Legújabb babák, legújabb szerelmek, azaz újabb leckék az elengedésről

Midnen alkalommal, amikor egy babát, állatkát, sapkát, pelust készítek, érzem azt az izgalmat, amit a teremtés jelent, aztán jön az az állapot, amikor máér érzelmileg annyira közel kerülün egymáshoz, hogy el sem tudom képzelni az élelet nélküle. Aztán jön az elengedés: átadjuk a kedves LÉNYT az új gazdájának. Nehéz, ám örömteli is egyben. Minden teremtményünk itt él a szívünkben, erről nap-,int-nap meggyőződhetek, amikor Dominó nézegeti a képeket és meséli, hgoy melyik baba-pelus-sapka kinek készült. És még midnig szereti őket.
Szívünke gy darabkája ott van minden alkotásban. jó ez így. CSak így jó.


Zéti baba készülőben



Dominó minden babát megszeretget, időnként dugdosom őket,nehogy megetesse valamelyik kedves babát








KAtinka Peti babája és Luca Rozál babája


Szófia Szonja babája





Óvoda (már kaptak uzsonnát, msot mesét hallgatnak a dembinszkis buszról)

Kedvesek! NAgyon hálás vagyoka rengeteg rendelésért, megtisztelőnek érzem, hgoy gyermekeitek születáésnapjára, Miklós és a karácsonyi Angyal űáltal kézbesített ajándékához az én kezem munkáját választjátok. Tényleg.
Kérésem: mivel a gyapjúművesek számáőra is nagy a csúcsforgalom, fontos lenne egy kicsit részletesebb megrendelésekeet kapnom, hogy a megfelelő mennyiségű fonalakat meg tudjam rendelni, no meg azokat majd előkészíteni (mosni, festeni, gombolyítani, kötésmintát kitalálni). Szóval a "karácsonyra egy tanyagazdaság" nekem egy kis kiegészítésre szorul :-DDD

Elnézést, hgoy ezt így most itt ömlesztve, de alig jutok géphez, illetve időhöz, ki-ki

DIY

Van 10 perced?

Szerintem van :-)

Holnap este ismét számítunk Rád is! 2008.szeptember 17-én 21:50-től 22:00-ig kapcsoljunk ki mindent, amit lehet. Tévé, rádió, számítógép, mindenféle bizugentyű kibír 10 perc szünetet legalább. S hogy mit nyerünk? 10 perc meghitt, gyertyafényes összebújást szeretteinkkel. 10 percet, amikor nem használjuk az egyébként felesleges fritőzt és szárítógépet. Amikor nem bámuljuk a bárgyú akciófilmet, helyette felfedezzük, hogy vannak gondolataink. Sőt, azok még pozitív, teremtő gondolatok is. Amikor erre az indián mondásra is gondolhatunk akár:

A Földet nem nagyapáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.

10 perc - nem nagy idő. De hatása van.

S ha már itt tartunk: a tejesdobozt, ásványvizes palackot, konzervdobozt és sörösüveget egy mozdulattal kihajítjuk (már ha használunk efféléket egyáltalán). Ugyanazzal a mozdulattal beletehetjük egy nagy, közös kukába, de egy kisebb, számára fenntartott zacskóba/kartondobozba is. Ugyanaz a mozdulat. Egy négyzetméteren elfér 4 kartondoboz, s máris kevesebb szeméttel borítottad be a már emlegetett bolygót. NA milyen az ötlet? Ugyanaz a mozdulat, tényleg. Nekem bejött.

10 perc, holnap este. Ugyanennyit lehetne minden nap, az alatt a 10 perc alatt mesélhetnék a kisfiamnak, beszélgethetnék a párommal, Istennel, a sok éve eltávozott nagymamámmal. Nekem lesz 10 percem. Találkozzunk :-)

Az elmúlt hónapban 24 órában dolgozás volt, mintegy delíriumos állapotban, majd egy hétig 24 órés nyaralási fázis következett, most újra itt a fedélzeten, igyekszem megválaszolni a kérdéseket, leveleket, megrendeléseket visszaigazolni.
Ha nem sikerülne, kérek szépen fejkoppintást, emlékeztetést, semmi szándékosság nincs az elmaradt válaszok mögött!

