sapkák - a legprofibb fotómodell segítségével fotózva

A négy égtájra uazó állatkáink

Idők fordulóján
Belépett a földi létbe
A világ szellemi fénye;
Az éjszakai sötétség
Uralma megszűnt,
Nappali fény támadt
Az emberi lelkekben.
Fény,
Mely melegíti
A szegény pásztorok szívét;
Fény,
Mely megvilágosítja
A bölcs királyok fejét.
Isteni fény,
Krisztus napfénye
Melegítsd
Szívünket,
Világosítsd meg
Fejünket,
Hogy jó legyen,
Amit szívünkből megalapítunk,
Értelmünkkel
Céltudatosan tenni akarunk.

(Rudolf Steiner)

(ezt nagyon kedves ajándékként őrzöm a tanárképzés éveiből, Balogh Klára. (férjével együtt hámori osztálytanító és hatalmas tapasztalatú bölcs tanár) volt az ajándékozó, a 12 szent éjszaka és a Két Krisztusgyermek gondolatával együtt. Sokat kaptam tőlük!)

csak mert szép

Betlehemi jászol, 1994-es országos győztes nem taléltam róla részleteket)

Megkaptam, továbbítottam. Tégy te is így!

December 22-én szervezünk egy karácsonyi rendezvényt.Arra kérlek, hogy segítsetek, hogy minél többen tudjanak róla! Ha szét tudjátok küldeni, annak nagyon örülnék! HA JÖTTÖK, ANNAk MÉG JOBBAN! :)
"JOBB VELÜNK A VILÁG ! – Karácsonyt mindenkinek! – Jusson sütemény minden ünnepi asztalra! A Nem Adom Fel Alapítvány, a Szabad Eklektikus Műhely, a Civil Rádió, a Juventus Rádió és az Óbudai Értelmileg akadályozottak Napközi Otthona közös karácsonyi ünnepséget szervez 2008. december 22-én, hétfőn, a Nyugati téri aluljáróban a Skála Metró felöli oldalon. Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretne közösen ünnepelni, aki szívesen ajándékozza meg azokat, akiknek nélkülünk nem jutna sütemény az ünnepi asztalra és azokat, akik idén olyan nehéz helyzetben vannak, hogy ezt örömmel elfogadják.
Délelőtt 11h-tól várunk olyan csomagolt, bolti élelmiszereket, elsősorban süteményt, amellyel szívesen hozzájárulnak rászoruló embertársaink karácsonyához.
Délután 16h-tól, 19h-ig közös zenés ünnepi műsor, amikor szétosztjuk a beérkezett adományokat.
Fellép a Nemadomfel Együttes, Takács Tamás, Csepp Színitanoda
Mert legyen JOBB VELÜNK A VILÁG!
Bővebb információ: Bódis Alexandra 06 30 3710165; Görög Mária 06 30 9716749"





a szerkesztő (azaz én) megjegyzése: szeritnem a nem bolti sütinek is örülnének ám, sőt :-)

Karácsonyról antopozófus szemmel

Most, hogy ilyen egészen különleges helyzetben élünk a kisfiammal, sokat töprengek azon, hogyan lesz majd nálunk Karácsony Szent Estéje. Az eldöntött tény, hogy nem megyünk haza a szüleimhez aznap, mert a Karácsony a családé - és ez a család most mi vagyunk. Másnap majd igen, de a Csodát - azt itthon szeretném megélni. S hogy milyenek a "díszletek" hozzá? Lesz-e fenyőfánk? Ezt még nem tudom, nagyon sok dologtól függ. Eldobható fenyőfa sok-sok-sok ezerért biztosan nem, ágak/cserepes növény, s ha igen, meylik - ez még kérdés.
Persze ha kapunk valahonnan egy fenyőfát, akkor örömmel fogadjuk, de én nem szeretnék venni olyat, amit csak ezért vágnak ki. És nekem az nem vigasz, hgoy direkt a karácsonyért ültették. Viszont - ha már van ilyen nektek: Vízkereszt után ne a szemétben landoljon, ne eltüzeljétek, hanem tisztítsátok meg ágaitól és a törzsét fűrészeljétek fel ksiebb-nagyobb darabokra - csodálatos gyermekjáték lehet belőle! Tavalyról őrizzük Dominó "építőfáit", amiket a nagymamáéktól megmentett fenyő törzséből fűrészeltünk le, s amiket együtt csiszoltunk-csiszolgatunk azóta is, lehet belőle leves, híd, torony, stoppolófa és Kincs is. Szóval tessék újrahasznosítani, ha iylen fátok lesz!

