Szent György-napi vásár

Fiacska elmesélte reggel a tegnapi élményeit eképpen:

Mentünk a vásárolóba. Mentünk villamossal! Nagybusszal is mentünk! Találkoztunk a Gyezsuval is. Nagyon jött a sárkány, nagyon jött! CSúnya vót a sárkány, csúnya vót! És így csinált (itt egy vérfagyasztó sárkányüvöltést tessék elképzelni).
És aztán mi történt? - kérdem én.

Akkó kicsit sétált a vitéz bácsi a lovacskával. A sárkány meg így csinált (a fenti üvöltés) a vitéz bácsi még kicsit sétált. Aztán (itt hosszas halandzsa, amiről ő pontosan tudja, hgoy ez nem a mi beszédünk, hiszen azt is felismeri, ha valaki egy másik nyelven értelmesen beszél, de azt is, amikor egy gyerek csak úgy halandzsázik. Mulatságos neki így mindenfélét mondani)

Féltél a sárkánytól - mondja ő utánozhatatlan aggodalmaskodó tekintettel
Nem féltél egyáltalán - mondom én. Tetszett neked a sárkány, érdeklődve figyelted, pedig már nagyon álmos voltál.
Igen, a siratónótától féltél - mondja ő (mindenféle bánatos nótát így hívunk, ezektől ő bizony könnyekre fakad, ami átmehet hosszas zokogásba is, tegnap is elkezdett hüppögni a mesének azon részénél, amikor a sárkány épp felfalja az ebédet és emiatt szomorúnótát húzott a zenekar. Szerencsére hamarosan jött a sárkány és ez már tetszett.

Aggódtam előre, hgoy mi lesz majd, ha jön a csontokat is áthatoló sárkányüvöltés, amire tavalyról olyan jól emlékszünk. Ez elmaradt, nagyon tréfás kedvű sárkányunk volt idén, egyrészt kedvesen és csak épp kicsit félelmetesen ordított, ám lángot becsülettel lövellt a szájából, ám esze ágában se volt megadnia magát az őt csiklandozó vitéznek. Végül Miklós bácsinak feltűnésmentesen oda kellett "suttognia" a mikrofonba, hogy essen már össze. Jóvót - ahogy fiacska mondaná.

A vásár pedig csodajó volt, vettünk kiskosarat a kisfiúnak, amibe vásároltunk is hazafelé neki sajtot és ruhafestéket, angy becsben tartja. És kapott egy gyönyörű korallszínű selyemkendőt, ami majd évszakasztalra kerül, de tegnap a tűző nap miatt a fejecskén lakott és jól szolgált.

A sok kedves embert felsorolni sem tudom, ilyenkor átmelegszik a szívünk és sokáig tartja a kályhánk a meleget.

Kár, hogy csak egyszer van Budán Szent György-napi vásár, máris hiányzik, mennénk újra.

Csigabiga

Hét kérem, ebbe a műbe majdnem beletört a bicskám. Vettem ezt a kötésmintát, amit egy indiai származású amerikai designer készített, majd nekiálltam a kedves kis csigucinak. ááááá. Ez lett volna Dominó szülinapi ajándéka, de csak most lettem vele kész és bizony jónéhány ősz hajszálat és némi ínhüvelygyulladást szereztem közben, no és sűrűn szentségeltem. Iszonyú nehéz a mintát követni, borzasztó bonyolult az egész, az összeállítása is kemény volt. No meg ez a nyers gyapjúfonal nem a legjobb választás ehhez az állathoz és ehhez a kötésmódhoz. De elkészült. Most már jól látom a finomságokat, úgyhogy készítek majd egy saját változatot alkalmasint - no nem most, egyelőre kipihenem néhány kedves lovacskával a megpróbáltatásokat.

Azt azért feltétlenül érdemes átgondolni, mi az oka annak, hgoy az amerikai-angol kötésminták annyival bonyolultabbak, mint a mieink. Nincsenek rajzok általában (pedig én vizuális vagyok, rajz alapján bármit megkötök, a szöveggel meg gyakran kínlódom), hanem hosszan - vagy épp amerikaiasan röviden írják meg őket, aztán silabizáljuk ki. Valami plasztikusság hiányzik a leírásokból, ugyanakkor maguk a művek meg sokkal bonyolultabbak, mint a mi "kontinentális" darabjaink.







Halló, van itthon valaki?

Szülinapi gyapjúmunkák

Végül a hímzés nem készült el időre,de azért átadtam az ünnepeltnek (sajnos a vonatok és kréták kiütötték a nyeregből) a teknőcét (teljesen saját találmány)



Valamint néhány manó is készült, akik azonnal bele is költöztek a nagy labdalámpába (sajnos a telefonnal csak ilyen minőséget tudtam produkálni, lehet, hgoy a manók nem szeretik, ha fényképezik őket :-) )

Dógozunk

Apukámtól hosszas huzavona után sikerült egy elégetendő karácsonyfatörzs egy darabját megszereznünk, ebből készülnek kisebb-nagyobb darabra felszeletelt "kockák", azaz építőfák. Itt éppen csiszolunk. Egy fél napot el is töltöttünk vele, nagyon jó, dolgozni a fával, jó csiszolni, jó kézbevenni, az eredmény pedig lenyűgöző.

2 éves

Statisztikai adataim nincsenek. Fogalmam sincs, milyen magas és hány kiló. Azt tudom, milyen illata van, milyen mosollyal ébreszt reggel, hogyan énekelget magában, míg én még "szundikázok" a sötét hajnalokon. Azt tudom, milyen érzés a szuszogását a nyakamban érezni, amikor a kendőben elalszik a hátamon, mennyire meleg a keze, amikor jól van és milyen jéghideg, ha pisis a pelusa vagy fázik. Milyen "részeg" pillantással issza a tejecskéjét, milyen boldogan ugrik, ha segítséget kérek, főleg, ha az valami "dógozás".
Nagydumás, édes, imádnivaló pasas. Kedves, érzelmes, odaadó és teli szeretettel minden és mindenki iránt.

Születésnapjára krétát kért csigabigát rajzolni. Meg találkozni szeretne a bagolymadárral és kér csereszkés sütikét és dógozni akar. Meg könkeket olvasni, különös tekintettek a cicikre és az autókra. A hedonista létforma az eleme :D

Ovi

Szerdán vendégségbe megyünk a leendő óvodánkba jupijééééééj! Na persze a leendő óvodánkba is csak a játszócsoportba (Aprók Háza) megyünk, hiszen még nincs ovis korban a csemetém, de ez már akkor is komoly waldorf ovi. Nem véletlen, hogy mostanában Dominó este az óvónéniről akar mesét hallani - bár szerintem fogalma sincs, ki is egy óvónéni, no meg hogy honnan hallott óvónénikről egyáltalán? De hát itt az idő, hiába. Az Óvónénit máris megszerettem, epdig még nem is találkoztunk, csak leveleztünk. Izgulok, várom a szerdát nagyon!

Panka tanyagazdasága

Jó étvágyat!