Petike! Juliska! Megyünk az oviba! - hívja Dominó a babáit minden reggel 7-kor. Néha Juliska otthon akar maradni inkább.

Tegnap este írtam egy hosszú jegyzetet a szülői est után, egy elkeseredős-kétkedőset, aztán mára megváltozott az egész tartalom. Ennyi érvényes belőle:

A második szülői estünk után itthon csücsülök és rágom a tanulságokat - a levontakat és amik még csak gomolyognak alakot öltögetve.

Nos, a mai nap kínált nekünk mindent: sírást, belenyugvást, elhatározást, reményt és katartikus örömet. Pont, mint az életünk úgy általában, egy napba sűrítve a lényeg.

Óvodás lett a kisfiam.


Két hete kezdődött. Akkor már a régi gyerekek túl voltak az egy hetes újraegymáshozszokósösszemelegedős találkozásokon, jöhettek az újak. Sok új gyermek van, néhányan közülük szerencsésen testvérrel-unokatestvérrel-közeli baráttal együtt, más, nagyobb gyerekek egyedül, de némi ovis múlttal a hátuk mögött gyorsan megszokták a helyzetet.

A kicsiknek (3,5-4,5 között) ez nem megy könnyen.

Szerdán az udvari játékra csatlakozhattunk, azon a héten végig másfél óra volt a mi óvodai életünk. Nehéz volt, Dominó nem értette, miért nem megyünk már reggel, hattól tízig a feszült várakozásba teljesen belefáradt, majd az egyórás kinti játék után méltatlankodott, amiért már haza kell jönnie. Biztató kezdet volt.

Hétfőn jöhetett a reggeli kezdés, az izgalom, a boldogító remények. Eleinte elég jól ment a dolog, én az előtérben kézimunkáztam a többi várakozó szülővel, sikerült mindig elég hamar visszaterelnem Dominót a csoportszobába, ha valamit szeretett volna, sikerült könnyedén az óvónénikhez átirányítani. Viszonylag kevés kijárkálással kihúztuk 10-ig, amikor az óvónénik szeretettel elbocsájtottak minket többi apróka sorstársunkkal. Újabb méltatlankodás: még maradjunk, még játsszunk, mikor maradhatunk itt sokáig?

Szerdán már kevesebb volt a bent töltött idő és több az előtérben időzés, bár szívesen részt vett a művészi tevékenységekben, boldogan rajzolt, festett. Szerdán már fáradtabbak voltak a gyerekek az esős idő miatt, de azrét elég jól ment a nap, csütörtökön már többször kellett határozottan visszaterelni, pedig volt cipósütés is, ma reggel pedig egyáltalán be sem volt hajlandó lépni a csoportszobába. Óvónénire rá se nézett, sőt, kijelentette, hogy nem szereti(nekem jelentette ki). Mindezt úgy, hogy közben folyamatosan az oviról beszél, mindenkit figyel, tudja, kin milyen ruha van, hgoy hívják, mit játszik, alig várja, hgoy menjünk. CSak épp úgy gondolja, az ovi az a csodajó hely, ahol a mama is ott van. Hát bizony nem . És az (Isten áldotta csodakedves szeretetgombóc) óvónénire azért haragszik, mert ő az, aki őt a mamától elválasztja. Micsoda érzelmek hullámzanak egy ilyen ovibeszoktatással a kisgyermekben! Mekkora óriási lépés végleg leválni a mamáról! És mekkora dolog leválni a gyermekről...
Szerencsére én már az ovikezdetre sikeresen túljutottam a leválásnak a nagy részén és biztosan állíthatom, hogy óvodaérett lettem. És még így is, ennyi teherrel kevesebbel együtt is nagyon nehezen ment a dolog. Ma reggel, amikor egy fél órája már körülöttem sertepertélt makacsul a gyermek, mindkét drága óvónéni folyamatos hívó szavára sem hajlandó bemenni, akkor azt éreztem: feladom. Hiába, hogy hétfőtől dolgozom és muszáj, hogy a kicsi ember ovis legyen, én ezt a fájdalmat most nem tudom rárakni, várjunk még, majd valahogy visszatalálunk egy-két hónap múlva az ovihoz - gondoltam én ezt, mert azért ki nem mertem még mondani, annyira akartuk ezt az ovit mindannyian. Ott ültem az előtérben, kezemben a horgolótű és tanácstalan voltam. És akkor jött a drága A és azt mondta: ez így nem fog menni. Menj el a boltba, sétálj egyet!
Tudvalévő, hogy W-oviban hosszú a beszoktatás, néha egy fél évig is eltarthat. Mert óvatosan, lassan közelítünk. A mi ovinkban híresen hosszúra nyúlnak ezek a beszoktatós idők..És akkor itt vagyunk mi, akiknek muszáj gyorsan beszokni. Muszáj Úr nagy úr... De ezzel megszegünk egy csomó alapvetést, amely a gyermek érdekét szolgálná. Viszont néha szabályt kell szegni. Most is így tettünk: úgy mentem el az oviból, hgoy nem szóltam Dominónak, egyszerűen elillantam, rábízva A-ra és K-ra a dolgot.