Nagyon is helyénvaló itt most elmélkedni kicsit arról, mit is jelent a Karácsony nekünk - nekem mást, mint az átlagembernek - s nem azrét, mert én különleges lény vagyok, hanem, mert az átlagembernek ez vásárlást, sütés-főzést-kötelességet, külsőséget jelent. Na ezt nekem nem. Tehát eltérek az átlagtól. Bár szerencsém van ismerni csok olyan nagyszerű embert, akinek hasonlóképpen másképp, másról szól az ünnep, így végülis nem lógok ki nagyon a sorból.

Az egyik lehetséges nézőpont az antropozófiáé, s mint ilyen Rudof Steiner cikke szerintem sokaknak adhat szellemi táplálékot.

Ezentúl fogok feltenni ide ilyeneket, érdemes őket olvasni, töprengeni rajtuk (nem állítom, hgoy 10 év után én közelebb állok a megértéshez, mint az, aki először olvassa!)


Rudolf Steiner: Signs and Symbols of the Christmas Festival I
The Birth of the Light
Berlin, December 19, 1904
GA 90f

Szívesen veszem, ha fűztök hozzájuk gondolatokat.

csak mert szép

Tudatos vásárló könyvajánló - karácsonyig még odaér...

Itt olvashattok róla hosszabban

Advent - képekben

Kérdezte a minap egy nem waldorfos ismerősöm, hogyan ünneplünk mi adventi naptár nélkül.


Az asztalon a nagyon egyszerű, csak természetes anyagokból, spirálisan a gyertyák köré rakott növényekből készült koszorúval (korallszínű gyertyák, tavaly bordó volt, máskor kék vagy fehér), mellette egy üvegcsében a Borbála-napkor szedett ágacskák, amikhez Puma és Saci segédletével jutottunk. Karácsonyra kihajtanak, ha igaz.



No és az évszakasztallal, ami így Adventkor kék színű, erre kerülnek fel első héten az ásványvilág kincsei: kavicsok, korallok, kagylóhéjak, ásványok, illetve egy gyönyörű fotó egy őskövületről, a gyertya egy üvegpohárban úszva ég



A második héten a növényvilág is beköltözik: borostyán, örökzöldek, tök, diófélék, tobozok, lehet cserepes növény (nálunk jön majd egy aloe vera cserépben), a mécses pedig a fóti bazáron várásolt, waldorfos diák által faragott csodaszép gyertyatartóban ég.



Jövő héten érkeznek az állatvilág képviselői, az utolsó héten pedig a főszereplők: Mária és József a csacsival elkezd vándorolni (addig is vándorolnak, csak nekünk láthatatlanul, a távolban), legvégül, Szenteste megérkezik majd a Kisjézus is.


Minden reggel meggyújtjuk a mécsest és énekelünk, Dominó kiválaszt egy aktuális asztallakót (ha nincs kedve, vagy nem figyel, akkor én) és feltesszük. Napközben a Kaláka betlehemes zenéjét, Ghymes karácsonyi dalokat és Bach Karácsonyi oratóriumát hallgatjuk, énekelünk és mesélünk sokat. Ajándék nincs - nekünk az Advent a várakozásról, a felkészülésről szól.


Ma hallottam Lilitől, hogy az ő ovijukban minden reggel éneklés közben gyertyát mártanak a gyerekek a szülőkkel, Karácsonyra egy szép, kövér gyertyájuk nő így. Nagyon tetszik, jövőre megpróbálkozunk ezzel is majd. S mivel addigra már főállású waldorfisták leszünk mindketten, este forjuk ezt a szertartást tartani. De szép!

