December 19.

Szombat este fél 8. Végeztünk a költözéssel - végül két nagyon kedves barátunk és a régi lakás tulajdonosa segített a lakást kitakarítva átadni, 40 szemeteszsákot megtölteni és lehordani és a maradék csomagokat átvinni az újba - fel a magas harmadik emeletre, a hótól csúszós márványlépcsőkön.

Megyek a szüleimhez, ahol a kisfiam vár. A hó egész nap esett, mostanra már bokáig ér az elsöpört járdán is. A zuhogó porhavat belefújja az arcomba, úgyhogy lehajtott fejjel baktatok és hallgatom a behavazott Szent István körút zajait. Halkan elmegy mellettem egy Combino, autót parkolni is alig látni. A körúti éttermek ablakaiban ülők ünnepelnek. Belelátok a tányérba, amiből épp a szájához emelve kanalazza ki a levesét egy férfi. Mások épp koccintanak. A fákon lámpafüzérek millió apró szentjánosbogárkája rajzolja ki a fatörzsek vonalát. A kivilágított Vígszínház előtt Az Éj királynője csengő hangja énekel már-már lírai tisztasággal - tudjuk, a Sötétség mézédes hangon csábít, ha hagyjuk. Nagyon fázom, szeretnék már egy forró zuhanyt és legfőképpen hozzábújni az édesen szuszogó kisfiamhoz. De addig még jó másfél órát utazom a hófúvásban. Gyönyörködöm a kettes villamosból a behavazott városban. A hófúvás mesebeli felhőkkel veszi körül a Várat, a hidak pillérek nélkül lebegnek, a Parlament kupolája elválik a csipkés tornyoktól és mint egy harang, kong, ahogy a süvítő szél hozzácsapja a havat.

A ráckevei HÉV persze késik, ott állunk a csuromvizes kabátokban, behúzott nyakkal (váróterem nincs, mert inkább bezárták, semhogy hajléktalanok meleg zugot találjanak benne). Egyre jobban fázunk. Mellettem egy kisbaba nagyon sír. Egy férfinek ráfagyott a hó a bajszára és szakállára. A szomszéd lány - egyedülálló anya szintén - magas lázzal és vesefájdalommal küszködve viszi haza az éjjel-nappal tartó munkája gyümölcsét: kisfiának karácsonyi ajándékait.

A cicánk otthon ismerkedik az új zajokkal és illatokkal.

Kívánom, hogy akinek a leginkább részt kellett volna vennie az otthonteremtésben, találjon végre magára. Nélkülünk, ha már így alakult.


Új otthonunk van. Az első, amit így hívhatok, amióta a kicsi ember megszületett. Sok új lehetőség nyílt ki előttem, a kéz-művelésem gyümölcsei beérni látszanak. Rengeteg ajándékot kapok. Kimondhatatlanul hálás vagyok mindenkinek, aki hozzásegített bennünket az otthonunkhoz. A segítő szavakkal, a ránkgondolással, az eneregiaküldeményekkel, a tanfolyamokkal, amik engem is megnyitottak beavatottként mások - és végre magunk - segítésére. A csomagolással és szállítmányozással. A meleg étellel, amit a napok óta költözéssel elfoglalt gondolataim miatt éhen maradt gyomrom először nem is akart elfogadni, pedig csupa finomság volt benne.

Mindjárt odaérek, hozzábújok és hagyom, hogy lecsukódjon végre a szemem. Elengedem a fázást és a szorongást. Megnyugszom.

Köszönöm Nektek, akár tudjátok ezt olvasni, akár csak az éterben száll felétek a gondolat.

"...A sötétség szűnni kezd már
Az a CSillag eljön hozzánk
Véget ér a gyászos sóhajtás..."


Boldog Karácsonyt Mindannyiunknak!

Még egy ígéret

Múlt héten összetalálkoztam Krisztivel, aki kedves olvasóm - és aki Dominóról felismert a kamaraerdei bazárban (utóbbi nem újdonság, szinte már mindennapos, hogy boltosnéni és apuka jön oda, hogy ugye én vagyok az a bizonyos, mert Dominóról felismert :-D)
Szóval Krisztinek megígértem, hgoy ahogy lezaljlik a költözés, újra írom a waldorfovis jegyzeteket - nos, költözésnek egyelőre még csak reményelőszele van, de talán karácsonyra elérünk oda, hogy jöhet az ovis iromány. addig is mindenkinek kívánok további boldog és békességes adventi készülődést!

Majdnem újévi fogadalomtervezet a kommunikáció megjavítására

Kommunikációs problémáim vannak. Nem mondok újdonságot - az összes szerettem, ismerősöm, barátom és üzletfelem tapasztalja, hogy időnként nem válaszolok levelekre. Nincs ebben semmi célzás, indulat, érzelem: megoldandó feladatom van ezzel. Egyrészt döbbenten látom, hogy néhány napos, hónapos, sőt éves leveleket kapok naponta - komolyan: tegnap egy 2004-ben írott levél érkezett a postaládámba például! Másrészt időnként még a saját leveleimet is a spam mappából kell előrángatni. No és akkor jön a legnagyobb rész: megkapom a levelet, el is olvasom, gondolatban meg is válaszolom, de jön egy telefon, jön Dominó, valahova menni kell, megszakad az internet, lefagy a gép - és a levélírás elmarad, hiszen én azt már megírtam - gondolatban.
Mondhatnám, kedves olvasóm, hogy próbálj meg ugyanarra a gondolati hullámhosszra helyezkedni, ahol én írom a levelet és akkor biztosan megkapod a választ - ez viccnek jó, esetleg meg is próbálhatjuk :-D

De tudjuk a megoldás kulcsa az én kezemben van. Meg a Pránanadí 3-as karmikus kérdéseivel mélységében is foglalkozó tanfolyamának, amire ezt a problémát viszem egy másik, - talán mondanom sem kell sokaknak milyen - probléma mellett. Mert persze az első lépés a probléma felismerése, de a második lépés az mélyebbre kell, hogy induljon.



Addig is, míg az ügyekben megvilágosodom, legyetek velem türelmesek, koppintsatok bátran a fejemre, írjatok, hívjatok, követeljétek a választ nyomatékkal :-D

szeretettel

V/I