Szombat este fél 8. Végeztünk a költözéssel - végül két nagyon kedves barátunk és a régi lakás tulajdonosa segített a lakást kitakarítva átadni, 40 szemeteszsákot megtölteni és lehordani és a maradék csomagokat átvinni az újba - fel a magas harmadik emeletre, a hótól csúszós márványlépcsőkön.
Megyek a szüleimhez, ahol a kisfiam vár. A hó egész nap esett, mostanra már bokáig ér az elsöpört járdán is. A zuhogó porhavat belefújja az arcomba, úgyhogy lehajtott fejjel baktatok és hallgatom a behavazott Szent István körút zajait. Halkan elmegy mellettem egy Combino, autót parkolni is alig látni. A körúti éttermek ablakaiban ülők ünnepelnek. Belelátok a tányérba, amiből épp a szájához emelve kanalazza ki a levesét egy férfi. Mások épp koccintanak. A fákon lámpafüzérek millió apró szentjánosbogárkája rajzolja ki a fatörzsek vonalát. A kivilágított Vígszínház előtt Az Éj királynője csengő hangja énekel már-már lírai tisztasággal - tudjuk, a Sötétség mézédes hangon csábít, ha hagyjuk. Nagyon fázom, szeretnék már egy forró zuhanyt és legfőképpen hozzábújni az édesen szuszogó kisfiamhoz. De addig még jó másfél órát utazom a hófúvásban. Gyönyörködöm a kettes villamosból a behavazott városban. A hófúvás mesebeli felhőkkel veszi körül a Várat, a hidak pillérek nélkül lebegnek, a Parlament kupolája elválik a csipkés tornyoktól és mint egy harang, kong, ahogy a süvítő szél hozzácsapja a havat.
A ráckevei HÉV persze késik, ott állunk a csuromvizes kabátokban, behúzott nyakkal (váróterem nincs, mert inkább bezárták, semhogy hajléktalanok meleg zugot találjanak benne). Egyre jobban fázunk. Mellettem egy kisbaba nagyon sír. Egy férfinek ráfagyott a hó a bajszára és szakállára. A szomszéd lány - egyedülálló anya szintén - magas lázzal és vesefájdalommal küszködve viszi haza az éjjel-nappal tartó munkája gyümölcsét: kisfiának karácsonyi ajándékait.
A cicánk otthon ismerkedik az új zajokkal és illatokkal.
Kívánom, hogy akinek a leginkább részt kellett volna vennie az otthonteremtésben, találjon végre magára. Nélkülünk, ha már így alakult.
Új otthonunk van. Az első, amit így hívhatok, amióta a kicsi ember megszületett. Sok új lehetőség nyílt ki előttem, a kéz-művelésem gyümölcsei beérni látszanak. Rengeteg ajándékot kapok. Kimondhatatlanul hálás vagyok mindenkinek, aki hozzásegített bennünket az otthonunkhoz. A segítő szavakkal, a ránkgondolással, az eneregiaküldeményekkel, a tanfolyamokkal, amik engem is megnyitottak beavatottként mások - és végre magunk - segítésére. A csomagolással és szállítmányozással. A meleg étellel, amit a napok óta költözéssel elfoglalt gondolataim miatt éhen maradt gyomrom először nem is akart elfogadni, pedig csupa finomság volt benne.
Mindjárt odaérek, hozzábújok és hagyom, hogy lecsukódjon végre a szemem. Elengedem a fázást és a szorongást. Megnyugszom.
Köszönöm Nektek, akár tudjátok ezt olvasni, akár csak az éterben száll felétek a gondolat.
"...A sötétség szűnni kezd már
Az a CSillag eljön hozzánk
Véget ér a gyászos sóhajtás..."
Boldog Karácsonyt Mindannyiunknak!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. december 20., vasárnap
2009. szeptember 29., kedd
Szent Mihály ünnepén
Meg kell tanulni ünnepelni a Mihály-ünnepet, azzal, hogy a Mihály-ünnepet a rettegéstől való megszabadulás, a félelemtől való megszabadulás ünnepévé, a belső iniciatívának, a belső erőnek az ünnepévé avatja, hogy a Mihály-ünnepet az önzéstől mentes én-tudatra való emlékezés ünnepévé avatja.
Ahogyan karácsonykor a Megváltó születését ünnepeljük, ahogyan húsvétkor a Megváltó halálát és feltámadását ünnepeljük, ahogyan János-napkor az emberi lelkeknek a kozmikus messzeségekbe való kiáramlását ünnepeljük, úgy kell a Mihály-időben - ha a Mihály-ünnepet igazán meg akarjuk érteni- azt ünnepelni, ami szellemileg él az ember szulfurizálódási, meteorizálódási folyamatában. Ez a folyamat a maga egész lelki-szellemi jelentőségében éppen a Mihály-időben kell, hogy az ember tudatában éljen. Az ember ilyenkor ezt mondhatja magának: úrrá lehetsz ezen a folyamaton - amely különben tudatod nélkül a természet világából alakul ki - úrrá lehetsz ezen a folyamaton, ha ugyanúgy, ahogy karácsonykor hálatelt szívvel hajolsz a Megváltó jászolához, ahogy mély belső lelki megrendüléssel éled át a húsvétot. Ugyanúgy élheted át ezen az őszi Mihály-ünnepen, hogy növekednie kell benned mindannak, ami a kényelmesség ellen, a félelem ellen, de ugyanakkor a belső iniciatíva, a szabad, erős, bátor akarat kifejlesztése irányában az emberben lejátszódik. Az erős akarat ünnepe kell, hogy legyen a Mihály-ünnep. Ha ezzé az ünneppé válik, ha a természeti megismerés összekapcsolódik az igazi szellemi én-tudattal, akkor kapja majd meg a Mihály-ünnep a maga igazi színét, a maga igazi jellegét.
Ezért mielőtt az emberiség arra gondolna, hogy Mihály-ünnepet üljön, elsősorban egész lelki beállítottságunk megújítására van szükség. Mert éppen lelki beállítottságunknak ezt a megújítását kellene a Mihály-ünnepben megülni. Nem egy külsőséges, a konvencionális ünnepekhez hasonló ünnepnek, hanem olyan ünnepnek kell a Mihály-ünnepnek lenni - ha méltóan akarjuk az ünnepek sorába iktatni -amely az egész belső embert megújítja.
S ekkor mindabból, amit így leírtam, újból megjelenik előttünk Mihály arkangyalnak és a sárkánynak az annyira fenséges képe, de most a kozmoszból formálódik meg ez a kép, Mihály arkangyal képe a sárkánnyal. A sárkány teste kékes-sárga kén-áramlásokból alakulva jelenik meg. És a sárkány csillogó, sugárzó, a kéngőzökből felhőszerűen formálódó alakja felett látjuk felemelkedni Mihály arkangyal alakját, karddal a kezében. (RUDOLF STEINER MIHÁLY-IMAGINÁCIÓ Dornach, 1923. október 5.)
Az oviban sajnos nincs ünneplés ma - említés sem esett róla, így most én itt ezt magamban kell, hogy megéljem. Persze nekünk, szülőknek lenne a feladata szellemileg elmélyültebb közösséggé formálódni, hiszen az óvóniknek nem dolga a szülőket iylen szinten irányítani - legalábbis nem ez a fő dolguk. Mi pedig, egy alakuló közösség - legtöbb tagja kezdő, ismerkedő még - nem fordítottunk erre kellő figyelmet. Nekem most nincs ennek a megszervezésére energiám. Persze a gyerekek megélik az ünnepeket, de másként. Nekünk, felnőtteknek viszont szükségünk van (lett volna) erre.
A sors iróniája: az ANTSZ pont ma jött vissza az ovinkba ellenőrizni a BIZTOSÁGOT/BALESETVESZÉLYT - beszédes, ugye? vicces történetek ezek az ellenőrző szervekkel... a szomszédos oviban cigiznek az óvónénik csevegés közben az udvaron , őrjöngve motoroznak fel-alá a gyerekek egymáson átgázolva, ott aztán van biztonság...
2009. április 7., kedd
3
Dominó szerint ezeket az ajándékokat is az Angyal hozta. Milyen igaza van! (Szerintem őt is :-))
A tortát sikerült szénné égetni a nagy vonatozásban :-D
2009. március 29., vasárnap
Munka tartalmú bejegyzések a zárt blogomból
2007/11/12
Kenyeredet magad süssed
Mostanában sokat sütünk. Perecet, csigát, fahéjas kalácsot, kenyeret. A legutóbbi kenyér már maga volt a tökély. Dominó mindig segit, ha mégsincs mit, akkor kap só-liszt gyurmát - most épp sima és karobbal szinezett barna tésztánk van a hűtőben( akarob izét nem szeretjük, de a színe és az illata jó), csak elővesszük, kicsit gyurmázunk és szépen megy vissza fóliába csomagolva (van benne némi olaj is, hogy ne száradjon ki olyan könnyen és ne mrozsálódjon) a következő alkalomig.
