Calendar of the Soul
[July 19, 2009 - July 25, 2009]
Fifteenth Week
I feel enchanted weaving
Of spirit within outer glory.
In dullness of the senses
It has enwrapt my being
In order to bestow the strength
Which in its narrow bounds my I
Is powerless to give itself.
___________________________________
English translation by Ruth and Hans Pusch
___________________________________
Ich fühle wie verzaubert
Im Weltenschein des Geistes Weben:
Es hat in Sinnesdumpfheit
Gehüllt mein Eigenwesen,
Zu schenken mir die Kraft:
Die, ohnmächtig sich selbst zu geben,
Mein Ich in seinen Schranken ist.
__________________________________
Egy hónap múlva elhajózunk. Még csak az indulás időpontja ismeretes, a kikötő helyszíne egyelőre meglepetés marad. Az előkészületeket megkezdtük. Ha bárkinek nálunk ideiglenesen állomásozik holmija/könyve/szerkentyűje, kérem, jelezze, szeretném még most problémamentesen visszaszolgáltatni, hgoy ne később, a leragasztott dobozokból kelljen előbányászni.
köszönöm!
2009. július 19., vasárnap
2009. július 11., szombat
My Baby Krshna
Kép forrása
Mindenkinek vannak az életében olyan kötődései, amikre talán racionális magyarázatot nem talál. Nekem India ilyen. Olaszország is, persze, de az egyértelmű, heves és állandó szerelem. Ott én azonnal és folyamatosan boldog vagyok, lélegzem, elmerülök az ismerősségben (talán ezért visz msotanában ritkán arra a sorosm: nicns vele megoldandó feladatom). India más. Vonz és taszít, kemény munkám van vele, bénítóan hiányzik és félelmetesnek találom, hogy újra menjek. Félelmetes Dominó születése óta. Tudom, hogy nem tudnám őt ott a saját elveim sezrint nevelni, tudom, hgoy folyamatosan konfliktusokba keverednék emiatt. Mégis, onnan is származik, fontos, hgoy megismerje lényének azt a részét is.
A legutóbbi Pránanadí klubon kezembe került a gyermek Krshna képe, amin épp a tejet locsolja ki és a vajat nyalogatja. Mutattam is Dominónak: pont olyan, mint ő. Ugyanolyan külsőre, ugyanúgy a szeme se áll jól és imádnivalóan huncut. Persze ez nagyon megtetszett a kicsi faimnak, úgyhgoy elhatároztam, elkezdek neki mesélni az indiai mesevilágról, az isteni lényekről. Itt az ideje, hgoy elkezdjük ezt is. (sajnos nem találom az interneten azt a képet, ha valakinek megvan, hálásan köszönném és feltenném ide)
Vasárnap Szekérfesztivál lesz, a Krshna Tudatúak szervezésébn. Persze nem tudok teljesen azonosulni velük, egy csomó mindenben eltér a felfogásunk, másként közelítek, de mégis, ez egy elérhető és külsőségeiben is megfelelő India-kép számomra is. No meg rengeteg kedves ember, ismerős ízek - még ha én másként, mástól, eredeti formában tanultam is, mégiscsak van sok közös vonás.
Szeretnék majd elmenni Dominóval bicajjal néhány napra a Krshna Völgybe is, hgoy ott egy kicsit portyázzunk és megfigyeljük az organikus földművelést és életformát.
Dominó közelgő nevenapján pedig egy riksás kirándulást tervezek a Ligetben vagy az Andrássy úton - mert már Budapesten is vannak bicajos riksák, szép, piros kiskocsikkal.
Hétvégi kalandjaink az elemekkel
Pénteken szalonnasütést szerveztünk a Róka-hegyen. Végül azokkal az ovistársainkkal, akik épp nem nyaraltak-szülinapoztak - illetve akiket nem zavar a húsevés látványa - felmentünk a hegyre és viszonylag hamar összerittyentettünk a helyi faanyagból egy kis tüzet, a boronatárcsán pedig meg is sült a szalonnamüzli (mindenféle zöldségeket hozzásütve). A gyerekek pedig nyárson sütöttek az uborkától az almáig mindenfélét a szalonnájuk mellé. Ugyan 5 másodperc alatt áztunk bugyiig csuromvizessé (esőkabátban és ponyva alatt is), de csodás volt együtt ázni a hegyen. Aztán életem legfinomabb armagnac-ját kortyolgatva és a megsült midnenféle finomságokat eszegetve jól elanekdotáztunk az eseménydús estén. Ez volt Dominó első esti programja - és nagyon jól sikerült. Azóta már elmesélte nekem, hogy mennyire szereti a villámot, és Peti is felmegy ügyesen az égre és lehoz neki onnan időnként szép kicsi villámokat, mert azokat ő úgy de úgy szereti! Anyja fia. Bolondulunk a viharért.
