Örülök, hogy ezt is feltetted, én is fel akarom ,csak még nem tudom hogyan! A véleményem, hogy nagyon jó, néhol megható, de főként őszinte! Szeretettel: Orsi
sírok... korházba mentem, mert féltem, pedig félnem kellett volna korházba menni. bántottak először csak lelkileg, azután testileg is. Mindkettőnek nyoma van a mai napig, és a császármetszését már csak az isteni akartat tudja csodával nyomtalanná tenni, ha úgy dönt... a lelkit remélem megoldom(persze az ő segítségével), és legkésőbb a következő háborítatlan szülés alkalmával feloldódnak a bennem rekedt dologok, át nem élt élmények.
Szia Orsi! örülök, hogy idetaláltál, és köszönöm, hogy megosztod az életednek ezeket a fontos pillanatait mások okulására is!
Szilda :) biztosan feloldódnak egyszer! (például Ágiéknál a szülésfeldolgozó csoportban? Nem kell hozzá otthonszülőnek lenni, ott a szülésről, születésről van szó) Én azt hittem a szülés előtti egy hét borzalmai alatt, hgoy ezt sose heverem ki, de nem, ahoyan a kezem közé kaparintottam a gyermekemet végre, komoly harcok árán - 16 órával a szülés után! - midnent elfelejtettem és megbocsájtottam, csak azt érdekelt, hogy ő hogy van. Szóval, ha jön a szomorúság, vedd az öledbe a kicsi embert és majd segít feldolgozni :-)
De igen, ha tehettem volna és ha tehetném, én is háborítatlan körülmények között segítenék a kisembereknek világra jönni. Ott, ahol az egész családnak a legjobb. Akár otthon is. VAgy kórházban.
Orsi - ha a youtube-on a videokocka mellett jobb oldalra nézel, látsz egy EMBED feliratot, azt a szöveget másold be a blogodba és akkor azonnal megjelenik a video az oldalon.
5 megjegyzés:
Örülök, hogy ezt is feltetted, én is fel akarom ,csak még nem tudom hogyan! A véleményem, hogy nagyon jó, néhol megható, de főként őszinte! Szeretettel: Orsi
Sikerült feltennem, nem így, mint neked, de ott van nézhető! Meg néhány gondolatom is ott áll mellette, ha van időd olvasd el kérlek! Köszönöm: Orsi
sírok... korházba mentem, mert féltem, pedig félnem kellett volna korházba menni. bántottak először csak lelkileg, azután testileg is.
Mindkettőnek nyoma van a mai napig, és a császármetszését már csak az isteni akartat tudja csodával nyomtalanná tenni, ha úgy dönt... a lelkit remélem megoldom(persze az ő segítségével), és legkésőbb a következő háborítatlan szülés alkalmával feloldódnak a bennem rekedt dologok, át nem élt élmények.
Szia Orsi! örülök, hogy idetaláltál, és köszönöm, hogy megosztod az életednek ezeket a fontos pillanatait mások okulására is!
Szilda :) biztosan feloldódnak egyszer! (például Ágiéknál a szülésfeldolgozó csoportban? Nem kell hozzá otthonszülőnek lenni, ott a szülésről, születésről van szó) Én azt hittem a szülés előtti egy hét borzalmai alatt, hgoy ezt sose heverem ki, de nem, ahoyan a kezem közé kaparintottam a gyermekemet végre, komoly harcok árán - 16 órával a szülés után! - midnent elfelejtettem és megbocsájtottam, csak azt érdekelt, hogy ő hogy van. Szóval, ha jön a szomorúság, vedd az öledbe a kicsi embert és majd segít feldolgozni :-)
De igen, ha tehettem volna és ha tehetném, én is háborítatlan körülmények között segítenék a kisembereknek világra jönni. Ott, ahol az egész családnak a legjobb. Akár otthon is. VAgy kórházban.
Orsi - ha a youtube-on a videokocka mellett jobb oldalra nézel, látsz egy EMBED feliratot, azt a szöveget másold be a blogodba és akkor azonnal megjelenik a video az oldalon.
Megjegyzés küldése