Dominó sajnos nagyon megfázott a bazáron. Ritkán fordul elő, hgoy mi nem megyünk friss levegőre. Most ez van. Hiába vártuk a szerdai szerelmetes ovicsodát, ma elmarad sajnos. 3 napja bezárva a lakásban, ez egy anyának az őrület határát jelentheti egy mindenlébekanál két és fél évessel... Szerencsére volt egy rossz és meglehetősen csúnya székünk, egy jó, ám csiszolást és felújítást igénylő hokedlink és mindenféle lécünk. Az elmúlt két napot ezek szétszedésével és összerakásával töltöttük. Egy polcot szétfűrészeltünk (na ez megérne némi filmezést, ugyanis nincs fűrészünk, így én csavarhúzóüval lyukasztottam ki sűrű egymásutánban a fát, hehe) és már kész is a rögtönzöött babakonyha. Egyszer talán lesz egy igazi is, ha kapunk hozzá anyagot és elsősorban szerszámokat. Most ezt tudtuk összehozni. S hogy miért írom ezt? Biztatásul azoknak a szülőknek, akik nem tudják elképzelni, hgoyan lehetne nem boltban vásárolt játékokkal játszani a gyermeikkel - illetve a gyermekük lehetőleg egyedül (vagy a többi gyerekkel) játsszon, az az igazi. Hát így, iylen egyszerűen. Megéri.


Dzsodiló is kap gesztenyeleveskét:


készül a vacsora



Kibővült a konyha egy vágópulttal, épp uzsonnát szeletel rajta a tulajdonos

Fóti bazár

Álljon itt néhány kép mindarról, amit az eladott állakák árán vásároltunk - szülőktől és diákoktól. Magunknak, ajándékba. Tanulságos volt, hgoy az egyetlen dolog, amit másnak vettem ajándékba, ripityára tört, mire hazaértünk. Pedig gyönyörű kerámiatál az is. Nincs mese, a saját készítésű ajándék az igazi, nem lehet megúszni :-D

Adventre - zenével

Kedves Antroanya és Anikó! Megtettem a tőlem telhetőt, ahgoy egy rendes családanyához illik :-D Remélem, sikerül ez alapján megtanulni a dalt és akár már ma este is énekelni - ott a messze távolban. Volt nekem már több idegenben töltött karácsonyom is, bizony nehéz.






Arra még nem jöttem rá, hgoy lehet elforgatni a filmet a számítógépen

Ujjé, a bazárban nagyszerű!

Bazár - perzsa szó (bázár), jelentése piac, vásár.

Waldorf intézményekben évente egy-két alkalommal rendeznek a szülők és a pedagógusok az intézményt támogatandó ilyen remek vásárokat. Közben bepillanthattok az iskolák termeibe, nézhettek füzeteket, láthattok dráma/zene/euritmia bemutatókat, többféle kézműves dologgal ismerkedhettek a gyakorlatban és nem utolsósorban vásárolhattok gyönyörűséges dolgokat, amelyek többnyire az gyerekek és a szólők/pedagógusok keze munkáját dícsérik. Persze "külső", a waldorf hagyományaihoz illő dolgokat áruló kézművesek, kereskedők is megtalálhatók itt.

Az elmúlt hétvégén Pesthidegkúton, Pilisszentlászlón és Sashalmon rendeztek bazárt - ez a hagyományos Adventet megelőző sokadalom. Ezen a héten pedig Szent Miklós napján Kecskeméten, Kispesten, Gödöllőn, Kamaraerdőn, Fóton érdemes Waldorfiába bekukucskálni. Fóton velem és szélsebesen csattogó kötőtűimmel is találkozhattok, no meg a legújabb állatseregletemmel és a gyönyörűséges angyalkáimmal (amelyekről képet sajnos nem közölhetek, mert bizonyos kedves olvasóimhoz személyesen is ellátogatnak a megfelelő napon :-D) Ha arra jártok, feltétlenül kukkantsatok be hozzánk is, mindig öröm "ismeretlen ismerősökkel" találkozni. No meg ismertekkel is :-D

Pirospozsgás, kövér, rénszarvashúzta-szános Mikulással és krampusszal nem fogtok találkozni, ellenben van rá esély, hogy Szent Miklós tiszteletét teszi. Ha így lesz, azt megemlegetitek nagypapa/mama korotokban is :-D

Adventre

A szeleknek fényes szárnyán,
A föld felett bátran szállván
zengedezzünk néked, szép csillag!