Sétáltam, gesztenyét szedtem, meglátogattam kedves barátaimat, elmentünk a közeli játszótérre és nagyokat beszélgettünk az élet dolgairól. És akkor, úgy másfél óra után csörgött a telefon: A. hívott. Nem, nem kell visszaszaladnom, azrét hívott, hgoy megnyugtasson, minden nagyon szép, ráérek, csak később menjek. Délre? - kérdem én. Nem, csak fél 1-re. A mesére is maradhat!!! Aki túl van már egy ilyen boszoktatáson, érti csak: a mesén ott maradni mindent jelent. Óvodaérettséget, a képességet, hogy egy közösségnek tagja legyen. A mese mély, lelki-szellemi táplálék, azt végigülni csöndben egy egész nap után hatalmas dolog.

Én akkor, ott a telefonban oylan hálát és boldogságot éreztem, amit leírni szavakkal nagyon nehéz. Ezek a csodás emberek, a mi óvónénijeink, a csoportban lévő fantasztikus gyerekek és az én édes Zsömlegombócom együtt csodát tettek. Mikor fél 1-re odaértem, az ölelés után azzal fogadott: maradjunk még itt az oviban, ne menjünk még haza!

Óvodás lett a kisfiam.
Hétfőn munkanap :-)

Munka tartalmú bejegyzések a zárt blogomból

2007/11/12
Kenyeredet magad süssed

Mostanában sokat sütünk. Perecet, csigát, fahéjas kalácsot, kenyeret. A legutóbbi kenyér már maga volt a tökély. Dominó mindig segit, ha mégsincs mit, akkor kap só-liszt gyurmát - most épp sima és karobbal szinezett barna tésztánk van a hűtőben( akarob izét nem szeretjük, de a színe és az illata jó), csak elővesszük, kicsit gyurmázunk és szépen megy vissza fóliába csomagolva (van benne némi olaj is, hogy ne száradjon ki olyan könnyen és ne mrozsálódjon) a következő alkalomig.


2007/11/02
Mennyibe kerül egy gyerekjáték?

Ez hosszú lesz és folytatásos

Unokatesóink 3 illetve 6 évesek. Minden évben elhűlve figyelem a szülinapi bulikat. Olyan ajándékhegyeket kapnak, mint egy fél óvoda. Tudom, ez általános, a szülők, nagyszülők, keresztszülők szeretnek ajándékozni, no meg lemaradni se akarnak egymás mögött.
A Fakopáncs olyan szörnyű drága, bemegyek és 7 ezer alatt nincs normális játék! - mondja Sanyi bácsi, öcsém apósa. Mire én rögtön cáfolom, kapásból a fél bolt 2 ezer alatti, sőt egy-két százasból remek fajátékokat lehet venni. No de ha az ember egy fiúgyereknek normális játékot akar venni - mondjuk egy várat felszerelve, katonákkal, miegymás - akkor az sokba kerül - igy Sanyi bácsi.

Valóban. Az bizony sokba.

Nézzük hát, mit is kapott a 3 éves fiúgyerek szülinapjára. Jó sok normális ajándékot. (tőlünk csak egy kis vonatos nyakláncot, amit ketten készitettünk Dominóval. Mivel idejekorán kapta, még örült is neki, aztán persze elhagyta, mert annyi egy normális játék jött, hogy választani se tudott.)

