Az előző poszthoz feltétlenül kell írnom néhány gondolatot. Azért ide és nem a személyes blogomra, mert remélem, hogy más, titokban engem olvasók is elolvassák. hogy ki milyen következtetést von le, rábízom. Ez velem történt, így nekem kell összefoglalnom és levonnom a magam számára a tanulságokat.
Első és legfontosabb tanulság: meg kell tanulnom nem érzelmi ügyet csinálni abból, ami nem az. Nem megsajnálni a másik embert, nem félteni, hogy majd hogy fogja fogadni és nem félteni magamat a konfliktustól.
ÉS akkor mindjárt itt is a második és az anyagi helyzetünkre, személyes fejlődésemre nézve kulcskérdés: megtanulni kiállni magamért. Tudom, ez a karmikus életfeladatom. Nem is nagyon haladok a leckével. Az ilyen pofonok mindig kinyitják a szememet.
Az történt ugyanis, hgoy míg én itt töketlenkedtem és sírdogáltam azon, hogy valaki waldorfos anya létére ilyen dolgot követ el és pont velem, akinek ez a szíve-lelke-élete, addig a barátaim, akik felháborodtak és tenni akartak valamit, hogy megoldódjon az ügy, levelet írtak. Megkérdeztek előtte, hogy beleegyezem-e. Nem mondtam nemet. Megírták a frappáns, rövid és indulatoktól mentes, de lényegretörő levelüket. A válasz letaglózó volt. Ma egész délelőtt ezen rágódtam, ha nem jön Lili egy kicsit felvidítani, lehet, hogy még mindig itt ülnék és sírdogálnék - kezemben egy őrjöngő gyerekkel (az másik kérdés, miért is őrjöngött a 3 évesem, de az én kiborulásom eme ügy miatt egész biztosan belejátszott)
Tehát nem én tettem meg a szükséges lépéseket, nem írtam az illetőnek levelet, mert csak a "kérdezz az eladótól a termékről" modulban lenne lehetséges - és én barom, nem akartam, hgoy azt érezze, én egy féltékeny eladó vagyok, aki el akarja taposni a konkurrenciát és rossz hírét kelteni az ő munkájának a leendő vásárlók körében. Ezrét én nem írtam. A Meskának se, mert nem akrtam feljelenteni. Abban bíztam, hgoy majd elolvassa a blogbejegyzetetmet, levonja a tanulságot és kicseréli a képet - ergo készít egy sajátot!!! - és uram bocsá' még talán reagál is egy kis belátással.
Tehát én nem léptem, mert féltettem magamat a konfliktustól. TEhát megfutamondtam. És olyan lépésre késztettem az engem támogatókat, amit nem kellett volna meglépniük, ha én felállok és intézkedem.
Megtapasztaltam tehát, hgoy rengeteg ember vesz körül, akikre mindig és mindenben számíthatok. Akik tesznek értem - és nem tesznek semmit, ha úgy jobb nekem, de azonnal lépnek, ha úgy ítélik emg, hogy szükségem van rá. Nagyon fontos tapasztalás, nagyon hálás vagyok érte!
MEgtapasztaltam, hogy nem lehet bizonyos fájdalmakat megspórolni. Nem lehet kimenekülni egy konfliktushelyzetből, mert másként újra belekerülök - vagy egy másfajta, de hasonlóan durva helyzet alakul ki.
Ha tehát én magam rögtön írok a lánynak és megkérem indulatoktól mentesen, hogy változtasson a dolgon, akkor egy csomó további lépéstől megkíméltem volna magam - és másokat is. És végül az indulatok, fájdalmak, zavar ugyanúgy elért. Nem lehet ezeket megspórolni a konfliktuskerüléssel.
Még egy dolog: nem fontos, ki mit árul, bevallja-e, hogy nem a saját agyszüleménye, vagy sem, amit eladni próbál. ENGEM nem érint mások munkája, tisztesség/telenség)e, én végzem a dolgom és akkor minden rendben lesz. Na ezt tessék rajtam számonkérni :-DDD
És Drága Varróasszonyaim, ismét itt a lehetőség, hgoy köszönetet mondjak nektek, amiért vagytok. Gazdagabb vagyok veletek, általatok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
14 megjegyzés:
Na, ezt most megkönnyeztem... Mi is gazdagabbak vagyunk általad! :-) Nem kicsit! :-)
Kedves Indianyó!