Másnap reggel kölcsönkaptunk egy bicajt és kikerekeztünk a Hajógyári szigetre. Hasítottuk a levegőt, mámorító volt! Mintha nyaralnánk: Római-part, Csillaghegy, Duna, sziget, bicajozás, szalonnasütés. Hát így aztán lehet élni, kérem :-D
Gyereksziget az óbudai Hajógyári szigeten. Tudtam korábban is róla, de én nem bírom elviselni azt a gagyi vidámparki hangulatot, ami ezt körülveszi, így eszembe se jutott, hogy kimenjünk. (tudom, apukám msot erre rámpirítana: bezzeg gyerekkoromban nem derogált a buli! Na persze, de akkor nem volt más. Ahhoz szokott szemünk-fülünk. Azóta viszont már más a világ, mi is mások vagyunk )
Szerencsére kedves ovistársaink meggyőztek: van ott értelmes időtöltenivaló is. És milyen igazuk lett!
Lehetett báránykákat és lovakat simogatni:
Kötöttem kosarat nagy megelégedéssel
Míg én kosarat fontam, Dominó mellettem autózott, illetve Szilvivel vert kötelet - ebben már van gyakorlata, hiszen a Retextiles rendezvényeken segédkezett már a fötrőtekerésben korábban is.
A Huszárlovascsapat kínálata a lovas élményeket: körmözték a lovakat, lehetett férfias játékokat játszani (patkó- és karikadobás, kardkészítés) és lovagolni.
Persze Dominónak is izgalmas és örömteli időtöltést jelentett az egész lovas kompánia. Lehetett a karikákat hajigálni, bottal célbadobni és legfőképp lovagolni és a lovas bácsikkal beszélgetni. Élete első lovaglását most kapta ajándékba - mindjárt a legnagyobb lóra ülhetett fel - és ugye, mintha csak odateremtették volna nyeregbe? (eprsze a tűző napon telefonnal fényképzeni nem eredményez művészi áélmáényt, de azért felismerhető a gyermek a nagy fehér lovacskán (a fehér az lómegnevezésben szürke :-D)Ezen magam is meglepődtem, épp akkor ébredt, amikor elkezdődött a lovagoltatás (bizony, még mindig hordozom a 3 éves kisfiamat!), arra számítottam, hogy egy kicsit meg lesz szeppenve, de nem.
Megtanultunk jelnyelven rengeteg állatot, a legfontosabb kifejezéseket és rendkívül jól szórakoztunk. Tanárunk egy csodás fiatal pedagógus , nagyon sokat tanultam tőle. Egy pillanatig nem hagyta elkalandozni a figyelmünket. Nekem ez volt a nap fénypontja.
A kiállított rendőrautóban beülve pedig minden gombot végignyomogatott, nagy boldogan vezette az autót a rendőrbácsikám :) majd mindannyiunk meglepetésére az urh- készüléken beszólt a központba, ahol visszaválaszoltak neki - volt nagy derültség :-D
Végül egy nagyon szép napot töltöttünk ott - és sikerült teljesen függetlenedni a csinnadratta cirkusztól - két világ volt ott egymás mellett. Jövőre is elmegyünk majd, így tényleg érdemes.
Másnap reggel kölcsönkaptunk egy bicajt és kikerekeztünk a Hajógyári szigetre. Hasítottuk a levegőt, mámorító volt! Mintha nyaralnánk: Római-part, Csillaghegy, Duna, sziget, bicajozás, szalonnasütés. Hát így aztán lehet élni, kérem :-D
Gyereksziget az óbudai Hajógyári szigeten. Tudtam korábban is róla, de én nem bírom elviselni azt a gagyi vidámparki hangulatot, ami ezt körülveszi, így eszembe se jutott, hogy kimenjünk. (tudom, apukám msot erre rámpirítana: bezzeg gyerekkoromban nem derogált a buli! Na persze, de akkor nem volt más. Ahhoz szokott szemünk-fülünk. Azóta viszont már más a világ, mi is mások vagyunk )
Szerencsére kedves ovistársaink meggyőztek: van ott értelmes időtöltenivaló is. És milyen igazuk lett!