Korábban már kapott mindenféle autót, vonatot - favonat soook készlet, legóvonat mégtöbb több készlet, kisautó, közepes autó, nagyautó, távirányitós autó. Műanyag kukásautó, amire rá lehet ülni, locsolós tűzoltóautó, elektromos autó. 3 éves...
Most kapott LEGO Thomast és Percyt. Szuperjó játék, ráteszed Thomast a sínre és magától (elemmel) megy. Szuperjó játék. Dominó odament, kivette Thomast és elkezdte tologatni. Ő még normális kisgyerek, arra használja a vonatot, amire való. Tologatja. Bubi is tologatja, ha nincs ott a sín vagy ha nincs benne elem. De így nem lehet. Mert ez egy szuperjó játék: magától megy. És az olyan jó...
A többi játékra nem emlékszem részletesen, ezzel is tele volt az egész nappali. A gyerekek visítottak, veszekedtek, Dominó meg csak tologatta a kisautókat vagy kockákat, esetleg az abdákkal játszott és nem értette, hogy a nagyok mit visítanak. Hát mit is? Szuperjó vonatuk magától megy. Pesze ha azért visítanának, mert összevesznek rajta az más, nyilván Dominó is fog balhézni, ha nagyobb lesz (most még csak panaszkodik, gondolom, majd jön a többi is hamarosan). Ebben az elektromos feszültség hevítette levegőben naná hogy megy a balhé. Nem beszélgetnek, csak kattog a vonat, vágtat a síneken, megfordul a sorompóknál, megszólalnak a beépitett hangok. Szemek jojóznak, feszültség nő. Szuperjó játék.

Én ott ültem a hangzavar közepén és nagyon szomorú voltam. Én sajnáltam az unokatesókat. Kedves, értelmes, kreatív gyerekek. Talán ha 5-ször ültek idáig tömegközlekedési eszközön. Ebből 3-szor velünk, mert elvittem őket egy kicsit vonatozni - hév, villamos, busz, mozgólépcső - ez volt a legnagyobb ajándék nekik. Dominó a hátamon, Bubi és Nonó kezemet fogva és nagyon jól szórakoztunk. Mert egyébként mindig autóban viszik őket mindenhová.


Hát akkor nézzük meg, milyen játékokkal játszik Dominó?

1. erről nincs kép, talán láttatok már ilyet: kerek műanyag salátacentrifuga. 600 forint volt - átlátszó, lehet beletenni midnenfélét, a tetején nagy piros gombbal pedig forgatni a benne lévő dolgokat - hát ez egy csodajó játék, mindkét kézzel mindkét irányba forgatni(nem könnyű ám!), közben valakinek fogni kell a dobozt, mert elugrál, nézni, ahogy forognak a gesztenyék benne.. No és salátát is lehet benne centrifugázni :-)

2. tojástartó - mondjuk 250 forint(a tojásokat kiesszük belőle - reggelire 2 tojásból sok tejjel, kicsi liszttel lepényt sütök, savanyúkáposztával esszük)
Teamécses - 10 db, 150 ft. a doboza a tetején lukas, ott ki-be rakható a mécses.
Gesztenye - nem kerül pénzbe, csak sok örömet okoz, mig összegyűjtjük.



Remek játék. Először is ki lehet egyenként bányászni a dobozból mécseseket a lukon keresztül, utána berakni a tojástartóba - én az osztott, Dominó az osztatlan részeket kedveli. Utána vissza. A gesztenyéket pedig egymásra tenni az osztott részben. Közben mindennek folyamatosan gyakorolni a nevét, boldogan és figyelmesen kiejteni a tetejét, gesztenyét, kereke, gyertya (keeka) szavakat és ellenőrizni, hogy a mama is jól játszik-e.


2007/12/13

Mennyibe kerül egy gyerekjáték? II.

OBI kertészet, 600 ft, hörcsögmászóka - fa, farostlemez és minden 2 éven aluli boldog lenne vele. Kipróbálva.





2008/01/15
Nomi alszik

Mama!
Tessék, kisfiam.
Kapitám pápi elment.
Hová ment?
Boltba.
És mit vett a boltban?
Körtét.

Csodálatos dolog ez, az ember lánya egyszer csak áldott állapotba kerül, jó sokáig él együtt egy kis emberkével a pocakjában, dédelgeti, simogatja, elképzeli, milyen lesz, mekkora, milyen színű a haja, hogyan fog mosolyogni, hogyan szopizik majd, milyen lesz, amikor először rámosolyog és hogyan fognak ők ketten beszélgetni. Aztán minden másként alakul. És másként még szebb az egész.

