Peti baba új ruhát kapott

Drága Gabi! Te tudod, mennyit küzdöttem én azzal az érzéssel, hgoy egy "tökéletlen", legfőképp befejezetlen babája van a fiacskámnak és én szeretném felöltöztetni, kicsit változtatni rajta. De ő nem engedte. Amikor ott, az Olimpián azt a mondatot kimondtad : De hát neki Peti baba ÍGY szép , akkor nagyon elszégyelletem magam. Hát tényleg. Olyasmit akarok, ami nem helyes. Hiszen a baba belülről készül, nem én döntöm el, milyen lesz (na jó,e gy bizonyos mértékig igen, de nagyrészt mégse), hanem a baba maga. Miért akarom én, hogy másmilyen legyen ez a baba, hiszen ők egymást így választották? Így aztán napokig én nem is hoztam szóba a dolgot. Egészen addig, míg már annyira koszos lett szegény baba, hogy már a gazdáját is zavarta. Ekkor megkérdeztem, ráadhatom-e az új ruháját, ami készen áll már egy ideje. Végül beleegyezett a dologba, úgyhogy mikor tegnap a szüleimnél játszott az udvaron, akkor az ő engedélyével szépen megvarrtam az új ruhát. Nagyon féltem, hgoy így majd esetleg nem fogja annyira szeretni. De nem. Így is ugyanaz a kedves Peti baba maradt. Most már csak cipőt, sapkát és hajat kell készíteni neki (ezeket a gazdi is így gondolja).

Kicsi Peti Baba és a Nagy Kék Baba

Nagy Kék Baba 40 centisre nőtt. Varráskor a fejméret határozta meg, mekkora legyen, egy kicsit kisebbet gondoltam korábban, de ő ilyen nagy szeretett volna lenni :-D Dominó kicsit megszeretgette, de tudta, a Nagy Kék Baba ajándék lesz, nem szabad hozzányúlni koszos kézzel és vizecskével sem itatjuk meg. És nagyon jól meg is oldottuk a feladatot, én időre elkészültem, Dominó pedig vigyázott a Babára, nehogy kár essen benne.





Peti baba pedig mindenhová megy a gazdájával. Egyelőre a pancsit még sikerült kicseleznem, de ezen kívül tényleg mindenhol jártunk már vele, utcai rettenetes esőben locsopocsolni is. Ha pedig Peti baba elálmosodik, akkor gyorsan adunk neki Domit és szóját, szépen megszeretgetjük és megyünk aludni. Jó dolga van Peti babának :-)




Ami a varrást illeti, köszönettel tartozom Szilvinek a csőgézes technikáért, én hagyományos módszerrel varrtam a babákat eddig, de az ilyen nagy babafejet valóban könnyebb a csőgézzel megvarrni. Kisebb fejeknél továbbra is a hagyományos technikát érzem a magaménak inkább.

Babázni (játszani vele, de varrni is) jóóóóóóóó :-)

Peti baba - avagy egy waldorf baba igaz története

A történet úgy kezdődött, hgoy valamikor hajdanán megkért engem Peti anyukája, varrnék egy babát a nagyfiú második születésnapjára. Hát persze, nagyon szívesen. Közben sokat gondoltam rá, milyen lesz, vettem anyagokat, elkezdtem a fejecskét, simogattam, szeretgettem. Peti színeit, hajának színét, temperamentumának megfelelő színeket, fejformát kapott, olyan igazi Peti baba lett.

Én a witteni tanárképzés kézimunka tanszékének vezetőjétől, a csodálatos Johannától (5 gyerekes anya, egy igazi tündér) úgy tanultam, a babát a gyermek nem láthatja elkészülni, nem láthatja darabokban. Értettem is, miért van ez így és nagyon fontosnak is tartottam. Illetve most is annak tartom. Igen ám, de van nekem egy mindenlébekanál kisfiam, akinek egy gyapjúbombóc már maga a baba (ezt többször tapasztaltam varróasszony-körben) és kifigyelte, hová teszem a babafejnek való gyapjat és a többi hozzávalókat, elővette és folyamatosan beleszólt-besegített a készítésébe. Igaz, ez nem testanyagból készült baba, hanem ún. rugdalózós öltöztethető manóbaba, tehát a végtagok nem hevernek szanaszét varrás közben, mégis, volt bennem egy kis zavar, de Dominó tett róla, hgoy ez elmúljon. Egyszerűen akárhová dugtam is a csomagot, mindenhol megtalálta, előszedte, szeretgette.
És itt a történet nem várt fordulatot vesz: Én ugyan már sok kisebb ajándékot készítettem a kisfiamnak, igazi babája, amit neki varrtam, még nem volt. Eddig. mert bizony már készítés közben is éreztem, hgoy ugyan Peti színeit, temperamentumát vettem figyelembe, mégiscsak úgy látszik, Dominó és az én lelkem egy darabja ez - a mi babánk. És bizony a baba nagyon maradni akar itt, így mit volt mit tenni: neki kellett állnom egy újabb manócskáét kiszabni, hgoy elkészüljön a jövő szombati nagy napig. Így Peti kap majd egy másik babát, ami neki készül, amit szeretgetni-simogatni fogunk a mi Peti babánkkal együtt. Így lesz igazi a történet, szép, kerek, és a végén majd felteszem a két manóbaba fényképét ide, emlékeztetőül, hogy a baba azzá - és azé! - lesz, akivé (és akié) Ő lenni akar. Én, a készítő csak segítek neki megszületni. Pont mint az életben egy anya segít a gyermekének, hogy azzá legyen, akivé lenni akar.

Ezek a Waldorf babák csuda lények, úgybizony.