Lehetett báránykákat és lovakat simogatni:
Kötöttem kosarat nagy megelégedéssel
Míg én kosarat fontam, Dominó mellettem autózott, illetve Szilvivel vert kötelet - ebben már van gyakorlata, hiszen a Retextiles rendezvényeken segédkezett már a fötrőtekerésben korábban is.
A Huszárlovascsapat kínálata a lovas élményeket: körmözték a lovakat, lehetett férfias játékokat játszani (patkó- és karikadobás, kardkészítés) és lovagolni.
Persze Dominónak is izgalmas és örömteli időtöltést jelentett az egész lovas kompánia. Lehetett a karikákat hajigálni, bottal célbadobni és legfőképp lovagolni és a lovas bácsikkal beszélgetni. Élete első lovaglását most kapta ajándékba - mindjárt a legnagyobb lóra ülhetett fel - és ugye, mintha csak odateremtették volna nyeregbe? (eprsze a tűző napon telefonnal fényképzeni nem eredményez művészi áélmáényt, de azért felismerhető a gyermek a nagy fehér lovacskán (a fehér az lómegnevezésben szürke :-D)Ezen magam is meglepődtem, épp akkor ébredt, amikor elkezdődött a lovagoltatás (bizony, még mindig hordozom a 3 éves kisfiamat!), arra számítottam, hogy egy kicsit meg lesz szeppenve, de nem.
Megtanultunk jelnyelven rengeteg állatot, a legfontosabb kifejezéseket és rendkívül jól szórakoztunk. Tanárunk egy csodás fiatal pedagógus , nagyon sokat tanultam tőle. Egy pillanatig nem hagyta elkalandozni a figyelmünket. Nekem ez volt a nap fénypontja.
A kiállított rendőrautóban beülve pedig minden gombot végignyomogatott, nagy boldogan vezette az autót a rendőrbácsikám :) majd mindannyiunk meglepetésére az urh- készüléken beszólt a központba, ahol visszaválaszoltak neki - volt nagy derültség :-D
Végül egy nagyon szép napot töltöttünk ott - és sikerült teljesen függetlenedni a csinnadratta cirkusztól - két világ volt ott egymás mellett. Jövőre is elmegyünk majd, így tényleg érdemes.
2009. július 10., péntek
Csomag érkezett
Még tavaly ősszel írt egy kedves blogolvasóm: érdekelne-e némi frissen nyírt birkagyapjú. Naná! Engem igazán éltetnek a kihívások, akkor is, ha időnként beletörik a bicskám némelyikbe. TAvasszal aztán telefon is érkezett: hamarosan nyírják a báránykák bundáját, készüljek. Készültem. Szerencsére a kedveseim egyike azonnal segítségemre sietett, így már csak várni kellett a hívásra. Megérkezett. Mehetünk a hat zsáknyi gyapjúért _ hat hatalmas zsáknyi, össezgyűjtötték a kis dunántúli falucska összes báránykájának bundáját a kedvünkért.
Ma este pedig megérkezett az áldásos tevékenység gyümölcse. Én igazán sok dologra fel voltam készülve, de ez minden várakozásomat felülmúlta. Egy lakótelepi félszobányi irgalmatlanul koszos gyapjú érkezett kies hetedik kerületi albérleményünkbe. Az egyik zsák egyharmada ázik épp a fürdőkádban. A macsek teljes extázisban szimatol és nem érti a dolgot :-D
A lanolin azonnal bevonata a kezemet, egy hosszabb szappanos tisztítás után is még finom puha. Pont, mit a gyapjűkülső, amit frissen lanolinoztam, úgy vonta be a nyer birkagyapjú lanolinja a bőröm.
Hogy innen hogyan tovább, arról egyelőre csak elgondolásom van, meg elméleti tudásom. Most mindenesetre jó mélyen belemerülünk a szellemiekbe az anyagon keresztül, mire kimosom ezt a tetemes mennyiségű koszt a gyapjúból :-D
Mivel msot nem tudtunk személyesen megismerkedni a gyűjtőmunka összes részvevőjével, feltétlenül ígérem: a folyamat végén az első kész anyag/ruhadarab/játék oda vándorol majd, Kőszárhegy kicsiny falujába. A másik kész darab pedig Gödöllő felé veszi majd útját. Addig csak ki kell várni, hogy megszüljem. Lehet, hogy kell 9 hónap is hozzá :)
Ma este pedig megérkezett az áldásos tevékenység gyümölcse. Én igazán sok dologra fel voltam készülve, de ez minden várakozásomat felülmúlta. Egy lakótelepi félszobányi irgalmatlanul koszos gyapjú érkezett kies hetedik kerületi albérleményünkbe. Az egyik zsák egyharmada ázik épp a fürdőkádban. A macsek teljes extázisban szimatol és nem érti a dolgot :-D
A lanolin azonnal bevonata a kezemet, egy hosszabb szappanos tisztítás után is még finom puha. Pont, mit a gyapjűkülső, amit frissen lanolinoztam, úgy vonta be a nyer birkagyapjú lanolinja a bőröm.