Vizek felett, népek felett
egy nagy csillag fényt hinteget,
zengedezzünk néked, szép csillag!

Ez a csillag megjósolta,
hogy a világ megújula
zengedezzünk néked, szép csillag!

Ez a csillag mikor kigyúlt,
a többi mind elhalványult,
zengedezzünk néked, szép csillag!

Mint a gyertyák, kialudtak:
hamisak és csalfák voltak,
zengedezzünk néked, szép csillag!

Mert a világ arra fordul,
ahonnan a csillagfény hull,
zengedezzünk néked, szép csillag!

Az igazság szép útjára
világít az ő sugára,
zengedezzünk néked, szép csillag!


Köszi a kottát, Cili!

Remélem, még nem késő, én is reggel kaptam észbe, mikor a krumplivásárlást terveztem:

Ma Ne vásárolj semmit! Nap van világszerte - ezen a napon kezdődik Amerikában hagyományosan a karácsonyi őrület, így természet- környezet- és társadalomvédők meghirtdették ezt a mozgalmat. Már harmadik éve sikerül nekem is meglennem vásárlás nélkül hehe. Ma akkor tésztát eszünk ebédre.

A karácsonyra gondolás pedig ráér majd a jövő héttől, hiszen csak vasárnap lesz Advent első napja, hová is sietnénk?

Dominó a karácsonyi Angyaltól Stockmar viaszgyurma-lapocskákat szeretne kapni. Nagyon. Ma már háromszor elmondta, hgoy feltétlenül kérdezzünk az Angyaltól ilyen nyomós színes dolgokat :-))) (az oviban ebből készültek a kis dióhéjmanócskák) A Katicában lehet kapni,sok színben.

Csak úgy mondom, ha valaki ajándékon törné a fejét ;-)))

Reduce
Reuse
Recycle

Én mindenben ezt a szemléletet követem. Sikerrel és sikerélményekkel teli. Ajánlom másoknak is.
Szeretnék egy oylan nagyszerű kezdeményezést bemutatni, amely - és amelynek létrehozói, motorjai Pécsen megtalálhatóak és Budapesten is időről időre feltűnmnek - az ok: ezt a hármas jelszót tökéletesen valósítják meg - a maguk de elsősorban mások hasznára.

Szabásminta

Kedves ismeretlen olvasóim!

Rengeteg levelet kapok a babákkal és az állatokkal kapcsolatban. ÚGy gondolom, itt ennek nyilvánosan a helye, tisztázzuk ezt a dolgot, mert engem eléggé feszít.
Ezekről a dolgokról a saját, nem nyilvános blogomban már írtam többször is, de a számomra is meglepő nagy olvasottságnak köszönhetően ide is kívánkozik néhány gondolat.

Egy kcisit akkor arról, honnan jönnek ezek az én kis lényecskéim:

1998-ban kezdtem el a solymári Waldorf tanárképzést, ott kaptam megerősítést abban, hogy az a szemlélet, amit én követendőnek tartok, megegyezik a waldorfista művészetszemlélettel. MEgtanultam, hogyan kell babát varrni - waldorf babát, amelynek nincs arca, nincsenek ujjai, nincs lábfeje, egyszerű, szép, sok munkával megvarrott, de minden sallangtól mentes babát. Azóta változott a világ, lehet már nálunk is sokféle könyvet kapni, így tele az ország ilyen-olyan szemű, orrú, fülű babákkal. Ma már az én babáimnak is van - épp csak jelzésértékű - szeme és szája. orra, füle nincs, nem is tervezem. Nem azért változtattam, mert nekem úgy jobban tetszik, hanem, mert a megajándékozottak illetve megrendelők ezt kifejezetten kérték sok esetben. Ennyi még nekem is belefér. Lehet továbblépni, újítani természetesen, kinek-kinek igényei szerint.

