Kedves ismeretlen olvasóim!
Rengeteg levelet kapok a babákkal és az állatokkal kapcsolatban. ÚGy gondolom, itt ennek nyilvánosan a helye, tisztázzuk ezt a dolgot, mert engem eléggé feszít.
Ezekről a dolgokról a saját, nem nyilvános blogomban már írtam többször is, de a számomra is meglepő nagy olvasottságnak köszönhetően ide is kívánkozik néhány gondolat.
Egy kcisit akkor arról, honnan jönnek ezek az én kis lényecskéim:
1998-ban kezdtem el a solymári Waldorf tanárképzést, ott kaptam megerősítést abban, hogy az a szemlélet, amit én követendőnek tartok, megegyezik a waldorfista művészetszemlélettel. MEgtanultam, hogyan kell babát varrni - waldorf babát, amelynek nincs arca, nincsenek ujjai, nincs lábfeje, egyszerű, szép, sok munkával megvarrott, de minden sallangtól mentes babát. Azóta változott a világ, lehet már nálunk is sokféle könyvet kapni, így tele az ország ilyen-olyan szemű, orrú, fülű babákkal. Ma már az én babáimnak is van - épp csak jelzésértékű - szeme és szája. orra, füle nincs, nem is tervezem. Nem azért változtattam, mert nekem úgy jobban tetszik, hanem, mert a megajándékozottak illetve megrendelők ezt kifejezetten kérték sok esetben. Ennyi még nekem is belefér. Lehet továbblépni, újítani természetesen, kinek-kinek igényei szerint.
15 évesen kezdtem el dolgozni, akkor vettem a varrógépemet, amit ma, sok-sok évvel később még mindig használok (bár babát kézzel varrok, igen, a testét is) és akkor kezdtem el kötni-horgolni tanulni, könyvből. Mindent magamtól tanultam, s mint ilyen, a sok gyakorlás, próbálgatás eredményeként ma már sok trükköt ismerek. Ha valaki odaül mellém, mikor dolgozom és hajlandó velem dolgozni, annak szívesen segítek.
Sokat tanultam Mályvacsigától, elsősorban azt, hogy másként is létrehozható ugyanaz - tehát az út más, az eredmény lehet ugyanaz. És ez is fontos megtapasztalás volt. Tőle tanultam az egy új módot a babafej megvarrására, nagyobb babáknál szívesen alkalmazom is a tőle tanult fejvarrást, emrt valóban könnyebb formálni vele. Azt is szívesen eltanulnám el tőle, ahogyan bármikor, bármilyen körülmények között képes elmélyülten és pontosan, szépen dolgozni. Nekem ez nem megy, én csak egyedül, csendben és "zavaró körülmények" nélkül tudok varrni.
Sokat kaptam Nyerges Ágitól, akinek babái egyrészt egy állandó, "nyergeságis" minőséget képviselnek és nem összetéveszthetők, másrészt utánozhatatlanul tudja élettel megtölteni a babáit, ezt is mindig boldogság figyelni.
Nagyon sokat tanulok a Varróasszonyoktól, akikkel együtt - bár gyakran mindenki valami máson dolgozva - töltünk sok napot, gyerekzsivaly közepette és tanulunk ezt-azt egymástól. Mert mindenkinek van olyan tudása, amivel másoknak adhat. Nem is keveset.
A legtöbbet viszont az óvodákban, iskolákban tanultam. A környezettől, a hagyományokból, amelyek görgetik azt a tudást, amit a sok generáció hordozott magában és fejlesztett tovább.
Az állatkáim egy részét Olaszországban, az ottani óvónőtől és a kézimunkatanártól tanultam a tanárképzés első két évében - mármint a szemléletet, nem a pontos leírást, hanem azt, hogyan lehet egy téglalapból kacsát formálni, hogyan lesz egyszerű formákból ló, malac, tehén stb. A waldorf pedagógia ugyanis nem szabásmintát, hanem szemléletet, látásmódot ad. Az én munkám ennek a gazdag waldorf hagyománynak az eredménye egyrészt. Másrészt viszont a saját hozzágondolásom, a rengeteg próbálgatás, formálás gyümölcse. No és ha valamit nagyon szeretnék, de nem tudok rájönni, hogyan lehetne megvalósítani, akkor megveszem. kifizetem és támogatom azt, aki rengeteg munkával létrehozta.
Mint nemrégiben Hardi Kriszta segítségével kiderült, van egy könyv, amiben hasonló állatok is találhatók, mint amelyeket én készítek, bárki által hozzáférhető, megvásárolható az ebayen és az amazonon is. Nem is kerül nagyon sokba. (ha én meg tudtam venni, nektek is menni fog) Ráadásul nemcsak kötött állatkák, hanem rengetek waldorf ovis tárgy, játék elkészítését megtanulhatjuk belőle (én ezek miatt vettem, a fából készíthető gólyaláb, tyúkanyó, repülő, bababútor maitt). A klasszikus babavarrásról is ír, elég sokat és érthetően.