2007/11/02
Mennyibe kerül egy gyerekjáték?
Ez hosszú lesz és folytatásos
Unokatesóink 3 illetve 6 évesek. Minden évben elhűlve figyelem a szülinapi bulikat. Olyan ajándékhegyeket kapnak, mint egy fél óvoda. Tudom, ez általános, a szülők, nagyszülők, keresztszülők szeretnek ajándékozni, no meg lemaradni se akarnak egymás mögött.
A Fakopáncs olyan szörnyű drága, bemegyek és 7 ezer alatt nincs normális játék! - mondja Sanyi bácsi, öcsém apósa. Mire én rögtön cáfolom, kapásból a fél bolt 2 ezer alatti, sőt egy-két százasból remek fajátékokat lehet venni. No de ha az ember egy fiúgyereknek normális játékot akar venni - mondjuk egy várat felszerelve, katonákkal, miegymás - akkor az sokba kerül - igy Sanyi bácsi.
Valóban. Az bizony sokba.
Nézzük hát, mit is kapott a 3 éves fiúgyerek szülinapjára. Jó sok normális ajándékot. (tőlünk csak egy kis vonatos nyakláncot, amit ketten készitettünk Dominóval. Mivel idejekorán kapta, még örült is neki, aztán persze elhagyta, mert annyi egy normális játék jött, hogy választani se tudott.)
Korábban már kapott mindenféle autót, vonatot - favonat soook készlet, legóvonat mégtöbb több készlet, kisautó, közepes autó, nagyautó, távirányitós autó. Műanyag kukásautó, amire rá lehet ülni, locsolós tűzoltóautó, elektromos autó. 3 éves...
Most kapott LEGO Thomast és Percyt. Szuperjó játék, ráteszed Thomast a sínre és magától (elemmel) megy. Szuperjó játék. Dominó odament, kivette Thomast és elkezdte tologatni. Ő még normális kisgyerek, arra használja a vonatot, amire való. Tologatja. Bubi is tologatja, ha nincs ott a sín vagy ha nincs benne elem. De így nem lehet. Mert ez egy szuperjó játék: magától megy. És az olyan jó...
A többi játékra nem emlékszem részletesen, ezzel is tele volt az egész nappali. A gyerekek visítottak, veszekedtek, Dominó meg csak tologatta a kisautókat vagy kockákat, esetleg az abdákkal játszott és nem értette, hogy a nagyok mit visítanak. Hát mit is? Szuperjó vonatuk magától megy. Pesze ha azért visítanának, mert összevesznek rajta az más, nyilván Dominó is fog balhézni, ha nagyobb lesz (most még csak panaszkodik, gondolom, majd jön a többi is hamarosan). Ebben az elektromos feszültség hevítette levegőben naná hogy megy a balhé. Nem beszélgetnek, csak kattog a vonat, vágtat a síneken, megfordul a sorompóknál, megszólalnak a beépitett hangok. Szemek jojóznak, feszültség nő. Szuperjó játék.
Én ott ültem a hangzavar közepén és nagyon szomorú voltam. Én sajnáltam az unokatesókat. Kedves, értelmes, kreatív gyerekek. Talán ha 5-ször ültek idáig tömegközlekedési eszközön. Ebből 3-szor velünk, mert elvittem őket egy kicsit vonatozni - hév, villamos, busz, mozgólépcső - ez volt a legnagyobb ajándék nekik. Dominó a hátamon, Bubi és Nonó kezemet fogva és nagyon jól szórakoztunk. Mert egyébként mindig autóban viszik őket mindenhová.
Hát akkor nézzük meg, milyen játékokkal játszik Dominó?
1. erről nincs kép, talán láttatok már ilyet: kerek műanyag salátacentrifuga. 600 forint volt - átlátszó, lehet beletenni midnenfélét, a tetején nagy piros gombbal pedig forgatni a benne lévő dolgokat - hát ez egy csodajó játék, mindkét kézzel mindkét irányba forgatni(nem könnyű ám!), közben valakinek fogni kell a dobozt, mert elugrál, nézni, ahogy forognak a gesztenyék benne.. No és salátát is lehet benne centrifugázni :-)
2. tojástartó - mondjuk 250 forint(a tojásokat kiesszük belőle - reggelire 2 tojásból sok tejjel, kicsi liszttel lepényt sütök, savanyúkáposztával esszük)
Teamécses - 10 db, 150 ft. a doboza a tetején lukas, ott ki-be rakható a mécses.
Gesztenye - nem kerül pénzbe, csak sok örömet okoz, mig összegyűjtjük.
Remek játék. Először is ki lehet egyenként bányászni a dobozból mécseseket a lukon keresztül, utána berakni a tojástartóba - én az osztott, Dominó az osztatlan részeket kedveli. Utána vissza. A gesztenyéket pedig egymásra tenni az osztott részben. Közben mindennek folyamatosan gyakorolni a nevét, boldogan és figyelmesen kiejteni a tetejét, gesztenyét, kereke, gyertya (keeka) szavakat és ellenőrizni, hogy a mama is jól játszik-e.
2007/12/13
Mennyibe kerül egy gyerekjáték? II.
OBI kertészet, 600 ft, hörcsögmászóka - fa, farostlemez és minden 2 éven aluli boldog lenne vele. Kipróbálva.
2008/01/15
Nomi alszik
Mama!
Tessék, kisfiam.
Kapitám pápi elment.
Hová ment?
Boltba.
És mit vett a boltban?
Körtét.
Csodálatos dolog ez, az ember lánya egyszer csak áldott állapotba kerül, jó sokáig él együtt egy kis emberkével a pocakjában, dédelgeti, simogatja, elképzeli, milyen lesz, mekkora, milyen színű a haja, hogyan fog mosolyogni, hogyan szopizik majd, milyen lesz, amikor először rámosolyog és hogyan fognak ők ketten beszélgetni. Aztán minden másként alakul. És másként még szebb az egész.
Dominót 6 hónapos koráig egy másodpercre sem lehetett hasra fektetni. Éktelen ordítás volt az eredménye. Kicsit aggódtam is, hgoy talán valami fizikai probléma zavarja. Először a fürdőkádban hason fekve fürdettem, azt nagyon szerette, aztán 6 hónaposan az imádott unokabátyus születésnapján letettem náluk a padlóra hason. Boldog volt, csapkodott, visongott. Akkor kezdődött el az önálló élete. Szép lassan haladt, először jó sokáig fókakúszott, 9 hónaposan kezdett el mászni, úgy 14 hónaposan néhány lépést megtett, majd 16 hónaposan nekiindult a világnak és azóta se állt meg. Most már alszik is hasonfekve
BEszél. Egész nap, folyamatosan kommentál mindent. GYakran már helyesen alkalmazza a múlt és jelenidőt, helyesen is ragoz sokmindent. (pisiltamama, alszikacica) Az utókor számára lejegyzem a kedvenc szavaimat, mielőtt elfelejtem kapikapi/kami - kamion, Szója-cumi, Mani/mandi - narancs, tejős - telefon, kakika - pelenka, pacika - karácsonyfa , vavó-vonat, markos katika - földmunkagép, sziketöttő - szitakötő, pocak - pocok
Egy hete már magát is megnevezi: Dói, Nomi, Nominó És valamelyik reggel ezzel fogadott: hejtemama szeletlek.
Félelmetes memóriája vn. Szeptemberben evett utoljára szőlőt, de még most is emlékszik rá, szombaton megkínálták vendégségben és azonnal rávágta a nevét. Karácsonykor Bubi mutatta neki a Thomas kisvonatot, erre a minap közölte velem: tamást vavó keressük - mármint képet róla az interneten.
Minden tevékenységben részt vesz, szerel, csavaroz, kalapácsol, mosogat(ennek befejezése általában csak veszekedéssel megoldható - mármint ő veszekszik velem, mert 40 perc mosogatás nem elég...)
Hát ilyen az én 21 hónapos kisfiam. Egy csoda. Felfoghatatlan, hogy már majdnem 2 éve itt tarthatom a kezemben, bármikor hozzábújhatok. És mindig mindig jókedvű. Mondom, hogy egy csoda.
ez a video nem mindig jön be, elég hosszú, de érdemes végiginézni, hangszórót bekapcsolni, mert jókedvet csinál másoknak is
2008/02/13
Találós kérdés
Mi lehet ez?
hint: a) gyapjúdarab
b) selyemgubó
c) palacsinta
Találós kérdés-II.