Dominót 6 hónapos koráig egy másodpercre sem lehetett hasra fektetni. Éktelen ordítás volt az eredménye. Kicsit aggódtam is, hgoy talán valami fizikai probléma zavarja. Először a fürdőkádban hason fekve fürdettem, azt nagyon szerette, aztán 6 hónaposan az imádott unokabátyus születésnapján letettem náluk a padlóra hason. Boldog volt, csapkodott, visongott. Akkor kezdődött el az önálló élete. Szép lassan haladt, először jó sokáig fókakúszott, 9 hónaposan kezdett el mászni, úgy 14 hónaposan néhány lépést megtett, majd 16 hónaposan nekiindult a világnak és azóta se állt meg. Most már alszik is hasonfekve



BEszél. Egész nap, folyamatosan kommentál mindent. GYakran már helyesen alkalmazza a múlt és jelenidőt, helyesen is ragoz sokmindent. (pisiltamama, alszikacica) Az utókor számára lejegyzem a kedvenc szavaimat, mielőtt elfelejtem kapikapi/kami - kamion, Szója-cumi, Mani/mandi - narancs, tejős - telefon, kakika - pelenka, pacika - karácsonyfa , vavó-vonat, markos katika - földmunkagép, sziketöttő - szitakötő, pocak - pocok

Egy hete már magát is megnevezi: Dói, Nomi, Nominó És valamelyik reggel ezzel fogadott: hejtemama szeletlek.

Félelmetes memóriája vn. Szeptemberben evett utoljára szőlőt, de még most is emlékszik rá, szombaton megkínálták vendégségben és azonnal rávágta a nevét. Karácsonykor Bubi mutatta neki a Thomas kisvonatot, erre a minap közölte velem: tamást vavó keressük - mármint képet róla az interneten.

Minden tevékenységben részt vesz, szerel, csavaroz, kalapácsol, mosogat(ennek befejezése általában csak veszekedéssel megoldható - mármint ő veszekszik velem, mert 40 perc mosogatás nem elég...)



Hát ilyen az én 21 hónapos kisfiam. Egy csoda. Felfoghatatlan, hogy már majdnem 2 éve itt tarthatom a kezemben, bármikor hozzábújhatok. És mindig mindig jókedvű. Mondom, hogy egy csoda.

ez a video nem mindig jön be, elég hosszú, de érdemes végiginézni, hangszórót bekapcsolni, mert jókedvet csinál másoknak is



2008/02/13
Találós kérdés

Mi lehet ez?







hint: a) gyapjúdarab
b) selyemgubó
c) palacsinta

Találós kérdés-II.
Mennyibe kerül egy gyerekjék? - IV

Találós kérdés megoldása: ez kérem egy gyapjúból horgolt, selyemgubó-formájú, lekváros palacsinta-ízű autóvezető bácsi - Dominóul: Só bácsi (sofőr bácsiból)

Tegnap kapta ezt a kicsiautót kedvenc nagynénémtől, Ili nénitől, akit ő is nagyon szeret. Régi darab, strapabíró fröccsöntött műanyag versenyautó, amelyből szemlátomást hiányzott a vezető, helyére Dominó belecsücsülszkicsiautóbaaNomikácska! - felkiáltással bele szeretett volna ülni, többször ki is próbálta hehe. Ekkor jött az ötlet, hogy készítsünk bele egy vezető bácsit. Nem, nem kerestünk legófigurát, igazi játékemberkét, ez a kis darab gyapjú neki VALÓDI autóvezető. Boldog vele, kiveszi, visszateszi, beviszi az ágyába, reggel első szava Só bácsi volt.

Ha sikerül így haladnunk - márpedig költözünk, egyre kevesebb lesz az ezt akadályozó tényező - akkor meg tudjuk őrizni ezt a csodálatos képzelőtehetséget. Nekem ez törekvésem.



2008/02/08
Mi van egy kézműves anya asztalán?

Számíjó, kötőtű, fonal, könke, doz, gombok, szavar, szeeszám, kávé, Nomikácska és Elempánt (Dominó-magyar szótár alapján).