Szeretnélek ezúton is megkövetni, mint már az említett oldalon Eszterrel tudtam csak tartani a kapcsolatot, mert nem te, hanem ő lépett az Admin felé, aki egyből írt és letiltott, majd később kaptam Esztertől egy levelet, de neki is leírtam, hogy barátnőm szerkeszti a képeimet és igaz, hogy én töltöm fel, de mentségemre legyen mondva az én tyúkom képe is úgy van lementve mint a tied (mivel hivatalos weboldalamra úgy készülnek a képek más termékeimről) és ez az egész egy sajnálatos véletlen műve. Eszternél többszörösen is elnézést kértem és megkértem őt, hogy tolmácsolja feléd, továbbá azt is hogy írd meg hogyan tudnálak valahogyan (akár lelkileg) kiengesztelni. Nekem is nagy lelki törést okoz a dolog és barátnőm is szeretné elnézésedet kérni a félreértésért, a nem szándékos dologért. Sajnos egy választ sem kaptam, nem baj, most itt nyílt hivatalos fórumon kérek tőled ismételten elnézést.
Üdvözlettel, Pintyő
Legelőször is feltétlenül ki kell emelnem, hgoy nemcsak a Varróasszonyok vesznek körül segítséggel sé sezretettel, rengeteg csodálatos emberrel találkoztam, nap-mint-nap tapasztalom a jószándékot, az óvó-féltő-támogató gondoskodást.
Mindenkinek hálásan köszönjük!
Livus :-)
Pintyő!
Köszönöm, hogy írtál. Kárpótlásra nincs szükség, végülis sok tanulsággal szolgált az ügy, én levontam őket. Azt látom, te is. Ennyi elég is.
Minden jót kívánok!
Kedves Indianyó,
Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy irjak-e neked, és igazán most sem vagyok biztos abban, hogy kell-e...
Nem a tyúkocskáról van szó, a képeddel kapcsolatban történtek nagyon elszomoritóak, mégha tényleg valami véletlen is játszotta ezt a csúnya játékot.
Nyerges Áginál olvastam tőled egy hozzászólást ami miatt most irok.Egész pontosan a minta másolással, fénymásolással kapcsolatos véleményed gondolkodtatott el amit mostmár többedszer olvasok tőled és most nem tudok szó nélkül hagyni.
Nem vagyok jogász, igy csak azt tudom leirni amit én tudok a szerzői joggal kapcsolatban, hangsúlyozom lehet, hogy nem hibátlanok az ismereteim, de a teáltalad leirtakat talán kicsit ellenpontozhatják és talán visszatarthatnak mindannyiunkat attól, hogy tájékozatlanságból lelkiismeretfurdalást keltsünk másokban.
Kisregényt tudnék irni annyi minden kavarog bennem, de a lényeg az, hogy a szellemi termék csak addig a szerző kizárólagos tulajdona, amig nem bocsájtja áruba, nem publikálja nyilvánosan.
Onnantól, hogy publikálta a szerzői jog a haszonszerzés szempontjából védi a szerzőt, tehát más az ő általa alkotott "művel" a tudta nélkül anyagi haszonra nem tehet szert, másrészt az alkotást (fel)használók, köteleseka szerző személyét megjelölni.
Viszont, a publikáció magán, oktatási illetve tudományos célokra felhasználható.
Az, hogy valaki egy könyvből a barátnőjének lemásol egy szabásmintát nem sérti a szerzői jogot,mert szerintem a magáncél kategóriájába sorolható, az pedig ha egy tanár oktatási célból másolatokat oszt szét a gyerekek között, szintén nem törvénysértő.
Hogyan lehetne szerinted közkönyvtárakban szabadon fénymásolni, ha a törvénybe ütközne...
Egyébként teljesen logikusan gondolod, hogy ha valaki alkot valamit akkor azért neki jár ami jár...
De, és csak tippelni tudok azt hiszem azért adnak lehetőséget a szabályok a nonprofit magán és egyéb felhasználásra, mert minden alkotó sokat tanul, lát az élete során másoktól amit akarva vagy akaratlanul beépit a munkájába, úgyhogy ez talán egyfajta fizetség a többiek, az emberiség felé.