Hogy innen hogyan tovább, arról egyelőre csak elgondolásom van, meg elméleti tudásom. Most mindenesetre jó mélyen belemerülünk a szellemiekbe az anyagon keresztül, mire kimosom ezt a tetemes mennyiségű koszt a gyapjúból :-D
Mivel msot nem tudtunk személyesen megismerkedni a gyűjtőmunka összes részvevőjével, feltétlenül ígérem: a folyamat végén az első kész anyag/ruhadarab/játék oda vándorol majd, Kőszárhegy kicsiny falujába. A másik kész darab pedig Gödöllő felé veszi majd útját. Addig csak ki kell várni, hogy megszüljem. Lehet, hogy kell 9 hónap is hozzá :)
2009. július 1., szerda
Pránanadi napló 2.
Az egyes utáni eufórikus állapot sokáig tartott. jött az "energiaorgazmus", azonnal éreztem a hatást. Megjavítottam a telefont, a mosógépet. Aztán ahogy kaptam ezt a megalázást, visszautasítást, tökéletesen kiszolgáltatott helyzetet, akkor elkezdett hanyatlani, az utolsó hónapban egyáltalán nem tudtam végigcsinálni a kezelést. Úgy mentem a kettesre, hogy egy hónapig nem foglalkoztam fizikailag a kezeléssel, "csak" meditáltam. Az elég sikeres volt, mert hihetelen agresszív reakcióhullámokat hozott ki belőlem (ami egy darabig fájdalmas, de mindig hoz feloldást utána).
Amikor leültem a kettes tanfolyam kezdete előtt, a mellettem ülő társam kezében egy Steiner könyvet láttam. Egymásra nevettünk: jó kis tanfolyam lesz ez. Aztán mesterem, Lacus megjegyezte: ő is Steineren keresztül nőtt bele a spirituális látbe. Hát igen, jó tanfolyam lesz ez.
Maga a tanfolyam több szempontból is nehéz volt. Csak hárman voltunk és finoman szólva is nehezen működött a két középkorú antropozófus tudatos figyelme az egy ifjonc hiperaktív figyelemzavara és beszédkényszere (a társunk saját szavai ezek, és fedik a valóságot) miatt. Persze tudom, nekünk ott, hármunknak közünk volt egymáshoz, ha nem is tudjuk meg az okát feltétlenül, valamiben mi egyformák voltunk (ez Lacus mester figyelmeztetése).
A meditáció megint sok olyat hozott, amiről ezen a szinten még nem kaphattam visszaigazolást. Ahogy az egyesen a bevatás alatt végig láttam azokat a színeket, amelyeket most a kettes után használok és amelyeket nem beszélhettem meg az akkori szinten a mesteremmel, úgy most is láttam-éreztem oylan szimbólumot, amit majd csak a hármason tudhatok meg. Jól van ez így, tudom, hogy rendjén mennek a dolgok. A tanfolyam után egyáltalán nem éreztem, hogy én msot már tudok valamit, sőt, tele lettem bizonytalansággal. Az egyesen a beavatással oylan erőt kaptam, ami azonnal és mindig működött - visszaigazolást is kaptam róla saját magamtól. A kettes pedig hozta a nagy kételyeket -egészen addig, amíg rögtön a második napon a kisfiam orvérrzését megszüntettem egy pillanat alatt, nagymamám évek óta fájó lábában enyhítettem a fájdalmat, a fejfájásomat már félálomban, konkrét kezelés nélkül, pusztán a kezelés gondolatára is el tudom mulasztani. Mégis, sokáig úgy éreztem, kell nekem a biztonság. Nem jöttek a visszajelzések. Aztán elengedtem ezt, már nem is várom a visszajelzést, küldöm, amit a Fentebbvaló mond és hagyom, hgoy dolgozzon. Alakulok, már elmúlóban a bizonytalanságom, egyáltalán nem bánom, hogy nincs kéznél a füzetem még egy hétig, nem kell belenéznem, a pálca úgyis segít. Vagy nem, és akkor meg az a dolgom, hgoy hagyjam pihenni az ügyet. Mert néha a pálca hallgat. Meg se moccan. Oylankor bennem is el kell, hogy csendesendjen a kérdés.
