Önálló gondolat - Kultúraquiltek

Nem nagyon szeretem a patchwork/quilt/foltvarrós dolgokat. Azt ugyan elismerem, hgoy a foltvarrás technikailag nehéz, pontosságot, anyag- és gépismeretet igényel, mégis a legtöbb esetben unalmas a végeredmény. Többnyire ugyanazokat a blokkokat rágják a foltvarrók, nekem legtöbbször semmilyen művészi élményt nem ad egy-egy ilyen alkotás. Hangsúlyozom: hatalmas munka van midnen egyes darabban. De nekem több kell: akár kevesebb munka, de művészileg, gondolatilag több. Ez persze már messzire vezet, a waldorfista művészetszemlélet nem könnyű reggeli séta...

S ha már az önálló gondolatokról tettem említést, akkor álljon itt egy példa arról, hogyan is gondolom én ezt:

Ez a blog különleges. Egy elgépelés folytán találtam rá, de pont arra a gondolatra rímelt, ami az eszemben járt: kult-quilt. az különösen boldoggá tesz, hogy honfitársaim alkotnak. Egyiküket sem ismerem, semmilyen kapcsoaltban nem állunk egymással, így talán még hitelesebb az ajánlóm.

Ezt az Argentína-érzést egy zenész alkotta textilbe. Astor Piazzola az én italomán drámai lelkemnek nagy szerelme. Nem véletlen, hgoy a zenész-lényemet így megérintette. Persze nem csak Piazzola maitt, a megvalósítás is kedvemre való.



Na EZT nevezem én művészetnek. Önálló gondolatnak.
Meg a többi gondolatot a blogon. Ajánlom őket jó szívvel!



Egy kicsit más, de mégis ide kapcsolódik:
Már sajnos vége, hároszor láttam Az öltés művészete című nemzetközi kortárs textiles kiállítást az Iparművészeti Múzeumban. Csak háromszor - többször is megnéztem volna. Egy átfogó kiállítási anyagra nagyon vágyom - de csak egy méregdrága, elég lapos, erősen hiányos prospektust találtam. Hátha valakinek van szívem vágyát teljesíthető anyaga és megosztja velem...

Babákrul

Iza babája


Unokatesók



Füles Viola babája




Boróka babája

emlék

Egy nagyon kedves közös barátunknak élete első iskolás napjára készült ez a zsákocska - a váltóruhának cipőnek, esőnadrágnak, sapkának - egyszóval egy segítség abban, hogy egy iskolás kislány kényelmesen tárolhassa a holmiját. VAnnak hibái, de mi szeretjük és nagy örömmel, csupa szívvel készült. Ezt most csak emlékeztetőül tettem fel, az ilyen képek olyan élményeket idéznek, amelyekért érdemes élni :-). Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az élménynek!