Mennyibe kerül egy gyerekjék? - IV
Találós kérdés megoldása: ez kérem egy gyapjúból horgolt, selyemgubó-formájú, lekváros palacsinta-ízű autóvezető bácsi - Dominóul: Só bácsi (sofőr bácsiból)
Tegnap kapta ezt a kicsiautót kedvenc nagynénémtől, Ili nénitől, akit ő is nagyon szeret. Régi darab, strapabíró fröccsöntött műanyag versenyautó, amelyből szemlátomást hiányzott a vezető, helyére Dominó belecsücsülszkicsiautóbaaNomikácska! - felkiáltással bele szeretett volna ülni, többször ki is próbálta hehe. Ekkor jött az ötlet, hogy készítsünk bele egy vezető bácsit. Nem, nem kerestünk legófigurát, igazi játékemberkét, ez a kis darab gyapjú neki VALÓDI autóvezető. Boldog vele, kiveszi, visszateszi, beviszi az ágyába, reggel első szava Só bácsi volt.
Ha sikerül így haladnunk - márpedig költözünk, egyre kevesebb lesz az ezt akadályozó tényező - akkor meg tudjuk őrizni ezt a csodálatos képzelőtehetséget. Nekem ez törekvésem.
2008/02/08
Mi van egy kézműves anya asztalán?
Számíjó, kötőtű, fonal, könke, doz, gombok, szavar, szeeszám, kávé, Nomikácska és Elempánt (Dominó-magyar szótár alapján).
2008/03/29
Gazdagodtunk
Még nincs évszakasztalunk. Egyelőre az ebédlő/dolgozóasztalon egy letakart polcdarab szolgál évszakasztal gyanánt. Folyamatosan változik, Dominó a virágon kívül bármit elvehet, ha nem szórja szét. Így aztán hol ez, hogy az kerül rá, msot épp a fekete autó csücsül rajta egy fészekalja csibével. Ma egy új lakó is kapott helyet rajta. Nem látszik túl jól, mert a töksötét szobában telefonnal vakuztam, de középen, a gyertyás tányérkában csücsül egy nagyon kedves Hóvirágtündér, amit Bettitől kaptunk. Köszönjük szépen!
MEgérkezett a születésnapi, névnapi és karácsonyi ajándék: egy óriási csomag favonat és egy futóbicaj. Egyelőre bedobozolva, valamelyik nap a favonatokból kiveszek néhány darabot, ez kerül a születésnapi kosárkába a többi kis ajándék mellé. A többit majd az Angyal hozza a megfelelő időben.
KEdves waldorfos anyatársam, Kriszta hozta el nekünk ezeket a csodákat, hálás köszönet érte!
És még valamiért, amire alig vannak szavak: Dominó kapott egy tükáéletes, pici, erős és kedves, mágnessel rögzíthető UTÁNPUTÓS KATIKÁT! Íme:
NAgy a boldogságunk. A háttérben látható még háztartásunk legújabb tagja, a BILIKE, amit szerdán vásároltunk (hihetetlen sok utánajárás után kaptam egyáltalán egy bilit, ez valami különleges dolog lehet, végül egy konyhafelszerelési boltban jutottunk hozzá). Azóta napi tevékenységünk egy jelentős része körülötte zajlik. Rendeltetésszerűen még nem használta a gyermek, egyelőre csak barátkoznak, de kedvelik egymást határozottan. Mivel Dominó tudja, hogy mire való, hát előbb-utóbb majd lesz benne valami eredmény is, addig is kedvtelve üldögél rajta 4-5 másodpercig, füligérő szájjal és hatalmas lelkesedéssel közölve: szeretnék bilikébe pisilni! majd: nem akarok. És ezt naponta kábé 150-szer. Jó ez így.
A mai nap egyéb örömeiről kicsit később írok, ugyanebben a posztban, most iszom egy kávét és átgondolom a bennem lévő kérdéseket. 8 és 9 között pedeig lekapcsolom a világítást és a számítógépet. mert ma egy ilyen nap van. A WWF felhívását követem sok százmillió sorstársammal együtt. Remélhetőleg itthon is százezrek teszik ugyanezt. Bővebben itt
Csodaszép volt egyébként.
Itt jártunk
2008/11/11
Márton-nap
Ma minden waldorfista blogjában erről esik szó (már ahol nem ünmnepelték korábban valami különös oknál fogva). Szent Márton, Tours püspöke, Savaria szülötte, római katonacsaládból származó, fiatalon kereszténnyé vált szent ünnepe ez. Fontos tett volt, amikor egy rendkívüli hideg napon lován bandukolva meglátott egy koldust vacogni, ekkor az egyetlen köpenyét, amije volt, kettévágta és a felét a koldusnak adta. Fontos üzenet: segíts! Segíts, de ésszel, ne azon az áron, hogy te válj rászorulóvá. A segítség felelősség. Nekem Márton ünnepe nagyon fontos, a kisfiamat is erre fogom tanítani. Ma is elmentünk volna, hogy adjunk egy kicsit abból, ami nekünk is van, Fényt tudunk adni, abból itt is van bőven.
( a sötét szobában, telefonnal fényképeztem, ezrét a fura színek, a valóságban bordó és szürkésbarna az asztal, a lámpások pedig jó élénk színúek)
Napok óta készülünk. Az iskolában Szent Mihály óta, mi azért csak napok óta, lévén az oviban az ősz a hangsúlyos, ott Mártonról nem esett szó eddig. Talán holnap sem lesz róla szó, nem tudom, ott a manók-törpék kapják a fényt, amit mi, többiek a rászorulóknak viszünk.
Elterveztem szépen, hgoy a Ferenciek terére fogunk elzarándokolni fél 5 körül a kis lámpásainkkal, viszünk cipócskát és hagyunk a templom előtt a hajléktalanoknak egy kis fényt. TEgnap megvettük a papírt és az ecsetet, ma pedig délelőtt festettünk, új évszakasztal került a kora őszi, Szent Mihály-időszak helyébe. Cipót gyúrtunk-dagasztottunk, alvás alatt én szétvágtam a nagy befestett kartont nyolcszögekre, hogy csillagmécsest hajtogassak. Aztán túl kicsik lettek, épp, hgoy be tudtam rakni a mécseseket a csillag bejáratánál, így ezeket most nem gondoltam elég biztonságosnak, sebaj, lesz majd belőlük karácsonykor szép ünnepi fény. Rég hajtogattam már, tavaly ugyan kaptam egy leírást Krisztától, de azt eltüntettem, úgyhgoy elhatároztam, amíg Dominó alszik, én akkor is meghajtogatom őket. Sikerültek is, szépek, majd róluk is lesz kép alkalmasint, mert msot biztonságba helyeztem őket.
Dominóval alvás után nekiálltunk pauszpapírt színezni viaszkrétával, azt levasaltuk és lettek ezek a lámpások, bennük festett befőttesüvegek, azokban mécsesek. Ezeket készítettük ajándékba, egyiket a Ferenciek terén, a másikat a barátnőmnél, a Keletiben gondoltam otthagyni.
Aztán az élet közbeszólt. Mivel mostanában ismt tarol a H&F, hát egy folyós kaki után azonnal lefújtam a sétát és gyermek kapott Podophyllumot, én pedig egy adag Arsenicum albumot, mert éreztem, hgoy valami van. Remélem, kifogtuk a szelet a vitorlából, emrt azóta itt székcsend van. Remélem. holnap délelőtt hordozós séta, este ovi, előbbi fontos, utóbbi kihagyhatatlan.
Úgyhogy itthon ünnepeltünk. Furulyáztam, énekeltünk kicsit, égnek a lámpások mindenfelé és megvacsoráztunk egy jó adag cipócskát sütőben aszalt paradicsommal és Melittáék kertjéből kapott rucolával. Ünnepi csemege volt, hozzá még mazsolás sütőtök készült, míg a cpócskák sültek. (felaprított tök és mazsola jénai tálban csak úgy, magukban szépen összepárolódtak a lassú tűzön)
Világítsanak ezek a fények sokáig, mindenhol, ahol szükség van rájuk!
2008/12/10
Bazár
Úgy jártam a bazárral, mint a Mákos tészta című novella kislánya, aki elvitte a fehér terror alatt börtönben éhező apájának a család maradék készleteiből főzött mákos tésztát, majd az éhségtől kopogó szemmel maga falta be azt útközben - nem tudott ellenállni a kísértésnek. Persze az egészet kihányta, mert megemészteni az éhezéstől legyöngült gyomor azt nem tudta.