Kaptam szép feladatokat: haldokló, családjától régen eltávolodott édesapa és gyermekei egymásratalálásának megsegítését, szenvedések enyhítését. Azt gondolhattam volna: egy rákos beteg haldoklása karmikus kérdés, nem szólhatok bele. Mondom: volna. Mert nem, beleszólhattam. Persze nem a karmikus kérdésbe, illetve mégis: hiszen az is karmikus, ha egymásra tud találni néhány ember, akik szoros testi ám laza érzelmi kötelékben érltek. És oylan szép, ami történik. Ha semmi másért, hát már ezért is megérte. Hogy látom, ahogy el tudják egymásnak modnani az útra indulás előtt, hgoy ott van az a szeretet, amit soha nem mondtak ki, nem mutattak. ÉS hogy sohase késő.
Az első néhány nap után a fél arcom (persze a bal fele, mi más?) hajtőtől állig olyan ragyás lett, amilyet én még nem láttam. Persze, tisztulok, rendben. napokig ott virított a ragya, aztán nyomtalanul elmúlt.
Utána hétvégén Dominó megmerevedett: nem tudott a lábára állni. Alvás után sírva ült kapaszkodva az ágy szélén. Azt hittem, csak elzsibbadt a lába, masszíroztam, de fájt neki. Szüleimnél voltunk - egyedül, csak az unokaüöcsi votl velünk . Áramszünet, telefonom épp lemerülőben, nincs otthon a másik telefon, segítséget se tudok kérni.Muszáj ahzamennünk, már három napja eljöttünk, a macska szomjanhal, nekünk nicns tiszta ruhánk, kendőt nem hoztunk, muszáj hazamenni. Se Lacus, se Éva nem elérhető, hiába küldöm nekik a kérést. Én küldöm a pálca szerintit, de nem elég. Szerencsére Orsi elérhető, küldi a magáét, majd utólag kiderül: Lacus is küldi, csak nem jelez a telefonom. 2 óra múlva már négykézkáb fájdalom nélkül közlekedett, 3 óra múlva sántítva, lassan járt, 4 óra múlva tudott rendesen menni. És mindezt egy iszonyú pánik, szorongás és rengeteg megalázkodás után. Majd egyszer megértem, túljutok rajta. Nem si próbálom megtudni, mi volt a baj fizikai szinten. Hiszen nyilvánvalóan az én problémám volt - az ő testi szintjén megjelenítve, így még fájdalmasabb...
Aztán másnap jött a magam mozdulatlansága: régi ismerősöm, a felső csigolyák és ízületek becsípődése, nyakam merevedése, nem tudom forgatni fejem, oldalra nézni és visítanék, úgy fáj. A bentrekedt szorongás megmerevedése. Lacus kezelt, csontizott (4/2), ami közben nem szabad mozogni. nem kicsit fájdalmas, hanem nagyon. És visítani se lehet, mert Dominó ott ül mellettem lélegzetvisszafojtva, nem ijeszthetem meg. Hát.. fincsi volt, de másnapra elmúlt nyomtalanul.
Amióta vége az ovinak, végre tudunk járni klubba, ugyan küzdenem kell érte, de kapom a fogykúrás kezeléseket (6 napig tart egy kezelés hatása, tehát hetenként ismételni kell). Dominó is kezel, hogy Petit, hol engem, hol Lacus oltárján a csücsülő manót és a ksimadarát. hehe. Alig várom, hogy elinduljon a gyerektanfolyam. Az én kisfiam ott lesz, az biztos.
A legutóbi klubbon megkért a kedves 2-es tettestársam, hogy adnék neki némi kis energiát. Már előtte is fura érzésem volt, ahogy bejött és köszönt, én is visszaköszöntem és a nevén szólítottam, de nem emlékeztem rá, hogy honnan ismerem. Olyan zavart voltam, mintha valami kábítószeres bódultságban lennék. Ahogy próbáltam kezelni (a társkezelésben nincs gyakorlatom, így ez önmagában is nehéz lett volna)egyre furábban éreztem magam, fájt a fejem és alig láttam. Amikor már kellően rosszul voltam, abbahagytam és egy magas szinten (minden szempontból) lévő társam átvette, én meg kimentem vizet inni. Végül elmúlt, ahogy a kezelt társamnak is. De hogy iylen szinten vegyem át valakinek a.. nem is tudom: problémáját? energiahiányát? szükségét? - hát ez izgalmas, érdekes tapasztalás volt.
