Csomag érkezett

Még tavaly ősszel írt egy kedves blogolvasóm: érdekelne-e némi frissen nyírt birkagyapjú. Naná! Engem igazán éltetnek a kihívások, akkor is, ha időnként beletörik a bicskám némelyikbe. TAvasszal aztán telefon is érkezett: hamarosan nyírják a báránykák bundáját, készüljek. Készültem. Szerencsére a kedveseim egyike azonnal segítségemre sietett, így már csak várni kellett a hívásra. Megérkezett. Mehetünk a hat zsáknyi gyapjúért _ hat hatalmas zsáknyi, össezgyűjtötték a kis dunántúli falucska összes báránykájának bundáját a kedvünkért.

Ma este pedig megérkezett az áldásos tevékenység gyümölcse. Én igazán sok dologra fel voltam készülve, de ez minden várakozásomat felülmúlta. Egy lakótelepi félszobányi irgalmatlanul koszos gyapjú érkezett kies hetedik kerületi albérleményünkbe. Az egyik zsák egyharmada ázik épp a fürdőkádban. A macsek teljes extázisban szimatol és nem érti a dolgot :-D

A lanolin azonnal bevonata a kezemet, egy hosszabb szappanos tisztítás után is még finom puha. Pont, mit a gyapjűkülső, amit frissen lanolinoztam, úgy vonta be a nyer birkagyapjú lanolinja a bőröm.

Hogy innen hogyan tovább, arról egyelőre csak elgondolásom van, meg elméleti tudásom. Most mindenesetre jó mélyen belemerülünk a szellemiekbe az anyagon keresztül, mire kimosom ezt a tetemes mennyiségű koszt a gyapjúból :-D

Mivel msot nem tudtunk személyesen megismerkedni a gyűjtőmunka összes részvevőjével, feltétlenül ígérem: a folyamat végén az első kész anyag/ruhadarab/játék oda vándorol majd, Kőszárhegy kicsiny falujába. A másik kész darab pedig Gödöllő felé veszi majd útját. Addig csak ki kell várni, hogy megszüljem. Lehet, hogy kell 9 hónap is hozzá :)

Sző, fon, nem takács

Évek óta - sőt, évtizedek óta foglalkozom gyapjúval. Nyers, nem bolti, nem iparilag feldolgozott, hanem élő gyapjúval.
Szőttem, kötöttem, horgoltam, nemezeltem, varrtam, hímeztem. Peluskülsőket készítettem - bizton állíthatom, hogy úttörő voltam itthon ebben. Nagyon sokan viselik a pelusgatyóimat - és sokan utánozzák. Utóbbi el is kedvetlenített egy időre, többször előfordult, hogy inkább nem vállaltam el egy -egy gatyó elkészítését, mert belefutottam a saját munkáim utánzataiba itt-ott. Igen, ahogy az egyik névtelen hozzászólóm fogalmazott: nincs új a nap alatt. Azért én még mindig remélem, hogy vannak saját gondolataim és meg is tudom valósítani őket. Msot újra kötök peluskülsőket és boldoggá tesz. Nekem már nincs pelenkásom és emiatt egy kicsit furcsa nekikezdeni- de aztán belemerülök és az anyag visz magával.

Két éve elkezdtem festeni a gyapjat, majd tavaly fonni. Eleinte mások által feldolgozott fonalakat festettem, lassan pedig nekiálltam a saját fonalaim fonásának, is. Van rokkám, kettő is (aze gyik törött, a másik még nem működik, hiányzik a szíj róla) és nekiálltam gyalogorsóval is dolgozni (még nincs saját orsóm, csak mindenféle pótszerszámokkal dolgoztam eddig). Az volt a a tervem, hogy ebben is úttörő leszek. hogy majd én leszek Magyarországon az, aki kézzel font és festett fonalakat készít - mások számára is. Kaptam megerősítést, biztatást az ügyben - kedvesektől.

Bár tulajdonképpen a hiúság előre is visz, azért mégiscsak akadályozó tényező. Lehet, hgoy mégis vannak önértékelési problémáim? Azt hittem azokat a köröket már rég lefutottam...

Midnenesetre továbbra is dolgozom a Nagy Terven, ami tulajdonképpen Három Nagy Terv. Sok eszköz, tér, anyag és háttértámogatás kelll hozzá. Szerepel a tervekben egy kedves védőnőből lett asztaloskolléga is :-D

Szarvasos nemezpapucs

Nagyon kedves barátnőm férjének készült nevenapjára. Vegyes technikával. Az alap Bencze-féle barna kártolt nyersgyapjúból nemezelt papucs, horgolással, kétféle hímzéssel díszítve, az alja vastag bőr. Végig az járt az eszemben, hogy afféle barlangrajz-szerű díszítése legyen. Ez a szarvas a Hoppál-féle Jelképtárból való, szőttem már tarisznyára, lett belőle sárgaréz medál. Eredetileg egy feszes, pontos mértani forma. Nekem azonban ez a szabálytalan, szándékoltan kicsit "elmázolt" forma járt a fejemben. Ismertek, ha valami beveszi magát a fejembe... :-D

Nagy tanulságokkal járt az elkészítése. Kemény, boldogságos munka volt. Lesz még folytatása.

