Folyamatosan próbálgatom a kötésvariációkat, a formákat, a fonalakat. Keresem az adott anyaghoz a tökéletes formát és mintát. Most épp egy nagyon szépet kötök és gyönyörködöm benne. IGaz, én minden munkában gyönyörködöm, amelyiben nem tudok, annak nem is lesz gazdája, mert vagy lebontom, vagy másik készül helyette. A lényeg az öröm, amit az anyag és a munka ad. Hálás vagyok ezért a képességért, nem épp magyar tulajdonság megtalálni az örömöt az apró dolgokban (is)
Vettem volna ma egy fél kiló fonalat, de a mester csak egy kilót akart adni, így hoppon maradtam. No persze van itthon egyéb fonal elég, de úgy szerettem volna néhány megrendelt gyapjúgatyóhoz új növényeket kipróbálni. Még msot se értem, miért nem lehetett azt a kupac fonalat kettészedni, főként, hogy nem egy nagy gombóc volt, hanem sok kicsi benne.
Azért az Esztertól kapott fehér fonalból msot csak megkötöm ezt a gyönyörűséget, ami egy kötős pekuskülső, már vagy egy éve érlelem magamban a tervet és msot talán megvan a tökéletes kompozíció.
No és gyűjtöm a sárgarépalevelet, a lila mályvát és a büdöskét (meg minden más, színezésre-festésre alkalmas növényt), ha valaki szeretne a felesleges növényektől megszabadulni, itt az alkalom :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Indi!
Kérlek, részletezd, hogy a növényeket milyen formában szeretnéd (friss, száraz, esetleg beáztatva), mert itt a környékünkön elég sok minden van. És szívesen összegyűjtögetem neked!
Puszi
Annyira szeretem olvasni, amikor ilyenekről írsz. Életre kelnek a dolgok, amiket bemutatsz. Tényleg lélekkel csinálod ezeket.
El tudnám képzelni, hogy "csak" ezt csináld teljes időben, vagyis ebből meg tudnátok élni.
Jaj, ez a fránya késedelem, bocsánat érte...
Reni - köszönöm a kedveseket!
Tücsi - bármilyen formában ;-)))
Megjegyzés küldése