Egy tyúkocska utóélete

Az előző poszthoz feltétlenül kell írnom néhány gondolatot. Azért ide és nem a személyes blogomra, mert remélem, hogy más, titokban engem olvasók is elolvassák. hogy ki milyen következtetést von le, rábízom. Ez velem történt, így nekem kell összefoglalnom és levonnom a magam számára a tanulságokat.

Első és legfontosabb tanulság: meg kell tanulnom nem érzelmi ügyet csinálni abból, ami nem az. Nem megsajnálni a másik embert, nem félteni, hogy majd hogy fogja fogadni és nem félteni magamat a konfliktustól.

ÉS akkor mindjárt itt is a második és az anyagi helyzetünkre, személyes fejlődésemre nézve kulcskérdés: megtanulni kiállni magamért. Tudom, ez a karmikus életfeladatom. Nem is nagyon haladok a leckével. Az ilyen pofonok mindig kinyitják a szememet.

Az történt ugyanis, hgoy míg én itt töketlenkedtem és sírdogáltam azon, hogy valaki waldorfos anya létére ilyen dolgot követ el és pont velem, akinek ez a szíve-lelke-élete, addig a barátaim, akik felháborodtak és tenni akartak valamit, hogy megoldódjon az ügy, levelet írtak. Megkérdeztek előtte, hogy beleegyezem-e. Nem mondtam nemet. Megírták a frappáns, rövid és indulatoktól mentes, de lényegretörő levelüket. A válasz letaglózó volt. Ma egész délelőtt ezen rágódtam, ha nem jön Lili egy kicsit felvidítani, lehet, hogy még mindig itt ülnék és sírdogálnék - kezemben egy őrjöngő gyerekkel (az másik kérdés, miért is őrjöngött a 3 évesem, de az én kiborulásom eme ügy miatt egész biztosan belejátszott)

Tehát nem én tettem meg a szükséges lépéseket, nem írtam az illetőnek levelet, mert csak a "kérdezz az eladótól a termékről" modulban lenne lehetséges - és én barom, nem akartam, hgoy azt érezze, én egy féltékeny eladó vagyok, aki el akarja taposni a konkurrenciát és rossz hírét kelteni az ő munkájának a leendő vásárlók körében. Ezrét én nem írtam. A Meskának se, mert nem akrtam feljelenteni. Abban bíztam, hgoy majd elolvassa a blogbejegyzetetmet, levonja a tanulságot és kicseréli a képet - ergo készít egy sajátot!!! - és uram bocsá' még talán reagál is egy kis belátással.
Tehát én nem léptem, mert féltettem magamat a konfliktustól. TEhát megfutamondtam. És olyan lépésre késztettem az engem támogatókat, amit nem kellett volna meglépniük, ha én felállok és intézkedem.

Megtapasztaltam tehát, hgoy rengeteg ember vesz körül, akikre mindig és mindenben számíthatok. Akik tesznek értem - és nem tesznek semmit, ha úgy jobb nekem, de azonnal lépnek, ha úgy ítélik emg, hogy szükségem van rá. Nagyon fontos tapasztalás, nagyon hálás vagyok érte!

MEgtapasztaltam, hogy nem lehet bizonyos fájdalmakat megspórolni. Nem lehet kimenekülni egy konfliktushelyzetből, mert másként újra belekerülök - vagy egy másfajta, de hasonlóan durva helyzet alakul ki.

Ha tehát én magam rögtön írok a lánynak és megkérem indulatoktól mentesen, hogy változtasson a dolgon, akkor egy csomó további lépéstől megkíméltem volna magam - és másokat is. És végül az indulatok, fájdalmak, zavar ugyanúgy elért. Nem lehet ezeket megspórolni a konfliktuskerüléssel.


Még egy dolog: nem fontos, ki mit árul, bevallja-e, hogy nem a saját agyszüleménye, vagy sem, amit eladni próbál. ENGEM nem érint mások munkája, tisztesség/telenség)e, én végzem a dolgom és akkor minden rendben lesz. Na ezt tessék rajtam számonkérni :-DDD

És Drága Varróasszonyaim, ismét itt a lehetőség, hgoy köszönetet mondjak nektek, amiért vagytok. Gazdagabb vagyok veletek, általatok!

Testvériség, azaz hová mész, te kis tyúkocska?

A meskán az egyik eladó az én Pankának készített tyúkocskám képével

próbál magának vevőt szerezni emígyen:



Tekintve, hgoy én magam festem a fonalaimat, ezt bizony mérföldekről is felismertem...

Aki ismer, tudja, hogyan dolgozom, mennyi próbálgatással, szeretettel, ötletekkel, gonddal. Nincs két egyforma darab és nincs sorozatgyártás. És nem használom fel mások ötleteit, munkáját(hacsak nem olyan ötlet, amit kifejezettten nekm adtak, további felhasználásra). Minden darabért, ami a kezemből kikerül, felelősséget vállalok és midnen kedves lényecskétől hosszas búcsú után tudok csak megválni.


Nem tudom hogy szomorú legyek, vagy háborodjak fel. Pont egy gyerekét egyedül nevelő kőkemény küzdelmekkel családját el- és fenntartó embertől lop egy másik ember??? (mivel a blogomról való, tudható ez...) és állítólag ő is waldorfos anyuka. Inkább sírok :-( Meskának meg nem írok, nem kenyerem a feljelentgetés. De ezt msot muszáj volt ide leírnom.

De rég festettem már

Tegnap Cili emlékeztetett egy valaha volt weboldalra. Megvan még, de nem működik, várandósságom alatt kezdtem bele, teljesen el is feledkeztem már róla. Ezek a képek a solymári tanárképzés ideje alatt és után készültek, amióta várandós lettem, nem festettem (kint maradt Indiában az összes festék, vászon, ceruza, kréta). De most, ellenállhatatlanul rámtört, úgyhogy kisfiam születésnapjára veszünk Stockmar vízfestéket és vastag ceruzákat (utóbbit magamnak) és újra nekiállok dolgozni.

Amikor festek/rajzolok (csakúgy, mint bármiylen kézműves tevékenység közben) teljesen kizökken az idő (nem hamleti értelemben :-D) és egy másállapotban létezem. Hiányzik, itt az idő az új iskolai/óvodai élettel együtt visszatérni a lét-elemeimhez.


Napok romjai, 2004. Szeptember


Indian women, 2005. január


Alanis Morisette utánérzés, 2005 január



Egy múltbéli szenvedélyes férfi arcképe, 2005 január-február


Reneszánsz inkarnátgyakorlat, 2000 Solymár


The Past Watcher, Pune, 2004 január


Velencei karnevál, terápiás csoportgyakorlat, Oriago de Mira, 2000


Gandhiji, ceruzarajz, 2001 Solymár

Kárpáti Péter misztériumjátékát Tóth Adél rendezte
Az Óbudai Waldorf Iskola 12.-es diákjainak előadására jegyeket elővételben Janovics Juditnál lehet rendelni. (06 1 430 0921, 06-20-5678-295)).
Mindenkit szeretettel várunk!

http://www.waldorf-obuda.hu/Totferi

„Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi mint tanítók és nevelők csak a saját magát nevelő gyermek környezetét alkotjuk. A legmegfelelőbb környezetet kell megteremtenünk, hogy a gyermek úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell.”(Rudolf Steiner)