Hálaadás

Ülök hajnalban a Livustól örökölt kanapén, iszom az Évustól kapott finom Fair Trade kávét, ölemben a Patríciától kapott gyapjúfonalat gombolyítva egy új peluskülsőhöz és nagy boldogságot érzek. A szobában gyapjúillat terjeng, épp msot fejeztem be egy adag fonal festését és készülök elő egy újabb, pácolt fonal próbafestéséhez.

Hálát adok a Fentebbvalónak (akárhogy nevezzük is) azért, hogy van egy kisfiam, aki gyönyörű, kedves és tehetséges emberke (még ha időnként panaszkodnék is, az nem rá, hanem rám, a saját időszakos tehetetlenségemre értendő, a dackorszak kemény, embert próbáló időszak), a tehetségnek és kreativitásnak, amit hoztam magammal, az akaraterőnek, ami nem túl nagy, de fejlődik és a rengeteg támogatásnak, amit tőletek, kedves ismerős és ismeretlen olvasók, kapok. A mindennapi megpróbálásokért is hálás vagyok, mert reményeim szerint képes vagyok pusztán a saját erőimből is eltartani a családomat Ez nagy szó, nagyon nagy. Örömmel és bizakodással tölt el.

Köszönöm, hogy megrendelésitekkel támogatjátok egyrészt a kretív erőim továbbfejlődését, új és új tervekhez adtok ötleteket, izgatottan várom, hogy az augusztrusra elvállalt babák varrása után nekiálljak a zsiráf, varjú, Márton lúd és Nils Holgersson, valamint a betlehemi jászol és lakóinak tervezéséhez és elkészítéséhez. HAmarosan készítek az Etsy boltomba is néhány állatot és pelust, mert nagyon régóta vár üresen szegény.

A kávé elfogyott, mi pedig indulunk Krisztához varrni. A gyapjak a kosárban, a hagymalé üvegben, indulás, kezdődik egy új, gyönyörű nap.

Midnenkinek Boldog CSütörtököt!

Kreatív blogger

Ezt a díjat Livi ajándékozta nekem


Nagyon megtisztelő, köszönöm szépen!

Persze munkával jár a dolog, mert tovább kell adnom 5 kedves ismert vagy épp ismeretlen blogolónak, akit én kreatívnak tartok. Rögtön el is indultak a gondolataim, körbe-körbe, sok ember jelent meg előttem, némelyiküknek nincs viszont nyilvános blogja, bár mi egymásét olvassuk. A sorrend nem sorrend, de nem tudom egymás mellett írni a sorokat, így egy mondvacsinált sorrend mégiscsak szükségeltetik.

A legelső jelöltem egy olyan nő, asszony, anya, barát, ember, akit én minden minőségében nagyra, követendő példának tartok. Akitől rengeteget tanulok a Waldorf-pedagógiáról is. Meg az etikáról, az egyszerűségről, a szeretetről, a tiszteletről, a családról. A keze munkáit is szeretem. Valószínűleg jól zavarba hozom ezzel a vallomással, de ez meg az ő tanulási folyamatának része :-))) Cilié az első díj.

Második díjam mindjárt egy nem nyilvános blogista kollágám, akiról a kreativitás nem elsősorban kézművelt tárgyak miatt jut eszembe, bár ott is kedves szép dolgokat hoz létre. A kreativitás nekem azt a képességet jelenti, amivel valaki bármilyen helyzetben fel- és kitalálja magát, megoldva problémákat és kihozva a helyzetből a lehető legtöbbet, mindezt magától értetődő természetességel még akkor is, ha a szíve beleszakad közben. Nem adom meg a blogjának címét, mert nincs rá felhatalmazásom, de övé a szívemnek egy nagy darabja: Macsinkó drága, a Másik Ósikabarátnőnk ő. KÍvánok neki minden boldogságot, amit csak el tud képzelni, ha valaki, hát ő megérdemli, dolgozik érte nap-mint-nap keményen.

HArmadik díjam egy életművészhez vándorol, aki saját bevallása szerint semmihez sem ért, szerintem viszont elképesztő lazasággal és toleranciával éli az életét és alakítja a családjáét. Viszonylag friss a blogírás nála, de azt rendkívül szórakoztatóan műveli. Lilihez vándorol a harmadik díj.

Negyedik jelöltem nem maga ír blogot, hanem a férje ír a családjukról ritkán, de akkor mindig nagy érzelmi-szellemi töltetet kapok tőlük. MEgvan bennük az a fajta kreativitás, ami (álszerénykedésnek itt nincs helye) bennem is. CSak én többet vacakolok, ők pedig azonnal a tökéletessel rukkolnak elő, legyen az babakonyha, hintafotel vagy gabonakrémleves. Nem tudom megkérdezni, nyuilvánosságra hozhatom-e a blogjukat, így egyelőre csak cserkésznevükön emlegetem őket: Puma és Gorál, valamint a hamarosan háromtagúvá bővülő gyermeksereg érdemli a negyedik díjamat.

Ötödik díjamat pedig egy gasztroblogtulajdonosnak küldöm. Ez nagy szó nálam, mert nem kenyerem az ételreceptek olvasgatása, ahhoz, hogy én egy ételre felfigyeljek, kell a személyes kötődés megjelenése, a megkapó fénykép, a kultúrháttér. Ez a három mind megvan Fűszeres Eszter blogján. Nem csak zsidó konyháról ír, szívemnek minden kedves, amit nála olvasok. Nem ismerjük egymást - így talán még hitelesebb a díjam.

Msot már csak azt kell észbentartanom, hogy a díjazottak meg is tudják, mit kaptak tőlem :-DDD

Pay it Forward

No akkor én is csatlakozom. Korábban is megtettem volna, de nem nyilvános bloggal nem akartam, az meg a játék kapcsán nem jutott eszembe, hogy másmilyen is van nekem hehe

Puhababánál jelentkeztem, cserébe pedig itt az én ajánlatom a három szerencsés jelentkezőnek. (türelem, türelem :-DDD)

Szabályok:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Új blogolási szokások

Történt, hogy kellemetlen események elindítója volt az én magán - ámbár eleddig nem titkos - naplóm. Ezért mostantól a nyilvános gondolataimat, képeket, waldorf- és egyéb ügyeket itt, ezen a kézművelős blogon fogom rendezgetni, a másikat pedig meghagyom a magánjellegű témáknak. Nem titkos, de szeretném tudni, ki olvassa, hgoy tudhassam, ugyanazt olvassa-e belőle ki, amit én írtam. Ezért ha bárki közületek, kedves olvasók, szeretné azt is olvasni és ismerjük egymást, legyen kedves email-ben jelezze és én felveszem az olvasói listára.

Meglehetősen szomorú alakulása ez a dolgaimnak, de úgy látszik elkerülhetetlen.