Tegnap a fóti iskolában szülői találkozón Fenyő Ervin antropozófiáról szóló előadásán ezt a verset mondta el és én erősen fejbekólintva maradtam tőle. Attól is persze, hogy ő úgy mond verset, hogy még a szürke üres papír is értelmes szavakat nyer. Tanár úr, az ő utánozhatatlan (bár mintha halkuló erejű) hangja beleharsogja a világba a mondanivalót, pedig nem kiált.

József Attila -
(AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT...)

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

1937. október

Fel van adva a lecke.