Ajánlom tehát mindenki figyelmébe ezt a könyvet: Freya Jaffke: Spielzeug von Eltern selbst gemacht. Angolul is kapható, sőt, mint utóbb kiderült, nekem is van belőle néhány lapom olaszul a bababútorokról. Nagyon régi könyv. A szerzője egy híres német óvónő, nagyon szépen, egyszerűen mutatja be a waldorf óvódások mindennapjait, ahogyan otthon és ahogyan az óvodában élnke. (szerencsések ezek a kölkök, annyit mondhatok :-D)
Én is szívesen megnézem a kézimunkás könyveket, a színek, a képek megihletnek, a szépségük elvarázsol. Időnként kölcsönkérek egy-egy-könyvet, amit nagyon sezretnék megkapni és kicsit ízlelgetem. Legutóbb Angélától kaptam kölcsön egy szuperjó (nem waldorfos, de nagyon inspiráló könyvet. Sajnos kiment a fejemből a címe, Praktika könyvtárban kapható, tele van nyulakkal, szívecskékkel, eprekkel, mackókkal, ilyen-olyan tündérekkel, babáklkal.
Ha megtalálom, ideteszem a linkjét, érdemes megvenni. Én is meg fogom vásárolni.
Mára már megtanultam, hogy a másolás nem tisztességes eljárás. Persze, mi, akik a cucilizmusban azt tanultuk: Enyém a gyár, tehát haza is vihetem, ezt lassan kellett, hgoy megtanuljuk, De ti, ifjú leányok és anyák, már egy másik rendszerben nőttetek fel. Ideje megtanulni, hogy tiszteljük egymás szellemi, testi és lelki erőfeszítéseit, energiáit.
A másik könyv, ami nálam lakott egy ideig, amiben gyönyörködhettem, az
Angelika W-G Zwergenreiche című könyve az elemi lényekről, gyönyörű képekkel. Feltétlenül meg kell vennem. Nemcsak azért, mert elkészíteni is érdemes egy-egy kis manót, törpét, miegymást belőle, elsősorban azért, mert nagoyn sokat fejlődik az ember fizikai és szellemi látása is általa. hogy egy kis csúnya pacniban meglássuk azt a különleges lényt, amit mondjuk egy Alpokban élő pásztor természetesnek vesz, egy norvég paraszt magától értetődőnek tart. Merthogy ilyen lények bizony vannak.
Szintén kapható az amazonon és az ebayen is. Angolul sajnos nem találtam eddig.
Szeretném tehát leszögezni itt, hogy nem adhatok könyvet, szabásmintás, kötésmintát, nem szkennelek és nem fénymásolok. Szívesen megmutatom, hgoyan kell, szívesen segítek, hogy a szemléleted változzon, hogy kinyíljon, ha van rá késztetésed. Mert a valódi sikerélmény hitem szerint az, ha megdolgozom a munkáért. A készen kapott dolog nem ér ugyanannyit.
Kedves környezettudatos anyatársaim! A másolás nem tisztességes módja egy dolog tulajdonlásának - kivétel, ha a létrehozó hozzájárult a másoláshoz. Tehát, sem az állat- sem a babaminták másolása nem tartozik a támogatandó dolgok közé, főként úgy, ha belegondolunk, hány ember dolgozott, adta hozzá szellemi és fizikai energiáit, idejét, sokszor anyagi hozzájárulását is - ezt egy másolással mind sárbatiporjuk. Elveszünk ezektől az emberektól egy jó nagy darab kenyeret. Az pedig különösen nem tisztességes, hogy egy lemásolt dolgot még fel is teszünk az internetre, nyilvánossá téve mondjuk egy egész könyvet, nagyon sok darab kenyér hiányát okozzuk ezzel. Megtehetjük, persze, sőt többnyire büntetlenül is. De mi környezettudatosnak tartjuk magunkat, vagy csak úgy általában tudatosnak. Akkor viszont nem, nem tehetjük meg. Tudatos embernek lenni felelősséggel jár...
Az ajánlott könyveket tehát kérem, vegyétek meg, tiszteljétek a létrehozókat - és egy kicsit engem is, ha máér ennyit fáradoztam az információk közreadásával :-D
Msot 23.25 van. 3 órája írom ezt a posztot brrr. Remélem, lesz haszna, hogy nem egy lovat kötök épp az irkálás heylett.
Maradok szeretettel
Indianyó
A nyáron több apróbb-nagyobb felújítási munkát végeztek a szülők, a héten pedig mindannyian belevetettük magunkat a - jól megszervezett! - munkába. Takarítottunk, mostunk, festettünk, olajoztunk, szögeltünk, fúrtunk. A végeredmény egy csodás ovi lett. ÉS az egész munka annyira gördülékenyen, békésen, örömmel teli zajlott, hogy ez nem is lehet kétséges. Msot már csak az óvónéniknek van dolga, akik megszellemítik - önmagukból és az univerzumból merített szellemiséggel - a kis csoportunk mindennapjait. Persze ehhez majd mi, szülők is hozzáadjuk a magunkét.
