Sző, fon, nem takács

Évek óta - sőt, évtizedek óta foglalkozom gyapjúval. Nyers, nem bolti, nem iparilag feldolgozott, hanem élő gyapjúval.
Szőttem, kötöttem, horgoltam, nemezeltem, varrtam, hímeztem. Peluskülsőket készítettem - bizton állíthatom, hogy úttörő voltam itthon ebben. Nagyon sokan viselik a pelusgatyóimat - és sokan utánozzák. Utóbbi el is kedvetlenített egy időre, többször előfordult, hogy inkább nem vállaltam el egy -egy gatyó elkészítését, mert belefutottam a saját munkáim utánzataiba itt-ott. Igen, ahogy az egyik névtelen hozzászólóm fogalmazott: nincs új a nap alatt. Azért én még mindig remélem, hogy vannak saját gondolataim és meg is tudom valósítani őket. Msot újra kötök peluskülsőket és boldoggá tesz. Nekem már nincs pelenkásom és emiatt egy kicsit furcsa nekikezdeni- de aztán belemerülök és az anyag visz magával.

Két éve elkezdtem festeni a gyapjat, majd tavaly fonni. Eleinte mások által feldolgozott fonalakat festettem, lassan pedig nekiálltam a saját fonalaim fonásának, is. Van rokkám, kettő is (aze gyik törött, a másik még nem működik, hiányzik a szíj róla) és nekiálltam gyalogorsóval is dolgozni (még nincs saját orsóm, csak mindenféle pótszerszámokkal dolgoztam eddig). Az volt a a tervem, hogy ebben is úttörő leszek. hogy majd én leszek Magyarországon az, aki kézzel font és festett fonalakat készít - mások számára is. Kaptam megerősítést, biztatást az ügyben - kedvesektől.

Bár tulajdonképpen a hiúság előre is visz, azért mégiscsak akadályozó tényező. Lehet, hgoy mégis vannak önértékelési problémáim? Azt hittem azokat a köröket már rég lefutottam...

Midnenesetre továbbra is dolgozom a Nagy Terven, ami tulajdonképpen Három Nagy Terv. Sok eszköz, tér, anyag és háttértámogatás kelll hozzá. Szerepel a tervekben egy kedves védőnőből lett asztaloskolléga is :-D