Msot pedig a táborba vágyom. Szeretném érezni az energia megsokszorozódott vibrálását. Dominónak is jó lenne, a sok hasonszűrű, hasonlót hasonlóan akaró felnőtt és gyermek között. Reális esélye nincs, de hát hol van realitás az én életemben? :-D
Na hát így valahogy.
Közben pedig kint (és bent is) vihar van, gyönyörű. vibráló feszültség majd elsimulás, enyhülés, ernyedés. Metisztulás. Feloldozás.
Amikor leültem a kettes tanfolyam kezdete előtt, a mellettem ülő társam kezében egy Steiner könyvet láttam. Egymásra nevettünk: jó kis tanfolyam lesz ez. Aztán mesterem, Lacus megjegyezte: ő is Steineren keresztül nőtt bele a spirituális látbe. Hát igen, jó tanfolyam lesz ez.
Maga a tanfolyam több szempontból is nehéz volt. Csak hárman voltunk és finoman szólva is nehezen működött a két középkorú antropozófus tudatos figyelme az egy ifjonc hiperaktív figyelemzavara és beszédkényszere (a társunk saját szavai ezek, és fedik a valóságot) miatt. Persze tudom, nekünk ott, hármunknak közünk volt egymáshoz, ha nem is tudjuk meg az okát feltétlenül, valamiben mi egyformák voltunk (ez Lacus mester figyelmeztetése).
A meditáció megint sok olyat hozott, amiről ezen a szinten még nem kaphattam visszaigazolást. Ahogy az egyesen a bevatás alatt végig láttam azokat a színeket, amelyeket most a kettes után használok és amelyeket nem beszélhettem meg az akkori szinten a mesteremmel, úgy most is láttam-éreztem oylan szimbólumot, amit majd csak a hármason tudhatok meg. Jól van ez így, tudom, hogy rendjén mennek a dolgok. A tanfolyam után egyáltalán nem éreztem, hogy én msot már tudok valamit, sőt, tele lettem bizonytalansággal. Az egyesen a beavatással oylan erőt kaptam, ami azonnal és mindig működött - visszaigazolást is kaptam róla saját magamtól. A kettes pedig hozta a nagy kételyeket -egészen addig, amíg rögtön a második napon a kisfiam orvérrzését megszüntettem egy pillanat alatt, nagymamám évek óta fájó lábában enyhítettem a fájdalmat, a fejfájásomat már félálomban, konkrét kezelés nélkül, pusztán a kezelés gondolatára is el tudom mulasztani. Mégis, sokáig úgy éreztem, kell nekem a biztonság. Nem jöttek a visszajelzések. Aztán elengedtem ezt, már nem is várom a visszajelzést, küldöm, amit a Fentebbvaló mond és hagyom, hgoy dolgozzon. Alakulok, már elmúlóban a bizonytalanságom, egyáltalán nem bánom, hogy nincs kéznél a füzetem még egy hétig, nem kell belenéznem, a pálca úgyis segít. Vagy nem, és akkor meg az a dolgom, hgoy hagyjam pihenni az ügyet. Mert néha a pálca hallgat. Meg se moccan. Oylankor bennem is el kell, hogy csendesendjen a kérdés.
Kaptam szép feladatokat: haldokló, családjától régen eltávolodott édesapa és gyermekei egymásratalálásának megsegítését, szenvedések enyhítését. Azt gondolhattam volna: egy rákos beteg haldoklása karmikus kérdés, nem szólhatok bele. Mondom: volna. Mert nem, beleszólhattam. Persze nem a karmikus kérdésbe, illetve mégis: hiszen az is karmikus, ha egymásra tud találni néhány ember, akik szoros testi ám laza érzelmi kötelékben érltek. És oylan szép, ami történik. Ha semmi másért, hát már ezért is megérte. Hogy látom, ahogy el tudják egymásnak modnani az útra indulás előtt, hgoy ott van az a szeretet, amit soha nem mondtak ki, nem mutattak. ÉS hogy sohase késő.
Az első néhány nap után a fél arcom (persze a bal fele, mi más?) hajtőtől állig olyan ragyás lett, amilyet én még nem láttam. Persze, tisztulok, rendben. napokig ott virított a ragya, aztán nyomtalanul elmúlt.