Babákrul

Iza babája


Unokatesók



Füles Viola babája




Boróka babája

A négy égtájra uazó állatkáink

Amikor a fonal mondja meg, hogy ki lesz a pelenka

Hát igen. Ismét megtapasztaltam, hogy nem én döntök itt, hanem az anyag határozza meg a formát. Volt ez a gyönyörűséges puha vastag fehér fonal, amiből én a tökéletes kötős pelust akartam előállítani. Tökéletes az lett (gyakorlatban tesztelve), gyönyörű is, de szemmel láthatóan nem megkötős. Bebújós. A minta és a fonal vastagsága ugyanis így irányított. A megkötőshöz is jó lesz a fonal, de másmilyen mintával. (Folyamatban)

VAstag, puha, erős, nagy, belefér az immár 2 éves és 4 hónapos nem kicsi gyermek és az éjszakai tetrával megerősített Popolini One Size pelus(a tökéletes választás volt akkor, azóta is, most se vennék mást). Nem kicsi a csomag, de ez csak a gyakorlatlan mosható pelusokat zavarja, mi többiek tudjuk, hgoy a csomag mérete lényegtelen, a gyerek így is, úgy is megtanul forogni, mocorogni, járni, előtte nincs akadály és nem zavarja a bugyor mérete. ÉS annál kedvesebb látvány számomra kevés van, mint egy gömbölyű, mosható pelusba csomagolt babapopsi...

A gatyóka tökélyét a gyermek maga bizonyította, ugyanis próba után egyszerűen nem volt hajlandó megválni tőle, ebben aludt el, így egy éjszakai hosszú próbajáratot mindjárt végig is csinált, tökéletes eredménnyel. Pedig még lanolin se került rá, hiszen a kötés után csak épp rápróbáltam a gyermekre. Így se ázott át.
Kell az elég nagy, elég vastag, elég strapabírás, hiába, nekünk bevált. A vékony fonalakból kötöttek is nagyon szépek, kötök is egyet magunknak is majd próbaképp, de az igazi nekünk ez a vastag, meleg darab.

Fonalakról

Folyamatosan próbálgatom a kötésvariációkat, a formákat, a fonalakat. Keresem az adott anyaghoz a tökéletes formát és mintát. Most épp egy nagyon szépet kötök és gyönyörködöm benne. IGaz, én minden munkában gyönyörködöm, amelyiben nem tudok, annak nem is lesz gazdája, mert vagy lebontom, vagy másik készül helyette. A lényeg az öröm, amit az anyag és a munka ad. Hálás vagyok ezért a képességért, nem épp magyar tulajdonság megtalálni az örömöt az apró dolgokban (is)

Vettem volna ma egy fél kiló fonalat, de a mester csak egy kilót akart adni, így hoppon maradtam. No persze van itthon egyéb fonal elég, de úgy szerettem volna néhány megrendelt gyapjúgatyóhoz új növényeket kipróbálni. Még msot se értem, miért nem lehetett azt a kupac fonalat kettészedni, főként, hogy nem egy nagy gombóc volt, hanem sok kicsi benne.

Azért az Esztertól kapott fehér fonalból msot csak megkötöm ezt a gyönyörűséget, ami egy kötős pekuskülső, már vagy egy éve érlelem magamban a tervet és msot talán megvan a tökéletes kompozíció.

No és gyűjtöm a sárgarépalevelet, a lila mályvát és a büdöskét (meg minden más, színezésre-festésre alkalmas növényt), ha valaki szeretne a felesleges növényektől megszabadulni, itt az alkalom :-)

Új pelusok

Két különböző műhelyben fonott fonalból készültek (vékony, egyszálas nyersgyapjúból, ugyanazzal a festékkel (ehető festék) festettem majd száradás után kötöttem őket. Most ők a kedvenceim :-)

Szívbajok ellen Kisasszony, kössön sapkát!

Mostanában rettenetes feszült, frusztrált voltam a munka, az itthoni nehéz helyzet, idő- és figyelemhiány miatt. Ilyenkor egy kis kézművelés mindig segít - már ha éppen Dominó is együttműködik.
CSütörtökön megláttam valahol egy fényképet egy sapkáról, amibe azonnal beleszerettem, úgyhogy neki is álltam a kép alapján megkötni. Illetve a sapka magát kötötte tulajdonképpen, mert még éjjel se tudtam abbahagyni, hajnalig kötöttem nagy boldogan. És tényleg, megnyugodtam, kezemben a friss, nyers gyapjúfonallal, az alakuló különleges formájú sapkával majd a végeredménnyel. Kicsit más lett, mint a képen lévő, de ez egyrészt nem is baj, mert úgyse szeretem "leutánozni" a szabásmintákat, másrészt meg kötésminta híján teljesen a saját fejemből-kezemből jött ki a forma. Sajnos most nem találom az eredeti képet, de valahol itt a gépemen csücsül, majd felteszem, mert az (is) gyönyörű.