Nagyon szeretném ha nem ellened való bántásnak vennéd amit irtam, csak azért irtam le, mert lelkiismeretes emberek érezhetik magukat rosszul a teáltalad leirtaktól, és ki tudja hány és hány ilyen ember olvas itt.
És még valamit szeretnék megemliteni ami nem kifejezetten neked szól, de te is utaltál hasonlóképp, és engem bánt.Én nem vezetek blogot , igy csak reménykedem, hogy olvasnak itt, o olyanok akik, használták már a zugolvasó, kifejezést. Számomra ez a szó bántó , pejorativ kifejezés, valami helytelenséget, sunyiságot feltételez.
Tucatnyi nyilvánosan vezetett blogot olvasok, és nagyon ritkán adok erről az iró felé jelt.
Egész egyszerűen bátortalan vagyok, vagy épp már leirták előttem amit én is megjegyeznék.
Egy nyilvánosan vezetett naplót, nem lehet titokban , vagy a csúnya szóval élve zugolvasni.
Kérlek bizzatok abban, hogy a csendes olvasóitok nem feltétlen sunyi alattomos emberek, hanem talán csak gyámoltalanok.
Szerettem volna mindezeket emberibben leirni, de nem vagyok jó iró, és igy is igen terjengős lett ez a hozzászólás, nagyon remélem, hogy azt fogod belőle érteni amit irni akartam, jószándékkal.
Kedves Anikó!
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat, nagyon emberi és igen jól megfogalmazott írás. Természetesen nem bántottál meg vele, értem a szándékot és még ha nem értek vele egyet, akkor is jól esett olvasnom.
Tudjuk, hgoy a törvények nem mindig az etika talaján készülnek. Igen gyakran előfordul, hogy az erkölcsi érzékünk berzenkedik valami ellen, ami pedig törvényileg megengedett. Például pont ma hallottam, hogy hivatalosan a zeneszámok letöltése ingyen és bérmentve az interneten nem aggályos- amíg nem üzletszerzés céljából történik. Hmmhmm, kérdezzük meg talán a zene kiadóját és szerzőjét a dologról, akinken irgalmataln sok órája, anyagi hozzájárulása, stúdió- és hangszerhasználata, szellemi terméke került bele abba a zeneszámba.
Én a solymári waldorf tanárképzésen tanultam 4 évig, 7 éve fejeztem be. Akkoriban nem lehetett még magyarul egyáltalán, de legalábbis jó fordításban hozzáférni egy csomó anyaghoz, ami a képzésünkhöz szükséges volt. Ezért az Antropozófiai társaság fénymásolatban rendelkezésünkre bocsájtotta a kérdésees szöövegeket, amelyeken ez állt: A fénymásolat W.Tanárképzés hallgatói számára oktatási célra készült az A.T. jóvoltából. - tehát nem, másnak nem továbbfénymásolható és csak az illető felhasználó használhatja. Szerintem ez jogos és a számomra erkölcsileg egyedül elfogadható használat.
Az egyetlen eset, amikor a fénymásolat-szkennelés jogos számomra, amikor egy könyv nem hozzzáférhető nyomtatásban (mint például a Zöldköznapi Kalauz, amit már nem adnak ki újra. De ekkor is csak a kiadó engedélyével tenném - ha nyilvánosan használnám (persze egy-két recept belőle nyilván nem ugyanaz a kategória, de hát én sem arról beszélek, amikor egy bizonyos oldalt másol le valaki a barátnőjének a saját vásárolt példányából).
No és tapasztalataim szerint a gondolkodás nélkül fénymásolók-szkennelők az égvilágon semmiféle bűntudatot nem éreznek, sőt, büszkén mutotgatják gyakran, milyen klasszul sikerült lefénymásolni pl. egy színes babavarró könyvet: pont olyan, MINTHA EREDETI LENNE....úgyhogy emiatt én nem aggódnék ;-)
Zugolvasás: én ezt a kifejezést nem használtam. Az engem titokban olvasókról pedig sok visszajelzést kapok, gyakran felhasználják a gondolataimat, alkotmányaimat anélkül, hogy engem értesítenének róla a saját kézimunkáikat bemutatva, vagy például arra, hogy a waldorfosokon vagy környezettudatosokon erős rosszindalattal és abszolút tájákozatlanul (bár ez a kettő többnyire összefügg) a nyelvüket köszörüljék. Addig, amig személyes célra történik, ez rendben is van - félig, azért mégis jó lenne tudatni velem, nem törvény, hanem etika szerint. És van, amikor teljesen felhasználják a munkámat, eladják magát a munkát vagy a képét, mint saját alkotást, nos, azért egyetértünk benne, hogy az még törvény szerint is aggályos.