Kedves emberek, sok csillogó szemű gyerek és meghatóan sok kedves ismerős - akiknek egy nagy része pont azért jött, hgoy velünk találkozzon. Nagyon szépen köszönöm, no meg a zsákot, dobozt, csomagot is! Szépen beosztjuk majd, apránként. Nem úgy, mint az eladott állatkákért kapott összeget, amit - megőrülve a mindig üres zseb hirtelen megtelésétől - egy negyedóra alatt elköltöttem, vettem belőle a 11. osztályosok által festett gyönyörű sárga selyemkendőt angyalokkal, obszidiánokat (egy hatodikos nagyfiú saját gyűjteményeként egy hatalmas hátizsáknyit cipelt haza egy kirándulásról!), csillagmécseseket - amiket nemcsak, hogy tudok készíteni, de vittem is épp magammal, hogy ha arra jár valamelyik ismerős, meg tudjam mutatni, hogyan is kell - de annyira kedves nagyfiúk árulták a hatodikban (akiknek az euritmiaelőadása könnyeket csalt a szemembe), hogy nem állhattam ellent néhány darabnak. Vettem még kerámiatárgyakat, amelyekből az egyetlen ajándéknak szánt darab hazaérésig ripityára tört. No és egy fából faragott gyertyatartót, pácolt, mintás, gyönyörű, most is ott ég benne a mécses az évszakasztalon.
CSupa gyönyörűsáéget vettem, mind waldorfos diákok és szülők keze munkája. Az már más kérdés, hgyo egyikre sem volt szükség és hát így utólag érzem, hgoy rávaló se. De hát égetett az a sok pénz... Ja, vettem még öt könyvet a használt könyvekből - csupa klasszikus gyerekkönyvet - Mosó masa mosodája, meg effélék - úgyhgoy Dominónak jut egy-egy msot majd midnen alkalomra az elkövetkezendőkben. No és vettünk egy ezresért annyi fabatkát (gyönyörű fabatkák, egyet hazahoztunk emlékbe is - amit szinte alig tudtunk elkölteni, a végén már felnőttitalt (ice tea) vettünk az árán, mert nem volt más és szomjasak voltunk. CSudafinom falatok votlak a büfében, nagy saláták és süteményhalmok.
SAjnos Dominó nagoyn megfázott a bazár alatt(én is, de nálam ez egy pillanat alatt lezajlott szerencsére), oylannyira, hogy ma oviba se tudunk menni, emrt fájdalmasan, nehezen köhög. Persze segít, szól, szippancsolunk, kapott ma gyömbéres pakolást is (citrom nincs itthon) kenegetünk, mesélünk, zenét hallgatunk, pakolászunk, de nem gyógyul, nem mehetünk oviba. Igyekszem nem szóba hozni, mert nagyon elszomorítanám, ha kiderülne, hgoy nem megyünk, ezt ő még nem érti. Lehet, hgoy emiatt holnap Szadára sem jutunk el, pedig azt is nagyon vártam :-(
Volt egy egészen különös vásárlóm a bazárban - berohant az ajtón, körül se nézve egészen egyenesen hátra, hozzánk, felkapott egy malackát, a kezembe nyomta az árat és elviharzott. Se szó, se beszéd, se körülnézés, célirányosan jött és ment. Még most sem értem...
A paradicsomi játék klassz volt, különösen Lucifer - na neki én bármit elhinnék, még azt is, hogy induljak a szépségversenyen :-DDD
A végén pedig megnéztük az évszakünnepet, az nem volt egy szerencsés szervezés, bazár végére tenni az egésznapi jövés-menéstől kifáradt gyerekek előadását, de gyönyörű volt azért mégis, az euritmia és az énekszó nagyon kellett ott , a fóti gyermekváros hatalmas fái között, a fényektől épp csak megvilágítva, csillogó szemek kísérte ének most is velem van.
2008/12/06
Gondolkodtam, mi legyen ezzel az ablak-csizma dologgal. Hiszen hozzánk nem jön Mikulás, Télapó majd Vízkereszt után, most Szent Miklós jön. Ő pedig nem osztogat ajándékokat számolatlan. Jön, hoz egy apró, jelképes ajándékot. Viszont emlékszem a lázas próbálkozásra, hgoy fennmaradjak éjjel, meglessem a Mikulást, ahogy odacsempészi a mandarint és a szárított fügét. Mert annak idején ez volt nekünk az ajándék. néha banán a mandarin helyett. sose sikerült elcsípnem. Na ezt a boldog izgalmat nem akartam elvenni a kisfiamtól. ÚGyhgoy azt gondoltam ki, hgoy legyen csak az a kis csizma az ablakban és legyen majd levélke meg rajz, és azt is elmondom, hogy annak idején Miklós nem látogatta meg a bizonyos családot, hanem csak behajította azt a zsákot szó nélkül, jel nélkül. Ez tanulságos, majd tanul si a gyermek belőle.
Így, ennek fényében hát elmondtam tegnap a kicsi embernek, hgoy éjjel valószínűleg látogat majd a környékre Miklós és az is lehet, hogy valamilyen egészen apró dolgot tesz az ő csizmájába is. Apókát? -kérdezte ragyogva. bizony, Apókát hozott(avokádó). Meg egy csípős cukrot = Negro, amit korábban a nagypapától kapott és amiből egy szemet meg tudtam valahogyan menteni még korábban az utókornak. És ez a két apró dolog olyan boldoggá tette, amikor reggel felébredt és meglátta a csizmát az abalkban, csuda volt.
Aztán elmeséltem neki nagoyn egysezrűen Miklós történetét többször is napközben, délután pedig elmentóünk Fótra - és a bolond Mikulás annyi zsákot és csomagot hozott nekünk, hogy nem győztük hazacipelni. Hehe, még jó, hogy Dominó nem tud róluk, mert hogy magyaráznám ki? :-DDD
Békességet mindannyiunknak!
Kenyeredet magad süssed
Mostanában sokat sütünk. Perecet, csigát, fahéjas kalácsot, kenyeret. A legutóbbi kenyér már maga volt a tökély. Dominó mindig segit, ha mégsincs mit, akkor kap só-liszt gyurmát - most épp sima és karobbal szinezett barna tésztánk van a hűtőben( akarob izét nem szeretjük, de a színe és az illata jó), csak elővesszük, kicsit gyurmázunk és szépen megy vissza fóliába csomagolva (van benne némi olaj is, hogy ne száradjon ki olyan könnyen és ne mrozsálódjon) a következő alkalomig.
2007/11/02
Mennyibe kerül egy gyerekjáték?
Ez hosszú lesz és folytatásos
Unokatesóink 3 illetve 6 évesek. Minden évben elhűlve figyelem a szülinapi bulikat. Olyan ajándékhegyeket kapnak, mint egy fél óvoda. Tudom, ez általános, a szülők, nagyszülők, keresztszülők szeretnek ajándékozni, no meg lemaradni se akarnak egymás mögött.
A Fakopáncs olyan szörnyű drága, bemegyek és 7 ezer alatt nincs normális játék! - mondja Sanyi bácsi, öcsém apósa. Mire én rögtön cáfolom, kapásból a fél bolt 2 ezer alatti, sőt egy-két százasból remek fajátékokat lehet venni. No de ha az ember egy fiúgyereknek normális játékot akar venni - mondjuk egy várat felszerelve, katonákkal, miegymás - akkor az sokba kerül - igy Sanyi bácsi.
Valóban. Az bizony sokba.
Nézzük hát, mit is kapott a 3 éves fiúgyerek szülinapjára. Jó sok normális ajándékot. (tőlünk csak egy kis vonatos nyakláncot, amit ketten készitettünk Dominóval. Mivel idejekorán kapta, még örült is neki, aztán persze elhagyta, mert annyi egy normális játék jött, hogy választani se tudott.)
Korábban már kapott mindenféle autót, vonatot - favonat soook készlet, legóvonat mégtöbb több készlet, kisautó, közepes autó, nagyautó, távirányitós autó. Műanyag kukásautó, amire rá lehet ülni, locsolós tűzoltóautó, elektromos autó. 3 éves...
Most kapott LEGO Thomast és Percyt. Szuperjó játék, ráteszed Thomast a sínre és magától (elemmel) megy. Szuperjó játék. Dominó odament, kivette Thomast és elkezdte tologatni. Ő még normális kisgyerek, arra használja a vonatot, amire való. Tologatja. Bubi is tologatja, ha nincs ott a sín vagy ha nincs benne elem. De így nem lehet. Mert ez egy szuperjó játék: magától megy. És az olyan jó...