15 évesen kezdtem el dolgozni, akkor vettem a varrógépemet, amit ma, sok-sok évvel később még mindig használok (bár babát kézzel varrok, igen, a testét is) és akkor kezdtem el kötni-horgolni tanulni, könyvből. Mindent magamtól tanultam, s mint ilyen, a sok gyakorlás, próbálgatás eredményeként ma már sok trükköt ismerek. Ha valaki odaül mellém, mikor dolgozom és hajlandó velem dolgozni, annak szívesen segítek.

Sokat tanultam Mályvacsigától, elsősorban azt, hogy másként is létrehozható ugyanaz - tehát az út más, az eredmény lehet ugyanaz. És ez is fontos megtapasztalás volt. Tőle tanultam az egy új módot a babafej megvarrására, nagyobb babáknál szívesen alkalmazom is a tőle tanult fejvarrást, emrt valóban könnyebb formálni vele. Azt is szívesen eltanulnám el tőle, ahogyan bármikor, bármilyen körülmények között képes elmélyülten és pontosan, szépen dolgozni. Nekem ez nem megy, én csak egyedül, csendben és "zavaró körülmények" nélkül tudok varrni.

Sokat kaptam Nyerges Ágitól, akinek babái egyrészt egy állandó, "nyergeságis" minőséget képviselnek és nem összetéveszthetők, másrészt utánozhatatlanul tudja élettel megtölteni a babáit, ezt is mindig boldogság figyelni.

Nagyon sokat tanulok a Varróasszonyoktól, akikkel együtt - bár gyakran mindenki valami máson dolgozva - töltünk sok napot, gyerekzsivaly közepette és tanulunk ezt-azt egymástól. Mert mindenkinek van olyan tudása, amivel másoknak adhat. Nem is keveset.

A legtöbbet viszont az óvodákban, iskolákban tanultam. A környezettől, a hagyományokból, amelyek görgetik azt a tudást, amit a sok generáció hordozott magában és fejlesztett tovább.

Az állatkáim egy részét Olaszországban, az ottani óvónőtől és a kézimunkatanártól tanultam a tanárképzés első két évében - mármint a szemléletet, nem a pontos leírást, hanem azt, hogyan lehet egy téglalapból kacsát formálni, hogyan lesz egyszerű formákból ló, malac, tehén stb. A waldorf pedagógia ugyanis nem szabásmintát, hanem szemléletet, látásmódot ad. Az én munkám ennek a gazdag waldorf hagyománynak az eredménye egyrészt. Másrészt viszont a saját hozzágondolásom, a rengeteg próbálgatás, formálás gyümölcse. No és ha valamit nagyon szeretnék, de nem tudok rájönni, hogyan lehetne megvalósítani, akkor megveszem. kifizetem és támogatom azt, aki rengeteg munkával létrehozta.

Mint nemrégiben Hardi Kriszta segítségével kiderült, van egy könyv, amiben hasonló állatok is találhatók, mint amelyeket én készítek, bárki által hozzáférhető, megvásárolható az ebayen és az amazonon is. Nem is kerül nagyon sokba. (ha én meg tudtam venni, nektek is menni fog) Ráadásul nemcsak kötött állatkák, hanem rengetek waldorf ovis tárgy, játék elkészítését megtanulhatjuk belőle (én ezek miatt vettem, a fából készíthető gólyaláb, tyúkanyó, repülő, bababútor maitt). A klasszikus babavarrásról is ír, elég sokat és érthetően.

Ajánlom tehát mindenki figyelmébe ezt a könyvet: Freya Jaffke: Spielzeug von Eltern selbst gemacht. Angolul is kapható, sőt, mint utóbb kiderült, nekem is van belőle néhány lapom olaszul a bababútorokról. Nagyon régi könyv. A szerzője egy híres német óvónő, nagyon szépen, egyszerűen mutatja be a waldorf óvódások mindennapjait, ahogyan otthon és ahogyan az óvodában élnke. (szerencsések ezek a kölkök, annyit mondhatok :-D)

Én is szívesen megnézem a kézimunkás könyveket, a színek, a képek megihletnek, a szépségük elvarázsol. Időnként kölcsönkérek egy-egy-könyvet, amit nagyon sezretnék megkapni és kicsit ízlelgetem. Legutóbb Angélától kaptam kölcsön egy szuperjó (nem waldorfos, de nagyon inspiráló könyvet. Sajnos kiment a fejemből a címe, Praktika könyvtárban kapható, tele van nyulakkal, szívecskékkel, eprekkel, mackókkal, ilyen-olyan tündérekkel, babáklkal.
Ha megtalálom, ideteszem a linkjét, érdemes megvenni. Én is meg fogom vásárolni.