Utána hétvégén Dominó megmerevedett: nem tudott a lábára állni. Alvás után sírva ült kapaszkodva az ágy szélén. Azt hittem, csak elzsibbadt a lába, masszíroztam, de fájt neki. Szüleimnél voltunk - egyedül, csak az unokaüöcsi votl velünk . Áramszünet, telefonom épp lemerülőben, nincs otthon a másik telefon, segítséget se tudok kérni.Muszáj ahzamennünk, már három napja eljöttünk, a macska szomjanhal, nekünk nicns tiszta ruhánk, kendőt nem hoztunk, muszáj hazamenni. Se Lacus, se Éva nem elérhető, hiába küldöm nekik a kérést. Én küldöm a pálca szerintit, de nem elég. Szerencsére Orsi elérhető, küldi a magáét, majd utólag kiderül: Lacus is küldi, csak nem jelez a telefonom. 2 óra múlva már négykézkáb fájdalom nélkül közlekedett, 3 óra múlva sántítva, lassan járt, 4 óra múlva tudott rendesen menni. És mindezt egy iszonyú pánik, szorongás és rengeteg megalázkodás után. Majd egyszer megértem, túljutok rajta. Nem si próbálom megtudni, mi volt a baj fizikai szinten. Hiszen nyilvánvalóan az én problémám volt - az ő testi szintjén megjelenítve, így még fájdalmasabb...
Aztán másnap jött a magam mozdulatlansága: régi ismerősöm, a felső csigolyák és ízületek becsípődése, nyakam merevedése, nem tudom forgatni fejem, oldalra nézni és visítanék, úgy fáj. A bentrekedt szorongás megmerevedése. Lacus kezelt, csontizott (4/2), ami közben nem szabad mozogni. nem kicsit fájdalmas, hanem nagyon. És visítani se lehet, mert Dominó ott ül mellettem lélegzetvisszafojtva, nem ijeszthetem meg. Hát.. fincsi volt, de másnapra elmúlt nyomtalanul.
Amióta vége az ovinak, végre tudunk járni klubba, ugyan küzdenem kell érte, de kapom a fogykúrás kezeléseket (6 napig tart egy kezelés hatása, tehát hetenként ismételni kell). Dominó is kezel, hogy Petit, hol engem, hol Lacus oltárján a csücsülő manót és a ksimadarát. hehe. Alig várom, hogy elinduljon a gyerektanfolyam. Az én kisfiam ott lesz, az biztos.
A legutóbi klubbon megkért a kedves 2-es tettestársam, hogy adnék neki némi kis energiát. Már előtte is fura érzésem volt, ahogy bejött és köszönt, én is visszaköszöntem és a nevén szólítottam, de nem emlékeztem rá, hogy honnan ismerem. Olyan zavart voltam, mintha valami kábítószeres bódultságban lennék. Ahogy próbáltam kezelni (a társkezelésben nincs gyakorlatom, így ez önmagában is nehéz lett volna)egyre furábban éreztem magam, fájt a fejem és alig láttam. Amikor már kellően rosszul voltam, abbahagytam és egy magas szinten (minden szempontból) lévő társam átvette, én meg kimentem vizet inni. Végül elmúlt, ahogy a kezelt társamnak is. De hogy iylen szinten vegyem át valakinek a.. nem is tudom: problémáját? energiahiányát? szükségét? - hát ez izgalmas, érdekes tapasztalás volt.
Msot pedig a táborba vágyom. Szeretném érezni az energia megsokszorozódott vibrálását. Dominónak is jó lenne, a sok hasonszűrű, hasonlót hasonlóan akaró felnőtt és gyermek között. Reális esélye nincs, de hát hol van realitás az én életemben? :-D
Na hát így valahogy.
Közben pedig kint (és bent is) vihar van, gyönyörű. vibráló feszültség majd elsimulás, enyhülés, ernyedés. Metisztulás. Feloldozás.
"A világba nézek én..."
Én egy egy-ügyű ember vagyok. Kell nekem egy közösség, egy ügy, amit szívvel-lekkel, teljes erőbedobással szolgálok. Egy közösség. Szűz napú vagyok, s mint ilyen nincsenek vezetői ambícióim, szolgáló vagyok. Persze szolgálni azt az ügyet lehet igazán, amiről vannak ismereteim. Erről az ügyről epdig vannak...
Az elmúlt 4 év a kisfiamról és az anyaságomról szólt. Aztán jött egy olyan időszak, ami a közösség kereséséséről. Utóbbiba beletört a bicskám, kibillentem az érzelmi biztonságomból. Aztán segítségemre sietett a nemwaldorfos világ, amely párhuzamosan ugyan futott vele mindig, de egy-ügyűségem okán háttérbe is szorult. Amióta újra megnyíltam a külső világok felé, megtanultam egy újfajta légzést. Megkaptam időközben a Pránanadi 2-es beavatását, azóta napi gyakorlatom a szellemiekkel fizikai módon is való kapcsolatkeresés. Nagyon szép feladatokat kapok és gyönyörködöm az eredményben.