A többi játékra nem emlékszem részletesen, ezzel is tele volt az egész nappali. A gyerekek visítottak, veszekedtek, Dominó meg csak tologatta a kisautókat vagy kockákat, esetleg az abdákkal játszott és nem értette, hogy a nagyok mit visítanak. Hát mit is? Szuperjó vonatuk magától megy. Pesze ha azért visítanának, mert összevesznek rajta az más, nyilván Dominó is fog balhézni, ha nagyobb lesz (most még csak panaszkodik, gondolom, majd jön a többi is hamarosan). Ebben az elektromos feszültség hevítette levegőben naná hogy megy a balhé. Nem beszélgetnek, csak kattog a vonat, vágtat a síneken, megfordul a sorompóknál, megszólalnak a beépitett hangok. Szemek jojóznak, feszültség nő. Szuperjó játék.
Én ott ültem a hangzavar közepén és nagyon szomorú voltam. Én sajnáltam az unokatesókat. Kedves, értelmes, kreatív gyerekek. Talán ha 5-ször ültek idáig tömegközlekedési eszközön. Ebből 3-szor velünk, mert elvittem őket egy kicsit vonatozni - hév, villamos, busz, mozgólépcső - ez volt a legnagyobb ajándék nekik. Dominó a hátamon, Bubi és Nonó kezemet fogva és nagyon jól szórakoztunk. Mert egyébként mindig autóban viszik őket mindenhová.
Hát akkor nézzük meg, milyen játékokkal játszik Dominó?
1. erről nincs kép, talán láttatok már ilyet: kerek műanyag salátacentrifuga. 600 forint volt - átlátszó, lehet beletenni midnenfélét, a tetején nagy piros gombbal pedig forgatni a benne lévő dolgokat - hát ez egy csodajó játék, mindkét kézzel mindkét irányba forgatni(nem könnyű ám!), közben valakinek fogni kell a dobozt, mert elugrál, nézni, ahogy forognak a gesztenyék benne.. No és salátát is lehet benne centrifugázni :-)
2. tojástartó - mondjuk 250 forint(a tojásokat kiesszük belőle - reggelire 2 tojásból sok tejjel, kicsi liszttel lepényt sütök, savanyúkáposztával esszük)
Teamécses - 10 db, 150 ft. a doboza a tetején lukas, ott ki-be rakható a mécses.
Gesztenye - nem kerül pénzbe, csak sok örömet okoz, mig összegyűjtjük.
Remek játék. Először is ki lehet egyenként bányászni a dobozból mécseseket a lukon keresztül, utána berakni a tojástartóba - én az osztott, Dominó az osztatlan részeket kedveli. Utána vissza. A gesztenyéket pedig egymásra tenni az osztott részben. Közben mindennek folyamatosan gyakorolni a nevét, boldogan és figyelmesen kiejteni a tetejét, gesztenyét, kereke, gyertya (keeka) szavakat és ellenőrizni, hogy a mama is jól játszik-e.
2007/12/13
Mennyibe kerül egy gyerekjáték? II.
OBI kertészet, 600 ft, hörcsögmászóka - fa, farostlemez és minden 2 éven aluli boldog lenne vele. Kipróbálva.
2008/01/15
Nomi alszik
Mama!
Tessék, kisfiam.
Kapitám pápi elment.
Hová ment?
Boltba.
És mit vett a boltban?
Körtét.
Csodálatos dolog ez, az ember lánya egyszer csak áldott állapotba kerül, jó sokáig él együtt egy kis emberkével a pocakjában, dédelgeti, simogatja, elképzeli, milyen lesz, mekkora, milyen színű a haja, hogyan fog mosolyogni, hogyan szopizik majd, milyen lesz, amikor először rámosolyog és hogyan fognak ők ketten beszélgetni. Aztán minden másként alakul. És másként még szebb az egész.
Dominót 6 hónapos koráig egy másodpercre sem lehetett hasra fektetni. Éktelen ordítás volt az eredménye. Kicsit aggódtam is, hgoy talán valami fizikai probléma zavarja. Először a fürdőkádban hason fekve fürdettem, azt nagyon szerette, aztán 6 hónaposan az imádott unokabátyus születésnapján letettem náluk a padlóra hason. Boldog volt, csapkodott, visongott. Akkor kezdődött el az önálló élete. Szép lassan haladt, először jó sokáig fókakúszott, 9 hónaposan kezdett el mászni, úgy 14 hónaposan néhány lépést megtett, majd 16 hónaposan nekiindult a világnak és azóta se állt meg. Most már alszik is hasonfekve
BEszél. Egész nap, folyamatosan kommentál mindent. GYakran már helyesen alkalmazza a múlt és jelenidőt, helyesen is ragoz sokmindent. (pisiltamama, alszikacica) Az utókor számára lejegyzem a kedvenc szavaimat, mielőtt elfelejtem kapikapi/kami - kamion, Szója-cumi, Mani/mandi - narancs, tejős - telefon, kakika - pelenka, pacika - karácsonyfa , vavó-vonat, markos katika - földmunkagép, sziketöttő - szitakötő, pocak - pocok
Egy hete már magát is megnevezi: Dói, Nomi, Nominó És valamelyik reggel ezzel fogadott: hejtemama szeletlek.
Félelmetes memóriája vn. Szeptemberben evett utoljára szőlőt, de még most is emlékszik rá, szombaton megkínálták vendégségben és azonnal rávágta a nevét. Karácsonykor Bubi mutatta neki a Thomas kisvonatot, erre a minap közölte velem: tamást vavó keressük - mármint képet róla az interneten.
Minden tevékenységben részt vesz, szerel, csavaroz, kalapácsol, mosogat(ennek befejezése általában csak veszekedéssel megoldható - mármint ő veszekszik velem, mert 40 perc mosogatás nem elég...)
Hát ilyen az én 21 hónapos kisfiam. Egy csoda. Felfoghatatlan, hogy már majdnem 2 éve itt tarthatom a kezemben, bármikor hozzábújhatok. És mindig mindig jókedvű. Mondom, hogy egy csoda.
ez a video nem mindig jön be, elég hosszú, de érdemes végiginézni, hangszórót bekapcsolni, mert jókedvet csinál másoknak is
2008/02/13
Találós kérdés
Mi lehet ez?
hint: a) gyapjúdarab
b) selyemgubó
c) palacsinta
Találós kérdés-II.
Mennyibe kerül egy gyerekjék? - IV
Találós kérdés megoldása: ez kérem egy gyapjúból horgolt, selyemgubó-formájú, lekváros palacsinta-ízű autóvezető bácsi - Dominóul: Só bácsi (sofőr bácsiból)
Tegnap kapta ezt a kicsiautót kedvenc nagynénémtől, Ili nénitől, akit ő is nagyon szeret. Régi darab, strapabíró fröccsöntött műanyag versenyautó, amelyből szemlátomást hiányzott a vezető, helyére Dominó belecsücsülszkicsiautóbaaNomikácska! - felkiáltással bele szeretett volna ülni, többször ki is próbálta hehe. Ekkor jött az ötlet, hogy készítsünk bele egy vezető bácsit. Nem, nem kerestünk legófigurát, igazi játékemberkét, ez a kis darab gyapjú neki VALÓDI autóvezető. Boldog vele, kiveszi, visszateszi, beviszi az ágyába, reggel első szava Só bácsi volt.
Ha sikerül így haladnunk - márpedig költözünk, egyre kevesebb lesz az ezt akadályozó tényező - akkor meg tudjuk őrizni ezt a csodálatos képzelőtehetséget. Nekem ez törekvésem.
2008/02/08
Mi van egy kézműves anya asztalán?
Számíjó, kötőtű, fonal, könke, doz, gombok, szavar, szeeszám, kávé, Nomikácska és Elempánt (Dominó-magyar szótár alapján).
2008/03/29
Gazdagodtunk
Még nincs évszakasztalunk. Egyelőre az ebédlő/dolgozóasztalon egy letakart polcdarab szolgál évszakasztal gyanánt. Folyamatosan változik, Dominó a virágon kívül bármit elvehet, ha nem szórja szét. Így aztán hol ez, hogy az kerül rá, msot épp a fekete autó csücsül rajta egy fészekalja csibével. Ma egy új lakó is kapott helyet rajta. Nem látszik túl jól, mert a töksötét szobában telefonnal vakuztam, de középen, a gyertyás tányérkában csücsül egy nagyon kedves Hóvirágtündér, amit Bettitől kaptunk. Köszönjük szépen!
MEgérkezett a születésnapi, névnapi és karácsonyi ajándék: egy óriási csomag favonat és egy futóbicaj. Egyelőre bedobozolva, valamelyik nap a favonatokból kiveszek néhány darabot, ez kerül a születésnapi kosárkába a többi kis ajándék mellé. A többit majd az Angyal hozza a megfelelő időben.
KEdves waldorfos anyatársam, Kriszta hozta el nekünk ezeket a csodákat, hálás köszönet érte!
