Új blogolási szokások

Történt, hogy kellemetlen események elindítója volt az én magán - ámbár eleddig nem titkos - naplóm. Ezért mostantól a nyilvános gondolataimat, képeket, waldorf- és egyéb ügyeket itt, ezen a kézművelős blogon fogom rendezgetni, a másikat pedig meghagyom a magánjellegű témáknak. Nem titkos, de szeretném tudni, ki olvassa, hgoy tudhassam, ugyanazt olvassa-e belőle ki, amit én írtam. Ezért ha bárki közületek, kedves olvasók, szeretné azt is olvasni és ismerjük egymást, legyen kedves email-ben jelezze és én felveszem az olvasói listára.

Meglehetősen szomorú alakulása ez a dolgaimnak, de úgy látszik elkerülhetetlen.

Új szerelem

Nehéz szülés

Kaptam egy megbízást tavaly, nagyjából egy éve. Kért tőlem valaki egy takarót. Azóta is adósa vagyok, a számát se tudom, hányszor kezdtem neki és bontottam le a kockás, színes takarót. Már legalább tíz elkészült volna belőle. Nem ment. Egyszerűen nem találtam rá arra a mintára, formára, ami jó lett volna, illett volna. Ilyen vagyok én, ha valami nem belőlem jön, akkor nem működök. Az eset azért különösen fájdalmas, mert szívemnek nagyon-nagyon kedves a megrendelő és a leendő tulajdonos is. No meg ígéret szép szó. Vállalás. Rág belülről a bűntudat egy éve. És tehetetlenül, Kőmíves Kelemen módjára építem a váramat, aztán én magam rombolom szét - mert nem tehetek másként.

Havonta egyszer előveszem, elkészítem a legújabb változatot, majd... Letettem a kötőtűt, ez a takaró nem lesz megkötve. De tegnap este a múzsa, a jósorsom, az angyalom megölelt és végre, úgy két heti próbálkozés után a különféle horgolótűkkel - megvan a nyári, könnyű, színes, kockás gyapjútakaró ideális mintája! MEgy is a munka, mint a karikacsapás. Meleg tavaszra el is készül. Most mér tudom, mi segített, a Valentin-napi ajándék (másnak szánták, de én is kaptam belőle :-))) Mindennek van oka. És élja. És értelme. Ennek a takarónak megint van. Újra van. Hallottátok a kősziklát elgurulni? Hopp, tt a sarkon...

Malacka

Rózsaszínt szerettem volna, de nem fagyalatszínt, hanem igazi, halvány malacrózsaszínt.




Nosza beleszórtam pirospaprikát vízbe, főztem egy fél órát, hozzáraktam a fonalat és lett belőle - sárgás barackszín. Nem éppen az, amire számítottam, de tetszik ez is. Sajnos a képen nem látszik jól, mert a telefonom felismerhető formákat ám be nem azonosítható színeket állít elő :-)

Ménes

Tavaszi lónyihogás lepte el a szobánkat :-)))

Elempánt

Egy amerikai iskolából kaptam ezt a kötésmintát, de némi változtatásra szorul. Aranyos kis bébielefánt lett belőle, de hiányzik a jellegéből az a nagy, erős, nyugalmat árasztó felnőtt elefánt-megjelenés. Pamut-gyapjú szövőfonalból készült.

Hogyan lesz a gyapjúból lovacska?

Adott egy nagy zacskó nyers gyapjúfonal. Ebből kiveszek egy kupacot(kb. 25-40 dekányi), ezt kisebb adagokban feltekerem - például egy könyvre vagy egy tálcára. Közben próbálom kibogozni, ez egy idő- és türelemigényes feladat: egy-két óra alatt végzek is egy tekercsnyi fonallal. Azért kell így feltekerni, met ha valahol szorosan összegubancolódott a fonal, akkor ott nem fogja be egyenletesen a festék. Ezután következik a festés. Festőlevet készítek, eddig a hagyma, kávé, csalán, tea, fagyal, cékla, vöröskáposzta festését próbáltam, valamint ételfestékkel festettem. Előbbihez legalább egy órát főzöm az előkészített növényt, hagyom állni némelyiket egy éjszakán át is, majd hozzáadom a fonalat(bizonyos festőnövényekhez vegyszert is kell alkalmazni a tartósság érdekében, ez többnyire timsó vagy ecet, de bizonyos oxidokat is szokás alkalmazni). Az ételfestékes színezés nagyobb macera lehet esetenként, de érdekes színeket tudok vele előállítani. A festéshez először kimosom finom gyapjúmosószerrel langyos vízben a fonalat, kinyomkodom óvatosan a felesleges vizet, majd a langyos festőlébe teszem és legalább egy órát kis lángon, lassan főzöm, közben sűrűn keverem. Hagyom a fazékban kihűlni, majd langyos vízzel kiöblítem. Felakasztva hagyom száradni hűvös helyen. Ekkorra már csodálatos gyapjúillat terjeng a lakásban. A száradás egy napot igénybevehet. Ezután feltekerem gombolyagokba a száraz, finom tiszta gyapjúfonalat és jöhet a kötés. Ez is eltart egy-két-három napig, majd összeállítom, tömöm, varrom a lovacskát és sörényt/farkat hímzek hozzá. Szintén néhány órás munka. Ez itt a végeredmény:

LiliRóza kék-zöld manója

Itt a kívánalom a kék-zöld alaptónus valamint a rágcsálási lehetőség volt, ezért jó sok csücsköt kapott a manócska, a szoknyája széles aljú, a csücsköknél csak enyhén tömött, a sipkája is jól rágcsálható. Kicsi gyermek is könnyen gyömöszöli. Anyaga: kordbársony-filc-nyersgyapjú, sipkája bébiplüss.

Dominó és az ő legújabb pelusa