Mindazonáltal ezen blogon én a saját gondolataimat kínálom, nem keresve a nyilvánosságot, soha sehol nem hirdettem, hogy ez a blog létezik, de ha valaki errejár, szívesen látott vendég. Én azt az utat szeretném megmutatni, ami nekünk kedves és követendő : az RRR (reuse-reduce-recycle) a fenntartható fejlődés, a tudatos élet és a waldorf pedagógia által kívánt életet. Amiben a fogyasztás nem öncélú, amelyben mindennek oka és értelme van, amelyben nem csak a saját vágyainkat elégítjük ki, hanem a szűkebb és tágabb környezetünkre odafigyelve élünk. Nem könnyű út, de megéri rálépni :-)
Ölellek
Indianyó
A tyúkocskéval kapcsolatban pedig csak annyit szeretnék, hgoy mindannyian tudjuk, nem a véletlen játszotta a játékot. De ezen én már túlléptem.
Kedves Indianyó,
Nagyon örülök, ha nem bántottalak meg és ha nem bánod irok még mert nagyon sok minden van bennem ezzel a dologgal kapcsolatban és nagyon nehéz röviden leirni.
Engem a másolás nem a másolói oldalról érint. Az Iparművészeti Egyetemen végeztem, formatervező lehetnék, de mostanában a szobrászat foglalkoztat leginkább.
Az alkotás,( nem csak manuálisan, de fejben is) kitölti az életem jelentős részét.
Valószinüleg naiv vagyok, és élhetetlen, és sosem leszek olyan gazdag amilyen lehetnék, de azt gondolom és erre szeretnék most kitérni mert az előző hozzászólásomban csak érintettem, hogy nem légüres térben alkotunk.Rengeteg tapasztalat, látvány, információ épül bele minden munkánkba.
Ismeretlen és ismert elődök élete munkája.
Nem válthatjuk a munkánkat az utolsó cseppig pénzre,mert nagyon sokkal tartozunk az emberiségnek. Persze a boltban a tejet mi is pénzért vesszük ezért csak a szerzőnek van joga és törvényes lehetősége a szerzeményét árúba bocsájtani, abból jövedelemre szert tenni.
Teljes könyveket fénymásolni szerintem igen költséges, a könyv piaci árát meghaladó mulatság.
Csodálkozom, ha valaki erre nem sajnálja a fáradtságot és a pénzt.
Irtál a Waldorf képzésben használt fénymásolatokkal kapcsolatban, naná, hogy egy költségtéritéses képzés tananyagát nem lehet terjeszteni, továbbadni.
Én egyébként nem vagyok " ellenség ", mondhatjuk úgy, hogy Waldorf szimpatizáns vagyok. Amig megengedhettük magunknak a kisfiam Waldorf óvodába járt, és ha most lenne rá lehetőségünk Waldorf iskolába járna valószinűleg.
A most következőket alig merem leirni és elfogadom, ha nem értesz vele egyet, mellesleg az egész fikció.
Ha én valaha arra szánnám magam, hogy irjak egy könyvet a waldorf babák készitéséről, akkor mégha a könyy a magam készitette szabásmintákból állna is, inkább érezném magam gyüjtő, összegezö, szerkesztőnek, mint invenciózus alkotónak mert ezek a játékok hagyományokra épülve , kialakult formát követnek, nem kell őket feltalálni.
A gyüjtésemet pedig bizonyára önzetlenül bocsájtanám a waldorf közösségek rendelkezésére, mert az volna a célom, hogy az anyukák maguk tudják a kisgyermekeik játékait elkésziteni, ne kelljen készen vásárolniuk, mert ismerem azt a fényt a saját gyerekeim szemében ami csak akkor látható amikor az én általam készitett játékokat veszik a kezükbe, az én általam varrt ruhákat öltik boldogan magukra.