És még valamiért, amire alig vannak szavak: Dominó kapott egy tükáéletes, pici, erős és kedves, mágnessel rögzíthető UTÁNPUTÓS KATIKÁT! Íme:
NAgy a boldogságunk. A háttérben látható még háztartásunk legújabb tagja, a BILIKE, amit szerdán vásároltunk (hihetetlen sok utánajárás után kaptam egyáltalán egy bilit, ez valami különleges dolog lehet, végül egy konyhafelszerelési boltban jutottunk hozzá). Azóta napi tevékenységünk egy jelentős része körülötte zajlik. Rendeltetésszerűen még nem használta a gyermek, egyelőre csak barátkoznak, de kedvelik egymást határozottan. Mivel Dominó tudja, hogy mire való, hát előbb-utóbb majd lesz benne valami eredmény is, addig is kedvtelve üldögél rajta 4-5 másodpercig, füligérő szájjal és hatalmas lelkesedéssel közölve: szeretnék bilikébe pisilni! majd: nem akarok. És ezt naponta kábé 150-szer. Jó ez így.
A mai nap egyéb örömeiről kicsit később írok, ugyanebben a posztban, most iszom egy kávét és átgondolom a bennem lévő kérdéseket. 8 és 9 között pedeig lekapcsolom a világítást és a számítógépet. mert ma egy ilyen nap van. A WWF felhívását követem sok százmillió sorstársammal együtt. Remélhetőleg itthon is százezrek teszik ugyanezt. Bővebben itt
Csodaszép volt egyébként.
Itt jártunk
2008/11/11
Márton-nap
Ma minden waldorfista blogjában erről esik szó (már ahol nem ünmnepelték korábban valami különös oknál fogva). Szent Márton, Tours püspöke, Savaria szülötte, római katonacsaládból származó, fiatalon kereszténnyé vált szent ünnepe ez. Fontos tett volt, amikor egy rendkívüli hideg napon lován bandukolva meglátott egy koldust vacogni, ekkor az egyetlen köpenyét, amije volt, kettévágta és a felét a koldusnak adta. Fontos üzenet: segíts! Segíts, de ésszel, ne azon az áron, hogy te válj rászorulóvá. A segítség felelősség. Nekem Márton ünnepe nagyon fontos, a kisfiamat is erre fogom tanítani. Ma is elmentünk volna, hogy adjunk egy kicsit abból, ami nekünk is van, Fényt tudunk adni, abból itt is van bőven.
( a sötét szobában, telefonnal fényképeztem, ezrét a fura színek, a valóságban bordó és szürkésbarna az asztal, a lámpások pedig jó élénk színúek)
Napok óta készülünk. Az iskolában Szent Mihály óta, mi azért csak napok óta, lévén az oviban az ősz a hangsúlyos, ott Mártonról nem esett szó eddig. Talán holnap sem lesz róla szó, nem tudom, ott a manók-törpék kapják a fényt, amit mi, többiek a rászorulóknak viszünk.
Elterveztem szépen, hgoy a Ferenciek terére fogunk elzarándokolni fél 5 körül a kis lámpásainkkal, viszünk cipócskát és hagyunk a templom előtt a hajléktalanoknak egy kis fényt. TEgnap megvettük a papírt és az ecsetet, ma pedig délelőtt festettünk, új évszakasztal került a kora őszi, Szent Mihály-időszak helyébe. Cipót gyúrtunk-dagasztottunk, alvás alatt én szétvágtam a nagy befestett kartont nyolcszögekre, hogy csillagmécsest hajtogassak. Aztán túl kicsik lettek, épp, hgoy be tudtam rakni a mécseseket a csillag bejáratánál, így ezeket most nem gondoltam elég biztonságosnak, sebaj, lesz majd belőlük karácsonykor szép ünnepi fény. Rég hajtogattam már, tavaly ugyan kaptam egy leírást Krisztától, de azt eltüntettem, úgyhgoy elhatároztam, amíg Dominó alszik, én akkor is meghajtogatom őket. Sikerültek is, szépek, majd róluk is lesz kép alkalmasint, mert msot biztonságba helyeztem őket.
Dominóval alvás után nekiálltunk pauszpapírt színezni viaszkrétával, azt levasaltuk és lettek ezek a lámpások, bennük festett befőttesüvegek, azokban mécsesek. Ezeket készítettük ajándékba, egyiket a Ferenciek terén, a másikat a barátnőmnél, a Keletiben gondoltam otthagyni.
Aztán az élet közbeszólt. Mivel mostanában ismt tarol a H&F, hát egy folyós kaki után azonnal lefújtam a sétát és gyermek kapott Podophyllumot, én pedig egy adag Arsenicum albumot, mert éreztem, hgoy valami van. Remélem, kifogtuk a szelet a vitorlából, emrt azóta itt székcsend van. Remélem. holnap délelőtt hordozós séta, este ovi, előbbi fontos, utóbbi kihagyhatatlan.
Úgyhogy itthon ünnepeltünk. Furulyáztam, énekeltünk kicsit, égnek a lámpások mindenfelé és megvacsoráztunk egy jó adag cipócskát sütőben aszalt paradicsommal és Melittáék kertjéből kapott rucolával. Ünnepi csemege volt, hozzá még mazsolás sütőtök készült, míg a cpócskák sültek. (felaprított tök és mazsola jénai tálban csak úgy, magukban szépen összepárolódtak a lassú tűzön)
Világítsanak ezek a fények sokáig, mindenhol, ahol szükség van rájuk!
2008/12/10
Bazár
Úgy jártam a bazárral, mint a Mákos tészta című novella kislánya, aki elvitte a fehér terror alatt börtönben éhező apájának a család maradék készleteiből főzött mákos tésztát, majd az éhségtől kopogó szemmel maga falta be azt útközben - nem tudott ellenállni a kísértésnek. Persze az egészet kihányta, mert megemészteni az éhezéstől legyöngült gyomor azt nem tudta.
Kedves emberek, sok csillogó szemű gyerek és meghatóan sok kedves ismerős - akiknek egy nagy része pont azért jött, hgoy velünk találkozzon. Nagyon szépen köszönöm, no meg a zsákot, dobozt, csomagot is! Szépen beosztjuk majd, apránként. Nem úgy, mint az eladott állatkákért kapott összeget, amit - megőrülve a mindig üres zseb hirtelen megtelésétől - egy negyedóra alatt elköltöttem, vettem belőle a 11. osztályosok által festett gyönyörű sárga selyemkendőt angyalokkal, obszidiánokat (egy hatodikos nagyfiú saját gyűjteményeként egy hatalmas hátizsáknyit cipelt haza egy kirándulásról!), csillagmécseseket - amiket nemcsak, hogy tudok készíteni, de vittem is épp magammal, hogy ha arra jár valamelyik ismerős, meg tudjam mutatni, hogyan is kell - de annyira kedves nagyfiúk árulták a hatodikban (akiknek az euritmiaelőadása könnyeket csalt a szemembe), hogy nem állhattam ellent néhány darabnak. Vettem még kerámiatárgyakat, amelyekből az egyetlen ajándéknak szánt darab hazaérésig ripityára tört. No és egy fából faragott gyertyatartót, pácolt, mintás, gyönyörű, most is ott ég benne a mécses az évszakasztalon.
CSupa gyönyörűsáéget vettem, mind waldorfos diákok és szülők keze munkája. Az már más kérdés, hgyo egyikre sem volt szükség és hát így utólag érzem, hgoy rávaló se. De hát égetett az a sok pénz... Ja, vettem még öt könyvet a használt könyvekből - csupa klasszikus gyerekkönyvet - Mosó masa mosodája, meg effélék - úgyhgoy Dominónak jut egy-egy msot majd midnen alkalomra az elkövetkezendőkben. No és vettünk egy ezresért annyi fabatkát (gyönyörű fabatkák, egyet hazahoztunk emlékbe is - amit szinte alig tudtunk elkölteni, a végén már felnőttitalt (ice tea) vettünk az árán, mert nem volt más és szomjasak voltunk. CSudafinom falatok votlak a büfében, nagy saláták és süteményhalmok.
SAjnos Dominó nagoyn megfázott a bazár alatt(én is, de nálam ez egy pillanat alatt lezajlott szerencsére), oylannyira, hogy ma oviba se tudunk menni, emrt fájdalmasan, nehezen köhög. Persze segít, szól, szippancsolunk, kapott ma gyömbéres pakolást is (citrom nincs itthon) kenegetünk, mesélünk, zenét hallgatunk, pakolászunk, de nem gyógyul, nem mehetünk oviba. Igyekszem nem szóba hozni, mert nagyon elszomorítanám, ha kiderülne, hgoy nem megyünk, ezt ő még nem érti. Lehet, hgoy emiatt holnap Szadára sem jutunk el, pedig azt is nagyon vártam :-(
Volt egy egészen különös vásárlóm a bazárban - berohant az ajtón, körül se nézve egészen egyenesen hátra, hozzánk, felkapott egy malackát, a kezembe nyomta az árat és elviharzott. Se szó, se beszéd, se körülnézés, célirányosan jött és ment. Még most sem értem...