2008/03/29
Gazdagodtunk

Még nincs évszakasztalunk. Egyelőre az ebédlő/dolgozóasztalon egy letakart polcdarab szolgál évszakasztal gyanánt. Folyamatosan változik, Dominó a virágon kívül bármit elvehet, ha nem szórja szét. Így aztán hol ez, hogy az kerül rá, msot épp a fekete autó csücsül rajta egy fészekalja csibével. Ma egy új lakó is kapott helyet rajta. Nem látszik túl jól, mert a töksötét szobában telefonnal vakuztam, de középen, a gyertyás tányérkában csücsül egy nagyon kedves Hóvirágtündér, amit Bettitől kaptunk. Köszönjük szépen!



MEgérkezett a születésnapi, névnapi és karácsonyi ajándék: egy óriási csomag favonat és egy futóbicaj. Egyelőre bedobozolva, valamelyik nap a favonatokból kiveszek néhány darabot, ez kerül a születésnapi kosárkába a többi kis ajándék mellé. A többit majd az Angyal hozza a megfelelő időben.
KEdves waldorfos anyatársam, Kriszta hozta el nekünk ezeket a csodákat, hálás köszönet érte!

És még valamiért, amire alig vannak szavak: Dominó kapott egy tükáéletes, pici, erős és kedves, mágnessel rögzíthető UTÁNPUTÓS KATIKÁT! Íme:



NAgy a boldogságunk. A háttérben látható még háztartásunk legújabb tagja, a BILIKE, amit szerdán vásároltunk (hihetetlen sok utánajárás után kaptam egyáltalán egy bilit, ez valami különleges dolog lehet, végül egy konyhafelszerelési boltban jutottunk hozzá). Azóta napi tevékenységünk egy jelentős része körülötte zajlik. Rendeltetésszerűen még nem használta a gyermek, egyelőre csak barátkoznak, de kedvelik egymást határozottan. Mivel Dominó tudja, hogy mire való, hát előbb-utóbb majd lesz benne valami eredmény is, addig is kedvtelve üldögél rajta 4-5 másodpercig, füligérő szájjal és hatalmas lelkesedéssel közölve: szeretnék bilikébe pisilni! majd: nem akarok. És ezt naponta kábé 150-szer. Jó ez így.

A mai nap egyéb örömeiről kicsit később írok, ugyanebben a posztban, most iszom egy kávét és átgondolom a bennem lévő kérdéseket. 8 és 9 között pedeig lekapcsolom a világítást és a számítógépet. mert ma egy ilyen nap van. A WWF felhívását követem sok százmillió sorstársammal együtt. Remélhetőleg itthon is százezrek teszik ugyanezt. Bővebben itt


Csodaszép volt egyébként.

Itt jártunk

2008/11/11
Márton-nap
Ma minden waldorfista blogjában erről esik szó (már ahol nem ünmnepelték korábban valami különös oknál fogva). Szent Márton, Tours püspöke, Savaria szülötte, római katonacsaládból származó, fiatalon kereszténnyé vált szent ünnepe ez. Fontos tett volt, amikor egy rendkívüli hideg napon lován bandukolva meglátott egy koldust vacogni, ekkor az egyetlen köpenyét, amije volt, kettévágta és a felét a koldusnak adta. Fontos üzenet: segíts! Segíts, de ésszel, ne azon az áron, hogy te válj rászorulóvá. A segítség felelősség. Nekem Márton ünnepe nagyon fontos, a kisfiamat is erre fogom tanítani. Ma is elmentünk volna, hogy adjunk egy kicsit abból, ami nekünk is van, Fényt tudunk adni, abból itt is van bőven.






( a sötét szobában, telefonnal fényképeztem, ezrét a fura színek, a valóságban bordó és szürkésbarna az asztal, a lámpások pedig jó élénk színúek)

Napok óta készülünk. Az iskolában Szent Mihály óta, mi azért csak napok óta, lévén az oviban az ősz a hangsúlyos, ott Mártonról nem esett szó eddig. Talán holnap sem lesz róla szó, nem tudom, ott a manók-törpék kapják a fényt, amit mi, többiek a rászorulóknak viszünk.