Tehát semmi kifogásom nem volna, ha az én szabásmintáimat másolnák, használnák mondjuk egy babavarró körben.
A pénz és a magántulajdon nagyon fontos dolgok, de van ami fontosabb, legalábbis az ilyen bolond idealistáknak mint amilyen én vagyok.
Amellet, hogy mint ahogy látszik nem itélem el azokat akik lemásolnak egy egy babamintát, nem a mundér becsületét védem, soha nem volt egyetlen másolt minta sem a kezemben, jómagam eddig két waldorf babakészitésről szóló könyvet vásároltam meg, az egyik a mások által emlitett Maricristin Sealey, Making Waldorf Dolls cimű könyve , a másik Magyarországról nem beszerezhető.
Köszönöm, hogy nem fogadtad az előző bejegyzésemet rossz érzésekkel, ezért mertem most ezt a másodikat is leirni, nagyon tisztelem ha valakit érdekel a másik ember az övétől még annyira is eltérő véleménye.
Anikó
Élvezetes a beszélgetés :-)
Nagyon tetszik, amit írsz arról, hogy vissza kell adnunk mindazt, amit az életünk során kaptunk. Hmmmm.. én oylannyira hiszek embben, hogy gyakorlom is. Nap mint nap. Szerencsére két olyan baráti körnek is részese vagyok, amely nem deklaráltan, de eme gondolat szerint él. Úgyhgoy itt társra talált a gondolatod. Viszont azt godnolom, hogy a valódi segítség az, ha valakivel együtt dolgozom, akinek a kérdéseire tudok válaszolni, aki figyelheti a mozdulataimat, azt, hogyan csavarok meg a tűvel egy négyzetet és lesz belőle teknősbéka. Mindezt persze leírhatnám könyvben is, de nem teszem. Mert azt godnolom, hgoy a tanulni kívánónak is tennie kell lépéseket a megtanulandó dologért. Alkalmam volt több helyen is dolgozni fiatalabb és idősebb emberekkel, gyakran tapasztaltam, hogy a felkínált segítség akkor volt valóban gyümölcsöző, ha az akarat a tanulni vágyóban megvolt már azelőtt, hogy megkapta a lehetőséget a tanulásra. És meg is maradt.
A pénz és magántulajdon helyett engem inkább az izgat (minthogy előbbiekkel meglehetőst hadilábon állok khmkhm), hgoy az alkotót tiszteljük, legyen ő krumplihámozó vagy cipőfűzőkészítő. Létrehoz valamit, benne szíve-lelke, urambocsá' a családjának vagyona, hogy a nyilvánosság elé tárja és kínálja. Megérdemli, hogy megbecsülést kapjon érte, és megérdemli, hogy el tudja tartani a családját a munkája gyümölcséből. Nekem a kérés, engedélykérés nélküli osztogatás azt jelenti, hogy ettől fosztom meg őt. A lehetőségtől.
Sezretném tudni, mely könyvekből tanultál babaát varrni például - már csak kedves olvasóim érdekében is, akik gyakran fordulnak hozzám ilyen kérdésekkel.
Szívesen olvasom /olvasnám godnolataidat egyebekről is, ha írsz nyilvános naplót/vagy weboldalt és megtisztelsz egy meghívással.
Egyébként pedig a levelezésünk - és annak apropója - a napokban sok kedves új ismerőssel ajándékozott meg, mindig meglepődöm, mennyien olvasnak :-O Pedig azt hittem, ez csak azoknak érdekes, akik ismernek engem.
ölellek
Indianyó
Tegnap irtam megint valami jó hosszút de úgy látszik nem mentette a rendszer.
Nem is baj, mert végül is olyan összetett probléma ez, hogy lehetetlenség igy levelezgetve bármire jutni vele.
Én legalábbis úgy érzem nem tudtam igazán jól leirni amit akartam, csak bele kaptam a téma egy-egy részletébe, és általánositottam meg olyasmikről irtam amiről nem is igazán volt szándékom, miközben csak a saját véleményemet próbáltam megmagyarázni konkrét dolgokra vonatkozóan.( ld. fénymásolhat-e a tanár, és mekkora a baj ha valaki lemásol pár oldalt egy könyvből.)
Nincs nekem miért beleszólni ezekbe a dolgokba, mindenki annyit tesz másokért amennyit jónak lát, meg annyira nagyvonalú vagy kicsinyes amennyire neki tetszik.
