Ezt a díjat Livi ajándékozta nekem
Nagyon megtisztelő, köszönöm szépen!
Persze munkával jár a dolog, mert tovább kell adnom 5 kedves ismert vagy épp ismeretlen blogolónak, akit én kreatívnak tartok. Rögtön el is indultak a gondolataim, körbe-körbe, sok ember jelent meg előttem, némelyiküknek nincs viszont nyilvános blogja, bár mi egymásét olvassuk. A sorrend nem sorrend, de nem tudom egymás mellett írni a sorokat, így egy mondvacsinált sorrend mégiscsak szükségeltetik.
A legelső jelöltem egy olyan nő, asszony, anya, barát, ember, akit én minden minőségében nagyra, követendő példának tartok. Akitől rengeteget tanulok a Waldorf-pedagógiáról is. Meg az etikáról, az egyszerűségről, a szeretetről, a tiszteletről, a családról. A keze munkáit is szeretem. Valószínűleg jól zavarba hozom ezzel a vallomással, de ez meg az ő tanulási folyamatának része :-))) Cilié az első díj.
Második díjam mindjárt egy nem nyilvános blogista kollágám, akiról a kreativitás nem elsősorban kézművelt tárgyak miatt jut eszembe, bár ott is kedves szép dolgokat hoz létre. A kreativitás nekem azt a képességet jelenti, amivel valaki bármilyen helyzetben fel- és kitalálja magát, megoldva problémákat és kihozva a helyzetből a lehető legtöbbet, mindezt magától értetődő természetességel még akkor is, ha a szíve beleszakad közben. Nem adom meg a blogjának címét, mert nincs rá felhatalmazásom, de övé a szívemnek egy nagy darabja: Macsinkó drága, a Másik Ósikabarátnőnk ő. KÍvánok neki minden boldogságot, amit csak el tud képzelni, ha valaki, hát ő megérdemli, dolgozik érte nap-mint-nap keményen.
HArmadik díjam egy életművészhez vándorol, aki saját bevallása szerint semmihez sem ért, szerintem viszont elképesztő lazasággal és toleranciával éli az életét és alakítja a családjáét. Viszonylag friss a blogírás nála, de azt rendkívül szórakoztatóan műveli. Lilihez vándorol a harmadik díj.
Negyedik jelöltem nem maga ír blogot, hanem a férje ír a családjukról ritkán, de akkor mindig nagy érzelmi-szellemi töltetet kapok tőlük. MEgvan bennük az a fajta kreativitás, ami (álszerénykedésnek itt nincs helye) bennem is. CSak én többet vacakolok, ők pedig azonnal a tökéletessel rukkolnak elő, legyen az babakonyha, hintafotel vagy gabonakrémleves. Nem tudom megkérdezni, nyuilvánosságra hozhatom-e a blogjukat, így egyelőre csak cserkésznevükön emlegetem őket: Puma és Gorál, valamint a hamarosan háromtagúvá bővülő gyermeksereg érdemli a negyedik díjamat.
Ötödik díjamat pedig egy gasztroblogtulajdonosnak küldöm. Ez nagy szó nálam, mert nem kenyerem az ételreceptek olvasgatása, ahhoz, hogy én egy ételre felfigyeljek, kell a személyes kötődés megjelenése, a megkapó fénykép, a kultúrháttér. Ez a három mind megvan Fűszeres Eszter blogján. Nem csak zsidó konyháról ír, szívemnek minden kedves, amit nála olvasok. Nem ismerjük egymást - így talán még hitelesebb a díjam.
Msot már csak azt kell észbentartanom, hogy a díjazottak meg is tudják, mit kaptak tőlem :-DDD
