Önálló gondolat - Kultúraquiltek

Nem nagyon szeretem a patchwork/quilt/foltvarrós dolgokat. Azt ugyan elismerem, hgoy a foltvarrás technikailag nehéz, pontosságot, anyag- és gépismeretet igényel, mégis a legtöbb esetben unalmas a végeredmény. Többnyire ugyanazokat a blokkokat rágják a foltvarrók, nekem legtöbbször semmilyen művészi élményt nem ad egy-egy ilyen alkotás. Hangsúlyozom: hatalmas munka van midnen egyes darabban. De nekem több kell: akár kevesebb munka, de művészileg, gondolatilag több. Ez persze már messzire vezet, a waldorfista művészetszemlélet nem könnyű reggeli séta...

S ha már az önálló gondolatokról tettem említést, akkor álljon itt egy példa arról, hogyan is gondolom én ezt:

Ez a blog különleges. Egy elgépelés folytán találtam rá, de pont arra a gondolatra rímelt, ami az eszemben járt: kult-quilt. az különösen boldoggá tesz, hogy honfitársaim alkotnak. Egyiküket sem ismerem, semmilyen kapcsoaltban nem állunk egymással, így talán még hitelesebb az ajánlóm.

Ezt az Argentína-érzést egy zenész alkotta textilbe. Astor Piazzola az én italomán drámai lelkemnek nagy szerelme. Nem véletlen, hgoy a zenész-lényemet így megérintette. Persze nem csak Piazzola maitt, a megvalósítás is kedvemre való.



Na EZT nevezem én művészetnek. Önálló gondolatnak.
Meg a többi gondolatot a blogon. Ajánlom őket jó szívvel!



Egy kicsit más, de mégis ide kapcsolódik:
Már sajnos vége, hároszor láttam Az öltés művészete című nemzetközi kortárs textiles kiállítást az Iparművészeti Múzeumban. Csak háromszor - többször is megnéztem volna. Egy átfogó kiállítási anyagra nagyon vágyom - de csak egy méregdrága, elég lapos, erősen hiányos prospektust találtam. Hátha valakinek van szívem vágyát teljesíthető anyaga és megosztja velem...