Irni meg annak kell aki tud, úgyhogy én azt hiszem,hogy jobban teszem ha maradok a kaptafámnál : )
A könyvekre visszatérve én ezekből nem igazán tanultam, csak annyiban érdekeltek, hogy mások hogyan csinálják azt amit én a magam módján.
van nekem ilyen " betegségem ", hogy majdnem mindenben azt látom, hogy én mit csinálnék rajta másképp : )
A másik könyv amit irtam tényleg beszerezhetetlen, de lehet vele próbálkozni, a jelölése ISBN978-4-579-11160-2C5077
Szia érdeklődnék az állatkáid iránt, mennyibe kerülnek? Tudnál adni valami email címet ahol megbeszélhetnénk? Köszi: Eszter
Anikó
Ilyen betegségem nekem is van :-) Én nem tapasztalom, hgoy ne tudnál írni! Én legalábbis érteni vélem :-DDD
ölellek és köszönöm, hogy ilyen sok energiát és időt szántál arra, hgoy írj hozzám! Várlak szeretettel máskor is!
Eszter
Konkrét kérdésre tudok konkrét választ adni, itt: vikofulopkukacyahoopontcom
Két etikai irányzat kibékíthetetlen ellentétét olvasom a kommentekben. Indi nyilvánvalóan deontológiai hozzáállásod helyes, de nem az egyedüli igazság, mert az Anikó által képviselt utilitarista etikának is megvan a létjogosultsága. A másolás problémájára két etikai válasz létezik, mindkettő etikailag helyes, és mégis kibékíthetetlen. A világ nem csak fekete és fehér, jó lenne, ha látnánk az árnyalatokat is.
(Én másoltam ama ominózus babavarró-könyvet, érdekes, hogy személyesen nem kaptam meg a fent olvasott ítéletet érte.)
k
Kedves k! Sajnos nem tudom, ki vagy, így beazonosítani sem tudlak a sok ember közül aki az ominózus könyvet lefénymásolta (ugyanazon téma köré csoportosult több tásasági összejövetelről van szó, nem egy konkrét emberről). Annak a kedves embernek köszönettel nem fogadtam el a tényleg nagyon kedves ajánlatát (hogy lefénymásolhatom az övét, ő is másolta etc.). Nem godnolom, hogy szinte teljesen ismeretlen embereknek magyarázkodnom kéne, miért is NEM fénymásolok... ellenben ezen az oldalon - és a személyes dolgaimat bondolgató blogban - ezt bátran megtehetem. Erre szolgálnak ezek a webhelyek.
A mondataidat fűszerező filozófiai szakkifejezések engem nem győznek meg arról, hogy téves úton járok. Neked nyilván megvan az okod, amiért te fénymásoltál, nekem pedig megvan a lehetőségem, hgoy erről másként gondolkodjak. Mert korábban én is megtettem, csak mára már sokat tanultam. Lehet, hgoy néhány év múlva te is másként gondolod majd.
Esetleg kikerül a kezeid közül egy teljesen saját szellemi termék és fájni fog, hgoy kéretlenül felhasználja valaki azt.
Így ismeretlenül is köszönöm, hgoy erre jártál!
Mellesleg a legkedvesebb barátaim nagy része sem osztja a gondolatmenetemet, ettől még nem gondolom, hogy tévúton járnék.
Örömmel olvasom, hogy ezekszerint nem rám gondoltál. Azt viszont sajnálattal, hogy amit írtam nem sikerült megérteni, hiszen nem írtam, hogy rossz úton jársz, épp azt írtam, hogy nem feltétlenül egy igaz út van, de hogy a szavaiddal éljek, "lehet, hogy néhány év múlva te is másként gondolod " ;).
Olyan családban élek, ahol szellemi termékekből élnek, nem olyan egyszerű ez a kérdés, mert, ahogy már Anikó is pedzegette, nem légüres térben élünk, sokan hatnak ránk, inspirálnak, kétlem, hogy sok olyan termék van, ami szellemileg egyedülálló, amolyan spanyolviasz féleség lenne.
Mégegyszer nem gondolom, hogy tévúton jársz és meggyőzni sem akarlak :))).
Üdv
k
Megjegyzés küldése