Köszönöm

És Isten hozta Papp Magdit a földi világban :-)

Láss, ne csak nézz!

14. vasárnap szeptember

Paralel - a vándorkiállítás nyitónapja
Bp, Vajdahunyad vár melletti rét

A Városligetben a Vajdahunyad Vára melletti réten szeptember 14-től 27-ig, a belvárosban, a Szabadság téren szeptember 28-tól október 12-ig látható a fogyatékossággal élők világát megisdéző kiállítás, a Paralel.
A Paralel – A fogyatékossággal élők világa – című vándorkiállítás művészfotók, gazdag tablóképek és látványos plakáttervek segítségével igyekszik megismertetni a fogyatékossággal élők világát és erősíteni egymás elfogadását. A kiállítás célja, hogy a pekingi Paralimpia időszakában izgalmas ismeretbővítő eszközök segítségével megfogható élménnyé tegye a többségi társadalom számára a fogyatékossággal élők történelmét, kultúrtörténetét és hétköznapjait.
A kiállítás a mentális akadálymentesítés, mint cél megvalósítására tör, mely az előítéletek legyőzhetőségéről szól. A 250 négyzetméteren megvalósuló különleges installációs rendszer nappal és díszkivilágítás mellett egészen éjfélig várja először a Vajdahunyad Vára mellett, majd a belvárosi Szabadság téren a látogatókat.
2008. Szeptember 14-én, a vándorkiállítás nyitónapján számos programmal is várják a Vajdahunyad vár melletti rétre érkezőket: 10.30-tól megnyitó beszédet mond Dr. Weinek Leonárd, Zugló polgármestere és Schatz Péter, a Magyar Televízió üzleti- és termékfejlesztési igazgatója. A megnyitón prózát olvas fel Tardy Balázs színművész.
Negyed tizenkettőkor a zuglói filharmónia fúvószenekara lép fel, vezényel Makovecz Pál. 12.15-től egy óráig a Lux Musicae vegyeskar és hangszeregyüttes koncertje hallható. Az együttes a Vakok Általános Iskolája tanulóiból alakult. Vezényel: Késmárki-Kirsch György.
Negyed kettőtől a Zuboly játszik a réten. Fél háromtól a BALTAZÁR SZÍNHÁZ előadásában látható a Repülési engedély – angyaloknak című előadás utcaszínházi verziója. Háromnegyed négytől DJ SANYI, a Tilos rádió lemezlovarnője játszik.
A nap házigazdája és moderátora a TV2 Kultúrházából is jól ismert Rózsa Péter. Részletes koncepció és program a Törökfürdő Alapítvány honlapján olvasható.

Bicaj

Vágyom egy bicajra. Az enyémet nekiadtam annak idején a tesómnak, most vágyom egy sajtára újra, hogy a szélvészként száguldó kisfiammal együtt hasíthassuk a Ligetben a gyepet.

Egy ilyen jó lenne:



Na ez méginkább:



De egy akármilyen kétkerekű, futó vagy pedálos bicaj, ami elbír engem - és lehetőleg még gyermekemet is. Esetleg cserébe fel tudnék ajánlani néhány állatkát a gyermekednek játszani, vagy sapkát-zoknit-peluskülsőt miegymást. VAgy némi angol nyelvű korrepetálást- vizsgafelkészítést.
Egyszóval vágyom egy számodra már feleslegessé vált , nekem azonban nagy boldogságot hozó bicajra.

emlék

Egy nagyon kedves közös barátunknak élete első iskolás napjára készült ez a zsákocska - a váltóruhának cipőnek, esőnadrágnak, sapkának - egyszóval egy segítség abban, hogy egy iskolás kislány kényelmesen tárolhassa a holmiját. VAnnak hibái, de mi szeretjük és nagy örömmel, csupa szívvel készült. Ezt most csak emlékeztetőül tettem fel, az ilyen képek olyan élményeket idéznek, amelyekért érdemes élni :-). Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az élménynek!