Nemezelés másként

Gulyás-féle finom, puha, vastag gyapjúfonalat festettünk, kötöttem belőle ezt a virág-formájú mobiltelefon-tartót. Gyönyörű volt már kötötten is, de a kisördög azt súgta, kísérletezzöünk (és ez nekem mindig kedvemre való), úgyhogy becsomagoltam a mamapleus-mosózsákba és ment is 60 fokon a fehér ruhák közé.

Az eredmény kicsit elmaradt a várttól első ránézésre, lemérve és megtapintva viszont nagyon meggyőző: egy finom, tömör, erős anyagot kaptam, ami ugyanakkor puha.

A mosás alatt a tok hosszában 2 centit, széltében egy centit sűrűsött, a nyakba akasztós madzagja 5 centit, az összehúzós madzag 8 centit ment össze.

Valószínűleg még jobb eredményt érnénk el egy kevesebb ruhával megpakolt mosógéppel, illetve egy magasabb hőfokkal - de nincs olyasmi, amit 90 fokon kismosnék, így ezt nem tudom kipróbálni - annyira azért nem vagyok vállalkozó kedvű, hogy ennyi energiát és vizet elpocsékoljak a kísérlet miatt. Így is szép :-)

Nyaralás alatt megtaláltam a sosem látott virágot, rám kiabált az út széléről:

Nemezelt madárkák

Hála Betti múltkori meghívásának újra lehetőségem nyílt a nemezelésre - persze korábban is megtehettem volna, de kellenek az új impulzusok. A vörösbegyet itthon fejeztem be, Márton ludat pedig már teljes egészében itthon nemezeltem (igazából sokkal szebb volt, de kipróbáltam a kötött gyapjaknál már bevált mosógépes nemezelést és hét eléggé összegyűrte a szárnyakat meg a fejecskét, úgyhogy ilyen formákat nem próbálok megdolgozni az én felültöltős mosógépemben máskor. Így is kedves azért, persze, no meg egyszer majd elkészül Nils
Holgersson is, hogy együtt repülhessenek a végeláthatatlan északi tájak felett...

Képgyűjtemény - Nemezelt nyulacska

Az óbudai Waldorf iskola udvarán nemezeltem ezt a nyulacskát sok évvel ezelőtt, még a tanárképzés éveiben a már tanító és tanítani vágyó kézimunkatanárokkal együtt. De szép nap volt! És milyen sokáig vágyakoztam a nyulacskám után. Kézimunkatanárságra is ;-)

Képgyűjtemény - Peluskülsők

Ma a szüleimnél jártunk és egy nagyon régi, kedves cimborámmal találkoztam 6 év után vége újra: a nemezelt nyulacskámmal. (kép hamarosan egy másik bejegyzésben). Ahogy nézegettem, eszembe jutott, hogy felteszem ide a korábban készült dolgaimat - hátha kedvet kap más is tőlem a készítésükre.

Kezdjük a hamarosan sajnos - remélhetőleg csak átmenetileg! - nyugdíjba vonuló gyapjúkülsőkkel. A képlista nem lesz teljes, mert sokról nem készült fénykép, de én mindegyikre emlékszem ám - ahogy a babákra, lovacskákra, malacokra is. Hiszen mindegyik személyre szabott, tudom, hogy kinek készültek, a tulajdonosokra gondolva formálódtak.

Mindegyik peluskülső nyersgyapjúból készült, ma is szinte kizárólag ezeket használjuk, illetve kizárólag, mert épp egy hete lyukadt ki az egyetlen nem gyapjúból készült darabunk. Van, amelyik 2 éves már, de a legifjabb is legalább 1. NAgyon szeretem őket, fiacska is szívesen viseli őket, sosem volt probléma belőlük. Boldog vagyok, hogy rátaláltam erre a módszerre, egyrészt, mert a legkedvezőbb a gyermek és a környezet számára, másrészt sok barátot hozott nekünk a textilpelusozás és és a gyapjúkülsőkészítés.

S ha egyszer nálunk elmarad a pelenkázás, akkor a lehető legjobb kezekbe szeretném átadni őket. Remélem, hamarosan...

Májusi munkák - bizonyítandó, hgoy nemcsak autózásból áll az ember élete 2 éves korában

Egy nagy kábeldob meg se kottyan




CSőcsere



Kalapácsolunk ügyesen



A takarítás nehéz munka




Jó nagy tűpárna




Finommotorika




Gombostűz




Ilyen japjú, olyan japjú




torony építőfából