Mára már megtanultam, hogy a másolás nem tisztességes eljárás. Persze, mi, akik a cucilizmusban azt tanultuk: Enyém a gyár, tehát haza is vihetem, ezt lassan kellett, hgoy megtanuljuk, De ti, ifjú leányok és anyák, már egy másik rendszerben nőttetek fel. Ideje megtanulni, hogy tiszteljük egymás szellemi, testi és lelki erőfeszítéseit, energiáit.

A másik könyv, ami nálam lakott egy ideig, amiben gyönyörködhettem, az
Angelika W-G Zwergenreiche című könyve az elemi lényekről, gyönyörű képekkel. Feltétlenül meg kell vennem. Nemcsak azért, mert elkészíteni is érdemes egy-egy kis manót, törpét, miegymást belőle, elsősorban azért, mert nagoyn sokat fejlődik az ember fizikai és szellemi látása is általa. hogy egy kis csúnya pacniban meglássuk azt a különleges lényt, amit mondjuk egy Alpokban élő pásztor természetesnek vesz, egy norvég paraszt magától értetődőnek tart. Merthogy ilyen lények bizony vannak.
Szintén kapható az amazonon és az ebayen is. Angolul sajnos nem találtam eddig.

Szeretném tehát leszögezni itt, hogy nem adhatok könyvet, szabásmintás, kötésmintát, nem szkennelek és nem fénymásolok. Szívesen megmutatom, hgoyan kell, szívesen segítek, hogy a szemléleted változzon, hogy kinyíljon, ha van rá késztetésed. Mert a valódi sikerélmény hitem szerint az, ha megdolgozom a munkáért. A készen kapott dolog nem ér ugyanannyit.

Kedves környezettudatos anyatársaim! A másolás nem tisztességes módja egy dolog tulajdonlásának - kivétel, ha a létrehozó hozzájárult a másoláshoz. Tehát, sem az állat- sem a babaminták másolása nem tartozik a támogatandó dolgok közé, főként úgy, ha belegondolunk, hány ember dolgozott, adta hozzá szellemi és fizikai energiáit, idejét, sokszor anyagi hozzájárulását is - ezt egy másolással mind sárbatiporjuk. Elveszünk ezektől az emberektól egy jó nagy darab kenyeret. Az pedig különösen nem tisztességes, hogy egy lemásolt dolgot még fel is teszünk az internetre, nyilvánossá téve mondjuk egy egész könyvet, nagyon sok darab kenyér hiányát okozzuk ezzel. Megtehetjük, persze, sőt többnyire büntetlenül is. De mi környezettudatosnak tartjuk magunkat, vagy csak úgy általában tudatosnak. Akkor viszont nem, nem tehetjük meg. Tudatos embernek lenni felelősséggel jár...

Az ajánlott könyveket tehát kérem, vegyétek meg, tiszteljétek a létrehozókat - és egy kicsit engem is, ha máér ennyit fáradoztam az információk közreadásával :-D

Msot 23.25 van. 3 órája írom ezt a posztot brrr. Remélem, lesz haszna, hogy nem egy lovat kötök épp az irkálás heylett.

Maradok szeretettel

Indianyó

Csudálatos Unikornis

VAn énnekem egy nagyon kedves, okos cserfes, cicomás unokahúgom, most elsős ugyanabban a zenei általános iskolában, ahová én is jártam. Cicomás, írtam, mert mindenféle flitteres, csillogó izéért odavan, képes óránként kétszer átöltözni, több hajcsatja van, mint nekünk rizsszemünk. Imádja Barbibabákat és a műanyag, lónak álcázott izéket. Hetente egyszer, amikor a nagymamáéknál a három apróság együtt játszik, lát engem hol kötni, hol varrni, oylankor mindig érdeklődik, mit csinálok, és próbál engem rávenni, hgoy kötnék neki egy rózsaszín lovacskát - amolyan kötött pónilovat. Én ilyenkor el szoktam neki mesélni, mit csinálok és mindig megerősítem, hgoy nem, nem fogok rózsaszín lovat, lila tehenet, piros szörnyikét és sárga szivacsizét készíteni, kérjen olyat, ami a természetben megtalálható és én megpróbálom elkészíteni neki. Mivel hitem szerint tündérek, törpék, manók és egyéb csodalények igenis vannak, ezért őket is mindig felajánlom.