Elterveztem szépen, hgoy a Ferenciek terére fogunk elzarándokolni fél 5 körül a kis lámpásainkkal, viszünk cipócskát és hagyunk a templom előtt a hajléktalanoknak egy kis fényt. TEgnap megvettük a papírt és az ecsetet, ma pedig délelőtt festettünk, új évszakasztal került a kora őszi, Szent Mihály-időszak helyébe. Cipót gyúrtunk-dagasztottunk, alvás alatt én szétvágtam a nagy befestett kartont nyolcszögekre, hogy csillagmécsest hajtogassak. Aztán túl kicsik lettek, épp, hgoy be tudtam rakni a mécseseket a csillag bejáratánál, így ezeket most nem gondoltam elég biztonságosnak, sebaj, lesz majd belőlük karácsonykor szép ünnepi fény. Rég hajtogattam már, tavaly ugyan kaptam egy leírást Krisztától, de azt eltüntettem, úgyhgoy elhatároztam, amíg Dominó alszik, én akkor is meghajtogatom őket. Sikerültek is, szépek, majd róluk is lesz kép alkalmasint, mert msot biztonságba helyeztem őket.

Dominóval alvás után nekiálltunk pauszpapírt színezni viaszkrétával, azt levasaltuk és lettek ezek a lámpások, bennük festett befőttesüvegek, azokban mécsesek. Ezeket készítettük ajándékba, egyiket a Ferenciek terén, a másikat a barátnőmnél, a Keletiben gondoltam otthagyni.

Aztán az élet közbeszólt. Mivel mostanában ismt tarol a H&F, hát egy folyós kaki után azonnal lefújtam a sétát és gyermek kapott Podophyllumot, én pedig egy adag Arsenicum albumot, mert éreztem, hgoy valami van. Remélem, kifogtuk a szelet a vitorlából, emrt azóta itt székcsend van. Remélem. holnap délelőtt hordozós séta, este ovi, előbbi fontos, utóbbi kihagyhatatlan.

Úgyhogy itthon ünnepeltünk. Furulyáztam, énekeltünk kicsit, égnek a lámpások mindenfelé és megvacsoráztunk egy jó adag cipócskát sütőben aszalt paradicsommal és Melittáék kertjéből kapott rucolával. Ünnepi csemege volt, hozzá még mazsolás sütőtök készült, míg a cpócskák sültek. (felaprított tök és mazsola jénai tálban csak úgy, magukban szépen összepárolódtak a lassú tűzön)

Világítsanak ezek a fények sokáig, mindenhol, ahol szükség van rájuk!


2008/12/10
Bazár
Úgy jártam a bazárral, mint a Mákos tészta című novella kislánya, aki elvitte a fehér terror alatt börtönben éhező apájának a család maradék készleteiből főzött mákos tésztát, majd az éhségtől kopogó szemmel maga falta be azt útközben - nem tudott ellenállni a kísértésnek. Persze az egészet kihányta, mert megemészteni az éhezéstől legyöngült gyomor azt nem tudta.

Kedves emberek, sok csillogó szemű gyerek és meghatóan sok kedves ismerős - akiknek egy nagy része pont azért jött, hgoy velünk találkozzon. Nagyon szépen köszönöm, no meg a zsákot, dobozt, csomagot is! Szépen beosztjuk majd, apránként. Nem úgy, mint az eladott állatkákért kapott összeget, amit - megőrülve a mindig üres zseb hirtelen megtelésétől - egy negyedóra alatt elköltöttem, vettem belőle a 11. osztályosok által festett gyönyörű sárga selyemkendőt angyalokkal, obszidiánokat (egy hatodikos nagyfiú saját gyűjteményeként egy hatalmas hátizsáknyit cipelt haza egy kirándulásról!), csillagmécseseket - amiket nemcsak, hogy tudok készíteni, de vittem is épp magammal, hogy ha arra jár valamelyik ismerős, meg tudjam mutatni, hogyan is kell - de annyira kedves nagyfiúk árulták a hatodikban (akiknek az euritmiaelőadása könnyeket csalt a szemembe), hogy nem állhattam ellent néhány darabnak. Vettem még kerámiatárgyakat, amelyekből az egyetlen ajándéknak szánt darab hazaérésig ripityára tört. No és egy fából faragott gyertyatartót, pácolt, mintás, gyönyörű, most is ott ég benne a mécses az évszakasztalon.








CSupa gyönyörűsáéget vettem, mind waldorfos diákok és szülők keze munkája. Az már más kérdés, hgyo egyikre sem volt szükség és hát így utólag érzem, hgoy rávaló se. De hát égetett az a sok pénz... Ja, vettem még öt könyvet a használt könyvekből - csupa klasszikus gyerekkönyvet - Mosó masa mosodája, meg effélék - úgyhgoy Dominónak jut egy-egy msot majd midnen alkalomra az elkövetkezendőkben. No és vettünk egy ezresért annyi fabatkát (gyönyörű fabatkák, egyet hazahoztunk emlékbe is - amit szinte alig tudtunk elkölteni, a végén már felnőttitalt (ice tea) vettünk az árán, mert nem volt más és szomjasak voltunk. CSudafinom falatok votlak a büfében, nagy saláták és süteményhalmok.