A paradicsomi játék klassz volt, különösen Lucifer - na neki én bármit elhinnék, még azt is, hogy induljak a szépségversenyen :-DDD
A végén pedig megnéztük az évszakünnepet, az nem volt egy szerencsés szervezés, bazár végére tenni az egésznapi jövés-menéstől kifáradt gyerekek előadását, de gyönyörű volt azért mégis, az euritmia és az énekszó nagyon kellett ott , a fóti gyermekváros hatalmas fái között, a fényektől épp csak megvilágítva, csillogó szemek kísérte ének most is velem van.
2008/12/06
Gondolkodtam, mi legyen ezzel az ablak-csizma dologgal. Hiszen hozzánk nem jön Mikulás, Télapó majd Vízkereszt után, most Szent Miklós jön. Ő pedig nem osztogat ajándékokat számolatlan. Jön, hoz egy apró, jelképes ajándékot. Viszont emlékszem a lázas próbálkozásra, hgoy fennmaradjak éjjel, meglessem a Mikulást, ahogy odacsempészi a mandarint és a szárított fügét. Mert annak idején ez volt nekünk az ajándék. néha banán a mandarin helyett. sose sikerült elcsípnem. Na ezt a boldog izgalmat nem akartam elvenni a kisfiamtól. ÚGyhgoy azt gondoltam ki, hgoy legyen csak az a kis csizma az ablakban és legyen majd levélke meg rajz, és azt is elmondom, hogy annak idején Miklós nem látogatta meg a bizonyos családot, hanem csak behajította azt a zsákot szó nélkül, jel nélkül. Ez tanulságos, majd tanul si a gyermek belőle.
Így, ennek fényében hát elmondtam tegnap a kicsi embernek, hgoy éjjel valószínűleg látogat majd a környékre Miklós és az is lehet, hogy valamilyen egészen apró dolgot tesz az ő csizmájába is. Apókát? -kérdezte ragyogva. bizony, Apókát hozott(avokádó). Meg egy csípős cukrot = Negro, amit korábban a nagypapától kapott és amiből egy szemet meg tudtam valahogyan menteni még korábban az utókornak. És ez a két apró dolog olyan boldoggá tette, amikor reggel felébredt és meglátta a csizmát az abalkban, csuda volt.
Aztán elmeséltem neki nagoyn egysezrűen Miklós történetét többször is napközben, délután pedig elmentóünk Fótra - és a bolond Mikulás annyi zsákot és csomagot hozott nekünk, hogy nem győztük hazacipelni. Hehe, még jó, hogy Dominó nem tud róluk, mert hogy magyaráznám ki? :-DDD
Békességet mindannyiunknak!
2009. március 1., vasárnap
2008. december 28., vasárnap
2008. december 13., szombat
Karácsonyról antopozófus szemmel
Most, hogy ilyen egészen különleges helyzetben élünk a kisfiammal, sokat töprengek azon, hogyan lesz majd nálunk Karácsony Szent Estéje. Az eldöntött tény, hogy nem megyünk haza a szüleimhez aznap, mert a Karácsony a családé - és ez a család most mi vagyunk. Másnap majd igen, de a Csodát - azt itthon szeretném megélni. S hogy milyenek a "díszletek" hozzá? Lesz-e fenyőfánk? Ezt még nem tudom, nagyon sok dologtól függ. Eldobható fenyőfa sok-sok-sok ezerért biztosan nem, ágak/cserepes növény, s ha igen, meylik - ez még kérdés.
Persze ha kapunk valahonnan egy fenyőfát, akkor örömmel fogadjuk, de én nem szeretnék venni olyat, amit csak ezért vágnak ki. És nekem az nem vigasz, hgoy direkt a karácsonyért ültették. Viszont - ha már van ilyen nektek: Vízkereszt után ne a szemétben landoljon, ne eltüzeljétek, hanem tisztítsátok meg ágaitól és a törzsét fűrészeljétek fel ksiebb-nagyobb darabokra - csodálatos gyermekjáték lehet belőle! Tavalyról őrizzük Dominó "építőfáit", amiket a nagymamáéktól megmentett fenyő törzséből fűrészeltünk le, s amiket együtt csiszoltunk-csiszolgatunk azóta is, lehet belőle leves, híd, torony, stoppolófa és Kincs is. Szóval tessék újrahasznosítani, ha iylen fátok lesz!
Nagyon is helyénvaló itt most elmélkedni kicsit arról, mit is jelent a Karácsony nekünk - nekem mást, mint az átlagembernek - s nem azrét, mert én különleges lény vagyok, hanem, mert az átlagembernek ez vásárlást, sütés-főzést-kötelességet, külsőséget jelent. Na ezt nekem nem. Tehát eltérek az átlagtól. Bár szerencsém van ismerni csok olyan nagyszerű embert, akinek hasonlóképpen másképp, másról szól az ünnep, így végülis nem lógok ki nagyon a sorból.
Az egyik lehetséges nézőpont az antropozófiáé, s mint ilyen Rudof Steiner cikke szerintem sokaknak adhat szellemi táplálékot.
Ezentúl fogok feltenni ide ilyeneket, érdemes őket olvasni, töprengeni rajtuk (nem állítom, hgoy 10 év után én közelebb állok a megértéshez, mint az, aki először olvassa!)
Rudolf Steiner: Signs and Symbols of the Christmas Festival I
The Birth of the Light
Berlin, December 19, 1904
GA 90f
Szívesen veszem, ha fűztök hozzájuk gondolatokat.
Persze ha kapunk valahonnan egy fenyőfát, akkor örömmel fogadjuk, de én nem szeretnék venni olyat, amit csak ezért vágnak ki. És nekem az nem vigasz, hgoy direkt a karácsonyért ültették. Viszont - ha már van ilyen nektek: Vízkereszt után ne a szemétben landoljon, ne eltüzeljétek, hanem tisztítsátok meg ágaitól és a törzsét fűrészeljétek fel ksiebb-nagyobb darabokra - csodálatos gyermekjáték lehet belőle! Tavalyról őrizzük Dominó "építőfáit", amiket a nagymamáéktól megmentett fenyő törzséből fűrészeltünk le, s amiket együtt csiszoltunk-csiszolgatunk azóta is, lehet belőle leves, híd, torony, stoppolófa és Kincs is. Szóval tessék újrahasznosítani, ha iylen fátok lesz!
Nagyon is helyénvaló itt most elmélkedni kicsit arról, mit is jelent a Karácsony nekünk - nekem mást, mint az átlagembernek - s nem azrét, mert én különleges lény vagyok, hanem, mert az átlagembernek ez vásárlást, sütés-főzést-kötelességet, külsőséget jelent. Na ezt nekem nem. Tehát eltérek az átlagtól. Bár szerencsém van ismerni csok olyan nagyszerű embert, akinek hasonlóképpen másképp, másról szól az ünnep, így végülis nem lógok ki nagyon a sorból.
Az egyik lehetséges nézőpont az antropozófiáé, s mint ilyen Rudof Steiner cikke szerintem sokaknak adhat szellemi táplálékot.
Ezentúl fogok feltenni ide ilyeneket, érdemes őket olvasni, töprengeni rajtuk (nem állítom, hgoy 10 év után én közelebb állok a megértéshez, mint az, aki először olvassa!)
Rudolf Steiner: Signs and Symbols of the Christmas Festival I
The Birth of the Light
Berlin, December 19, 1904
GA 90f
Szívesen veszem, ha fűztök hozzájuk gondolatokat.
2008. december 10., szerda
Advent - képekben
Kérdezte a minap egy nem waldorfos ismerősöm, hogyan ünneplünk mi adventi naptár nélkül.
Az asztalon a nagyon egyszerű, csak természetes anyagokból, spirálisan a gyertyák köré rakott növényekből készült koszorúval (korallszínű gyertyák, tavaly bordó volt, máskor kék vagy fehér), mellette egy üvegcsében a Borbála-napkor szedett ágacskák, amikhez Puma és Saci segédletével jutottunk. Karácsonyra kihajtanak, ha igaz.