Ma a születésnapjára egy köztes - és igen sikeres - megoldást választottunk: egy fehér, puha, selymes gyapjúfonalból készült, nemezelt szarvú unikornist. Nagy sikere volt, msot épp otthon alszik vele. A szarvát és a sörényét ő készítette (illetve vágta a sörény szálait huszasával, mert addig tud számolni, a szarvat pedig nemezelte a fürdőszobában, én meg időnként ellenőriztem, jó-e már. Ott, a szeme láttára fejeztem be az itthon már megkötött lovacskát, együtt tömtük ki, varrtuk rá a szarvat és subáztuk rá a sörényt. Én is teljesen beleszerettem, mondjuk ez köszönhető a gyönyörű fonalnak is.

Boldog születésnapot, drága Nóri!





Legközelebb fonalat festünk és nyerget kötünk a fonott kantár mellé a lovacskára, mert Nóri meg akar tanulni kötni.

Gyerekbarát Múzeum, Gyerekbarát Ország

Történt a minap, hgoy a GYerekbarát Múzeum címet kiérdemelt (?) fővárosi intézményben a teremőrök durván lehurrogtak két, az intézmény vezetőjének utólagos levelében "terjedelmes családnak" titulált családot, amiért az anyák - ó irgalom atyja, ne hagyj el! a megéhező kisgyermeküket meg akarták szoptatni. Nem, ez bizony tilos, a jóízlés tiltja, menjenek a vécébe szoptatni!

Nos, Ausztráliában már tudják, hogy vécében egy felnőtt sem eszik, tehát egy kisbabát se küldünk oda. Nálunk mikor kerül ez a köztudatba?
Lehet arról vistatkozni, hogy a tiltakozás hasznos, vagy káros, én azt gondolom, a figyelemfelkeltés maitt a köztudatot ilyen hangos akciókkal lehet megtalálni, mert mi híresen homokbadugós népek vagyunk.

Sajnos én szoptatási akcióban csak mint létszámnövelő tudok részt venni, de azt bármikor. A kisfiam meg majd osztja a szemlélődőknek az észt. Mert ő ugyan ebben az áldásban nem részesült, de azt tudja, hogy a kisbabák tejecskét isznak - az a fő táplálékuk és az a mama cicijéből jön, És a kisbabák nem tudnak várni, Dominó ezt is jól tudja, Majd elmeséli a bácsiknak meg a néniknek szívesen.

Úgyhgoy, kedves teremőrnénik és múzeumigazgatóbácsi, jó étvágyat kívánunk önöknek! Tessék kifáradni a folyosó végén lévő vécébe és elfogyasztani a jó kis hazai ebédecskét. Aztán majd meséljenek, mennyire esett jól. Na pont annyira jó ez egy kisbabának, meg az anyukájának is.

Mert rajtunk is múlik.

Blog Action Day Against Poverty

Újra itt van. Tavaly környezettudatosultunk - akkor még a másik bloggal, de az mára már csak a személyes ügyeimet tárgyalja, úgyhogy most ezzel a bejegyzettel szeretnék mindenkit buzdítani, vegyen részt az akcióban.

Egyúttal mindjárt gondolkodjunk is el azon, vajon mi - én, mint a kezdőlépés - tudunk-e és hogyan segíteni azon az áldatlan állapoton, hogy Földünk egyharmada felzabálja az éhező kétharmad által megtermelt javakat. Szerintem igen.

Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! - tartja a mondás, ami az Amazonas őserdeinek pusztításával vált mindennapos használatúvá. No és az egyszemélyi cselekedet a lehető leglokálisabb.