SAjnos Dominó nagoyn megfázott a bazár alatt(én is, de nálam ez egy pillanat alatt lezajlott szerencsére), oylannyira, hogy ma oviba se tudunk menni, emrt fájdalmasan, nehezen köhög. Persze segít, szól, szippancsolunk, kapott ma gyömbéres pakolást is (citrom nincs itthon) kenegetünk, mesélünk, zenét hallgatunk, pakolászunk, de nem gyógyul, nem mehetünk oviba. Igyekszem nem szóba hozni, mert nagyon elszomorítanám, ha kiderülne, hgoy nem megyünk, ezt ő még nem érti. Lehet, hgoy emiatt holnap Szadára sem jutunk el, pedig azt is nagyon vártam :-(

Volt egy egészen különös vásárlóm a bazárban - berohant az ajtón, körül se nézve egészen egyenesen hátra, hozzánk, felkapott egy malackát, a kezembe nyomta az árat és elviharzott. Se szó, se beszéd, se körülnézés, célirányosan jött és ment. Még most sem értem...

A paradicsomi játék klassz volt, különösen Lucifer - na neki én bármit elhinnék, még azt is, hogy induljak a szépségversenyen :-DDD

A végén pedig megnéztük az évszakünnepet, az nem volt egy szerencsés szervezés, bazár végére tenni az egésznapi jövés-menéstől kifáradt gyerekek előadását, de gyönyörű volt azért mégis, az euritmia és az énekszó nagyon kellett ott , a fóti gyermekváros hatalmas fái között, a fényektől épp csak megvilágítva, csillogó szemek kísérte ének most is velem van.


2008/12/06



Gondolkodtam, mi legyen ezzel az ablak-csizma dologgal. Hiszen hozzánk nem jön Mikulás, Télapó majd Vízkereszt után, most Szent Miklós jön. Ő pedig nem osztogat ajándékokat számolatlan. Jön, hoz egy apró, jelképes ajándékot. Viszont emlékszem a lázas próbálkozásra, hgoy fennmaradjak éjjel, meglessem a Mikulást, ahogy odacsempészi a mandarint és a szárított fügét. Mert annak idején ez volt nekünk az ajándék. néha banán a mandarin helyett. sose sikerült elcsípnem. Na ezt a boldog izgalmat nem akartam elvenni a kisfiamtól. ÚGyhgoy azt gondoltam ki, hgoy legyen csak az a kis csizma az ablakban és legyen majd levélke meg rajz, és azt is elmondom, hogy annak idején Miklós nem látogatta meg a bizonyos családot, hanem csak behajította azt a zsákot szó nélkül, jel nélkül. Ez tanulságos, majd tanul si a gyermek belőle.

Így, ennek fényében hát elmondtam tegnap a kicsi embernek, hgoy éjjel valószínűleg látogat majd a környékre Miklós és az is lehet, hogy valamilyen egészen apró dolgot tesz az ő csizmájába is. Apókát? -kérdezte ragyogva. bizony, Apókát hozott(avokádó). Meg egy csípős cukrot = Negro, amit korábban a nagypapától kapott és amiből egy szemet meg tudtam valahogyan menteni még korábban az utókornak. És ez a két apró dolog olyan boldoggá tette, amikor reggel felébredt és meglátta a csizmát az abalkban, csuda volt.

Aztán elmeséltem neki nagoyn egysezrűen Miklós történetét többször is napközben, délután pedig elmentóünk Fótra - és a bolond Mikulás annyi zsákot és csomagot hozott nekünk, hogy nem győztük hazacipelni. Hehe, még jó, hogy Dominó nem tud róluk, mert hogy magyaráznám ki? :-DDD

Békességet mindannyiunknak!

Májusi munkák - bizonyítandó, hgoy nemcsak autózásból áll az ember élete 2 éves korában

Egy nagy kábeldob meg se kottyan




CSőcsere



Kalapácsolunk ügyesen



A takarítás nehéz munka




Jó nagy tűpárna




Finommotorika




Gombostűz




Ilyen japjú, olyan japjú




torony építőfából