És végre meglett a vágyott közösségélmény is. Egy alakuló, csodás szülői közösség egy már meglévő, bevált oviban. Egy éve ismerkedünk egymással és mostanra egy szellemi-lelki-fizikai értelemben is erős közösséggé váltunk. Keresőkké, cselekvőkké. És minden alkalommal úgy jövök onnan haza, hogy megint letettem egy terhet, hogy megint el tudtam valamit engedni, hogy megint tanultam valamit.
Tegnap megkaptam a megbocsájtás régóta áhított kegyelmét is - több egyéb aha-élmény mellett. Mert a fejben megszerzett tudást a gyakorlatba átültetni gyakran nehéz, ebben nekem segítenek a körülöttem lévők, akik egyet akarnak - nem mindig egyféleképpen. Jó az, hogy több út vezet ugyanarra a hegyre ;-)
Ha valami nagy bajba beleragadok, akkor fontos onnan fizikailag is kilépni és egy másik helyről, nézőpontból megvizsgálni. Tegnap az egyik nagyon kedves szülőtársam épp erről mesélt gyemeke kapcsán. Bizony felnőtteknél is működik ez.
Msot már érzelmileg is megnyíltam. Lezárult egy szakasz az életemben, vége a távkapcsolatnak is. Elengedtem a felelősséget. Tovább tudunk már lépni.
Mindezekkel együtt Dominóval is egyre mélyebbé, harmonikusabbá válik a kapcsolatunk (bár eddig se volt erre panasz, csak épp két erős akarat ütközése sok súrlódást hoz a mindennapokban). A közösséghez tartozás a családot is formálja. A többi csodálatos kisembert figyelve sokat tanulok arról, hogy is kell még jobban közelednem a saját kis csodámhoz, aki itt szuszog mellettem, itt öleli a nyakamat és itt tanít engem minden pillanatban.
Az elmúlt 4 év a kisfiamról és az anyaságomról szólt. Aztán jött egy olyan időszak, ami a közösség kereséséséről. Utóbbiba beletört a bicskám, kibillentem az érzelmi biztonságomból. Aztán segítségemre sietett a nemwaldorfos világ, amely párhuzamosan ugyan futott vele mindig, de egy-ügyűségem okán háttérbe is szorult. Amióta újra megnyíltam a külső világok felé, megtanultam egy újfajta légzést. Megkaptam időközben a Pránanadi 2-es beavatását, azóta napi gyakorlatom a szellemiekkel fizikai módon is való kapcsolatkeresés. Nagyon szép feladatokat kapok és gyönyörködöm az eredményben.
És végre meglett a vágyott közösségélmény is. Egy alakuló, csodás szülői közösség egy már meglévő, bevált oviban. Egy éve ismerkedünk egymással és mostanra egy szellemi-lelki-fizikai értelemben is erős közösséggé váltunk. Keresőkké, cselekvőkké. És minden alkalommal úgy jövök onnan haza, hogy megint letettem egy terhet, hogy megint el tudtam valamit engedni, hogy megint tanultam valamit.
Tegnap megkaptam a megbocsájtás régóta áhított kegyelmét is - több egyéb aha-élmény mellett. Mert a fejben megszerzett tudást a gyakorlatba átültetni gyakran nehéz, ebben nekem segítenek a körülöttem lévők, akik egyet akarnak - nem mindig egyféleképpen. Jó az, hogy több út vezet ugyanarra a hegyre ;-)
Ha valami nagy bajba beleragadok, akkor fontos onnan fizikailag is kilépni és egy másik helyről, nézőpontból megvizsgálni. Tegnap az egyik nagyon kedves szülőtársam épp erről mesélt gyemeke kapcsán. Bizony felnőtteknél is működik ez.
Msot már érzelmileg is megnyíltam. Lezárult egy szakasz az életemben, vége a távkapcsolatnak is. Elengedtem a felelősséget. Tovább tudunk már lépni.
Mindezekkel együtt Dominóval is egyre mélyebbé, harmonikusabbá válik a kapcsolatunk (bár eddig se volt erre panasz, csak épp két erős akarat ütközése sok súrlódást hoz a mindennapokban). A közösséghez tartozás a családot is formálja. A többi csodálatos kisembert figyelve sokat tanulok arról, hogy is kell még jobban közelednem a saját kis csodámhoz, aki itt szuszog mellettem, itt öleli a nyakamat és itt tanít engem minden pillanatban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