Amikor a fonal mondja meg, hogy ki lesz a pelenka

Hát igen. Ismét megtapasztaltam, hogy nem én döntök itt, hanem az anyag határozza meg a formát. Volt ez a gyönyörűséges puha vastag fehér fonal, amiből én a tökéletes kötős pelust akartam előállítani. Tökéletes az lett (gyakorlatban tesztelve), gyönyörű is, de szemmel láthatóan nem megkötős. Bebújós. A minta és a fonal vastagsága ugyanis így irányított. A megkötőshöz is jó lesz a fonal, de másmilyen mintával. (Folyamatban)

VAstag, puha, erős, nagy, belefér az immár 2 éves és 4 hónapos nem kicsi gyermek és az éjszakai tetrával megerősített Popolini One Size pelus(a tökéletes választás volt akkor, azóta is, most se vennék mást). Nem kicsi a csomag, de ez csak a gyakorlatlan mosható pelusokat zavarja, mi többiek tudjuk, hgoy a csomag mérete lényegtelen, a gyerek így is, úgy is megtanul forogni, mocorogni, járni, előtte nincs akadály és nem zavarja a bugyor mérete. ÉS annál kedvesebb látvány számomra kevés van, mint egy gömbölyű, mosható pelusba csomagolt babapopsi...

A gatyóka tökélyét a gyermek maga bizonyította, ugyanis próba után egyszerűen nem volt hajlandó megválni tőle, ebben aludt el, így egy éjszakai hosszú próbajáratot mindjárt végig is csinált, tökéletes eredménnyel. Pedig még lanolin se került rá, hiszen a kötés után csak épp rápróbáltam a gyermekre. Így se ázott át.
Kell az elég nagy, elég vastag, elég strapabírás, hiába, nekünk bevált. A vékony fonalakból kötöttek is nagyon szépek, kötök is egyet magunknak is majd próbaképp, de az igazi nekünk ez a vastag, meleg darab.

Fonalakról

Folyamatosan próbálgatom a kötésvariációkat, a formákat, a fonalakat. Keresem az adott anyaghoz a tökéletes formát és mintát. Most épp egy nagyon szépet kötök és gyönyörködöm benne. IGaz, én minden munkában gyönyörködöm, amelyiben nem tudok, annak nem is lesz gazdája, mert vagy lebontom, vagy másik készül helyette. A lényeg az öröm, amit az anyag és a munka ad. Hálás vagyok ezért a képességért, nem épp magyar tulajdonság megtalálni az örömöt az apró dolgokban (is)

Vettem volna ma egy fél kiló fonalat, de a mester csak egy kilót akart adni, így hoppon maradtam. No persze van itthon egyéb fonal elég, de úgy szerettem volna néhány megrendelt gyapjúgatyóhoz új növényeket kipróbálni. Még msot se értem, miért nem lehetett azt a kupac fonalat kettészedni, főként, hogy nem egy nagy gombóc volt, hanem sok kicsi benne.

Azért az Esztertól kapott fehér fonalból msot csak megkötöm ezt a gyönyörűséget, ami egy kötős pekuskülső, már vagy egy éve érlelem magamban a tervet és msot talán megvan a tökéletes kompozíció.

No és gyűjtöm a sárgarépalevelet, a lila mályvát és a büdöskét (meg minden más, színezésre-festésre alkalmas növényt), ha valaki szeretne a felesleges növényektől megszabadulni, itt az alkalom :-)

Hálaadás

Ülök hajnalban a Livustól örökölt kanapén, iszom az Évustól kapott finom Fair Trade kávét, ölemben a Patríciától kapott gyapjúfonalat gombolyítva egy új peluskülsőhöz és nagy boldogságot érzek. A szobában gyapjúillat terjeng, épp msot fejeztem be egy adag fonal festését és készülök elő egy újabb, pácolt fonal próbafestéséhez.

Hálát adok a Fentebbvalónak (akárhogy nevezzük is) azért, hogy van egy kisfiam, aki gyönyörű, kedves és tehetséges emberke (még ha időnként panaszkodnék is, az nem rá, hanem rám, a saját időszakos tehetetlenségemre értendő, a dackorszak kemény, embert próbáló időszak), a tehetségnek és kreativitásnak, amit hoztam magammal, az akaraterőnek, ami nem túl nagy, de fejlődik és a rengeteg támogatásnak, amit tőletek, kedves ismerős és ismeretlen olvasók, kapok. A mindennapi megpróbálásokért is hálás vagyok, mert reményeim szerint képes vagyok pusztán a saját erőimből is eltartani a családomat Ez nagy szó, nagyon nagy. Örömmel és bizakodással tölt el.