Hogyan segíthetünk a Földön, népein, a világunk egyensúlyán? Úgy, hogy fenntarthatóvá tesszük. Egyszerű lépések ezek: vizsgáljuk meg, hgoy minden, amit megveszünk, szükséges-e vagy a kukában landol. A személyes felelősségvállalás a kulcs - ennek a dolgoknak is ez a kulcsa. Ha oylan dolgokat vásárolunk, amire nincs szükségünk, ezzel terheket teszünk sok vállra. Nemcsak a sajátunkéra. Mindenre és mindemkire igaz ez, de azokra az emberekre különösen, akik környezettudatosnak gondolják magukat. Remélem, sokan vannak, és azt meg méginkább, hogy egyre többen lesznek közülük azok, akik nemcsak a biopiaci vásárlásban merítik ki környezettudatosságukat. MErt a dolgok a ház-tartásunkban kezdődnek.

Regisztráljatok, gondolkodjatok, osszátok meg a gondolataitokat másokkal - ez közös érdekünk. Mindannyiunké - azoké is, akiknek érdekében ez a mai akciónap létrejött.

A részletekért klikk alulra

BÁBABARÁT BÁL- Nem tágítunk

Időpont: 2008. október 11.
Helyszín: Gödör Klub

Program:
16.30-17.30: Szalóki Ági - Gyerekdalok
18.00-19.30: "Jelenlét - doulafilm" c. filmpremier; a vetítés után bármilyen kérdésre válaszolnak a bábák
20.00-21.30 Sajnosbatár
21.30-23.00 Csókolom
23.00-0.30 Besh o droM

A program ideje alatt folyamatosan megtekinthető két kiállítás "Fehéren-feketén" illetve "Születésbarlang" címmel. A belépés díjtalan.

Szeretettel várunk mindenkit!

Otthonszüléssel kapcsolatos HITELES információkkal a személyes válaszokon, tapasztalatokon kívül a www.szules.hu szolgál (más fórumok is, persze, de ez az alap, ahová mindig érdemes fordulni.

Kincseket kaptunk

Pelusok

Legújabb babák, legújabb szerelmek, azaz újabb leckék az elengedésről

Minden alkalommal, amikor egy babát, állatkát, sapkát, pelust készítek, érzem azt az izgalmat, amit a teremtés jelent. Keresem a számára megelelő színeket, anyagokat, formát, keresi ő maga, milyen akar lenni. Van, hogy egy gyönyörű csavart-fonott mintás pulóvert kötök egy kisfiúbabának, aztán helyette mégis kantáros gatyó lesz - mert azt kívánja. Izgalmas dolog, nem könnyű nem hagyni, hogy kiugorjon belőlem az : én ilyennek akarom őt - érzés. De a babák úgyse hagyják :-) Aztán jön az az állapot, amikor már érzelmileg annyira közel kerülünk egymáshoz, hogy el sem tudom képzelni az élelet nélküle. Aztán jön az elengedés: átadjuk a kedves LÉNYT az új gazdájának. Nehéz, ám örömteli is egyben. Minden teremtményünk itt él a szívünkben, erről nap-mint-nap meggyőződhetek, amikor Dominó nézegeti a képeket és meséli, hgoy melyik baba-pelus-sapka kinek készült. És még midnig szereti őket.
Szívünk egy darabkája ott van minden alkotásban. Jó ez így. CSak így jó.

Az viszont különös, hgoy a képeken mennyire mások a babák, mint a valóságban - valaki, aki látta nálam Luca babáját készen, nem ismerte fel a képen. Tén yleg más. Jó lenne, ha valaki megtanítana minimális szinten fényképezni, hogy ne az automata üzemmódot alkalmazzam, mert szeretném, tényleg olyanok lennek a kicsikék, mint amilyenek a valóságban.

Zéti baba készülőben



Dominó minden babát megszeretget, időnként dugdosom őket,nehogy megetesse valamelyik kedves babát leveskével vagy kakajóval








Katinka Peti babája és Luca Rozál babája



Szófia Szonja babája





Óvoda (már kaptak uzsonnát (perecet), msot mesét hallgatnak a dembinszkis buszról és amikor el szeretném tenni biztonságos helyre a másnak készült babákat, akkor jön az instrukció: "mama, ne csináld, az fáj az óvódának!")