No és az évszakasztallal, ami így Adventkor kék színű, erre kerülnek fel első héten az ásványvilág kincsei: kavicsok, korallok, kagylóhéjak, ásványok, illetve egy gyönyörű fotó egy őskövületről, a gyertya egy üvegpohárban úszva ég
A második héten a növényvilág is beköltözik: borostyán, örökzöldek, tök, diófélék, tobozok, lehet cserepes növény (nálunk jön majd egy aloe vera cserépben), a mécses pedig a fóti bazáron várásolt, waldorfos diák által faragott csodaszép gyertyatartóban ég.
Jövő héten érkeznek az állatvilág képviselői, az utolsó héten pedig a főszereplők: Mária és József a csacsival elkezd vándorolni (addig is vándorolnak, csak nekünk láthatatlanul, a távolban), legvégül, Szenteste megérkezik majd a Kisjézus is.
Minden reggel meggyújtjuk a mécsest és énekelünk, Dominó kiválaszt egy aktuális asztallakót (ha nincs kedve, vagy nem figyel, akkor én) és feltesszük. Napközben a Kaláka betlehemes zenéjét, Ghymes karácsonyi dalokat és Bach Karácsonyi oratóriumát hallgatjuk, énekelünk és mesélünk sokat. Ajándék nincs - nekünk az Advent a várakozásról, a felkészülésről szól.
Ma hallottam Lilitől, hogy az ő ovijukban minden reggel éneklés közben gyertyát mártanak a gyerekek a szülőkkel, Karácsonyra egy szép, kövér gyertyájuk nő így. Nagyon tetszik, jövőre megpróbálkozunk ezzel is majd. S mivel addigra már főállású waldorfisták leszünk mindketten, este forjuk ezt a szertartást tartani. De szép!
Az asztalon a nagyon egyszerű, csak természetes anyagokból, spirálisan a gyertyák köré rakott növényekből készült koszorúval (korallszínű gyertyák, tavaly bordó volt, máskor kék vagy fehér), mellette egy üvegcsében a Borbála-napkor szedett ágacskák, amikhez Puma és Saci segédletével jutottunk. Karácsonyra kihajtanak, ha igaz.
No és az évszakasztallal, ami így Adventkor kék színű, erre kerülnek fel első héten az ásványvilág kincsei: kavicsok, korallok, kagylóhéjak, ásványok, illetve egy gyönyörű fotó egy őskövületről, a gyertya egy üvegpohárban úszva ég
A második héten a növényvilág is beköltözik: borostyán, örökzöldek, tök, diófélék, tobozok, lehet cserepes növény (nálunk jön majd egy aloe vera cserépben), a mécses pedig a fóti bazáron várásolt, waldorfos diák által faragott csodaszép gyertyatartóban ég.
Jövő héten érkeznek az állatvilág képviselői, az utolsó héten pedig a főszereplők: Mária és József a csacsival elkezd vándorolni (addig is vándorolnak, csak nekünk láthatatlanul, a távolban), legvégül, Szenteste megérkezik majd a Kisjézus is.
Minden reggel meggyújtjuk a mécsest és énekelünk, Dominó kiválaszt egy aktuális asztallakót (ha nincs kedve, vagy nem figyel, akkor én) és feltesszük. Napközben a Kaláka betlehemes zenéjét, Ghymes karácsonyi dalokat és Bach Karácsonyi oratóriumát hallgatjuk, énekelünk és mesélünk sokat. Ajándék nincs - nekünk az Advent a várakozásról, a felkészülésről szól.
Ma hallottam Lilitől, hogy az ő ovijukban minden reggel éneklés közben gyertyát mártanak a gyerekek a szülőkkel, Karácsonyra egy szép, kövér gyertyájuk nő így. Nagyon tetszik, jövőre megpróbálkozunk ezzel is majd. S mivel addigra már főállású waldorfisták leszünk mindketten, este forjuk ezt a szertartást tartani. De szép!
2008. december 4., csütörtök
Adventre - zenével
Kedves Antroanya és Anikó! Megtettem a tőlem telhetőt, ahgoy egy rendes családanyához illik :-D Remélem, sikerül ez alapján megtanulni a dalt és akár már ma este is énekelni - ott a messze távolban. Volt nekem már több idegenben töltött karácsonyom is, bizony nehéz.
Arra még nem jöttem rá, hgoy lehet elforgatni a filmet a számítógépen
Arra még nem jöttem rá, hgoy lehet elforgatni a filmet a számítógépen
2008. december 2., kedd
Ujjé, a bazárban nagyszerű!
Bazár - perzsa szó (bázár), jelentése piac, vásár.
Waldorf intézményekben évente egy-két alkalommal rendeznek a szülők és a pedagógusok az intézményt támogatandó ilyen remek vásárokat. Közben bepillanthattok az iskolák termeibe, nézhettek füzeteket, láthattok dráma/zene/euritmia bemutatókat, többféle kézműves dologgal ismerkedhettek a gyakorlatban és nem utolsósorban vásárolhattok gyönyörűséges dolgokat, amelyek többnyire az gyerekek és a szólők/pedagógusok keze munkáját dícsérik. Persze "külső", a waldorf hagyományaihoz illő dolgokat áruló kézművesek, kereskedők is megtalálhatók itt.
Az elmúlt hétvégén Pesthidegkúton, Pilisszentlászlón és Sashalmon rendeztek bazárt - ez a hagyományos Adventet megelőző sokadalom. Ezen a héten pedig Szent Miklós napján Kecskeméten, Kispesten, Gödöllőn, Kamaraerdőn, Fóton érdemes Waldorfiába bekukucskálni. Fóton velem és szélsebesen csattogó kötőtűimmel is találkozhattok, no meg a legújabb állatseregletemmel és a gyönyörűséges angyalkáimmal (amelyekről képet sajnos nem közölhetek, mert bizonyos kedves olvasóimhoz személyesen is ellátogatnak a megfelelő napon :-D) Ha arra jártok, feltétlenül kukkantsatok be hozzánk is, mindig öröm "ismeretlen ismerősökkel" találkozni. No meg ismertekkel is :-D
Pirospozsgás, kövér, rénszarvashúzta-szános Mikulással és krampusszal nem fogtok találkozni, ellenben van rá esély, hogy Szent Miklós tiszteletét teszi. Ha így lesz, azt megemlegetitek nagypapa/mama korotokban is :-D
Waldorf intézményekben évente egy-két alkalommal rendeznek a szülők és a pedagógusok az intézményt támogatandó ilyen remek vásárokat. Közben bepillanthattok az iskolák termeibe, nézhettek füzeteket, láthattok dráma/zene/euritmia bemutatókat, többféle kézműves dologgal ismerkedhettek a gyakorlatban és nem utolsósorban vásárolhattok gyönyörűséges dolgokat, amelyek többnyire az gyerekek és a szólők/pedagógusok keze munkáját dícsérik. Persze "külső", a waldorf hagyományaihoz illő dolgokat áruló kézművesek, kereskedők is megtalálhatók itt.
Az elmúlt hétvégén Pesthidegkúton, Pilisszentlászlón és Sashalmon rendeztek bazárt - ez a hagyományos Adventet megelőző sokadalom. Ezen a héten pedig Szent Miklós napján Kecskeméten, Kispesten, Gödöllőn, Kamaraerdőn, Fóton érdemes Waldorfiába bekukucskálni. Fóton velem és szélsebesen csattogó kötőtűimmel is találkozhattok, no meg a legújabb állatseregletemmel és a gyönyörűséges angyalkáimmal (amelyekről képet sajnos nem közölhetek, mert bizonyos kedves olvasóimhoz személyesen is ellátogatnak a megfelelő napon :-D) Ha arra jártok, feltétlenül kukkantsatok be hozzánk is, mindig öröm "ismeretlen ismerősökkel" találkozni. No meg ismertekkel is :-D
Pirospozsgás, kövér, rénszarvashúzta-szános Mikulással és krampusszal nem fogtok találkozni, ellenben van rá esély, hogy Szent Miklós tiszteletét teszi. Ha így lesz, azt megemlegetitek nagypapa/mama korotokban is :-D
2008. december 1., hétfő
Adventre
A szeleknek fényes szárnyán,
A föld felett bátran szállván
zengedezzünk néked, szép csillag!
Vizek felett, népek felett
egy nagy csillag fényt hinteget,
zengedezzünk néked, szép csillag!
Ez a csillag megjósolta,
hogy a világ megújula
zengedezzünk néked, szép csillag!
Ez a csillag mikor kigyúlt,
a többi mind elhalványult,
zengedezzünk néked, szép csillag!
Mint a gyertyák, kialudtak:
hamisak és csalfák voltak,
zengedezzünk néked, szép csillag!
Mert a világ arra fordul,
ahonnan a csillagfény hull,
zengedezzünk néked, szép csillag!
Az igazság szép útjára
világít az ő sugára,
zengedezzünk néked, szép csillag!
Köszi a kottát, Cili!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