Köszönöm, hogy megrendelésitekkel támogatjátok egyrészt a kretív erőim továbbfejlődését, új és új tervekhez adtok ötleteket, izgatottan várom, hogy az augusztrusra elvállalt babák varrása után nekiálljak a zsiráf, varjú, Márton lúd és Nils Holgersson, valamint a betlehemi jászol és lakóinak tervezéséhez és elkészítéséhez. HAmarosan készítek az Etsy boltomba is néhány állatot és pelust, mert nagyon régóta vár üresen szegény.

A kávé elfogyott, mi pedig indulunk Krisztához varrni. A gyapjak a kosárban, a hagymalé üvegben, indulás, kezdődik egy új, gyönyörű nap.

Midnenkinek Boldog CSütörtököt!

Új pelusok

Két különböző műhelyben fonott fonalból készültek (vékony, egyszálas nyersgyapjúból, ugyanazzal a festékkel (ehető festék) festettem majd száradás után kötöttem őket. Most ők a kedvenceim :-)

Kosárkák

Eredetileg egy gyönyörű ciklámen-fehér virágmintás anyagból készültek volna a dobozkák, inspirálandó a Waldorf-oviban már megalapozott kézimunka-kedvet ;-). Dominó azonban a mostanában jellemző lelkes ollókezelésével "ügyesen levágóztad Orsikának", Így az idő rövidsége és egyéb tényezők okán horgoltam meg ezeket a kosárkákat. Van még egy harmadik, legkisebb, halványrózsaszín is, amivel a legnagyobb cirmos kosár is készült - ezzel msot dominó valahol játszik épp.

Boldog születésnapot kívánunk a mi Drága Keresztanyánknak!

Kreatív blogger

Ezt a díjat Livi ajándékozta nekem


Nagyon megtisztelő, köszönöm szépen!

Persze munkával jár a dolog, mert tovább kell adnom 5 kedves ismert vagy épp ismeretlen blogolónak, akit én kreatívnak tartok. Rögtön el is indultak a gondolataim, körbe-körbe, sok ember jelent meg előttem, némelyiküknek nincs viszont nyilvános blogja, bár mi egymásét olvassuk. A sorrend nem sorrend, de nem tudom egymás mellett írni a sorokat, így egy mondvacsinált sorrend mégiscsak szükségeltetik.

A legelső jelöltem egy olyan nő, asszony, anya, barát, ember, akit én minden minőségében nagyra, követendő példának tartok. Akitől rengeteget tanulok a Waldorf-pedagógiáról is. Meg az etikáról, az egyszerűségről, a szeretetről, a tiszteletről, a családról. A keze munkáit is szeretem. Valószínűleg jól zavarba hozom ezzel a vallomással, de ez meg az ő tanulási folyamatának része :-))) Cilié az első díj.

Második díjam mindjárt egy nem nyilvános blogista kollágám, akiról a kreativitás nem elsősorban kézművelt tárgyak miatt jut eszembe, bár ott is kedves szép dolgokat hoz létre. A kreativitás nekem azt a képességet jelenti, amivel valaki bármilyen helyzetben fel- és kitalálja magát, megoldva problémákat és kihozva a helyzetből a lehető legtöbbet, mindezt magától értetődő természetességel még akkor is, ha a szíve beleszakad közben. Nem adom meg a blogjának címét, mert nincs rá felhatalmazásom, de övé a szívemnek egy nagy darabja: Macsinkó drága, a Másik Ósikabarátnőnk ő. KÍvánok neki minden boldogságot, amit csak el tud képzelni, ha valaki, hát ő megérdemli, dolgozik érte nap-mint-nap keményen.

HArmadik díjam egy életművészhez vándorol, aki saját bevallása szerint semmihez sem ért, szerintem viszont elképesztő lazasággal és toleranciával éli az életét és alakítja a családjáét. Viszonylag friss a blogírás nála, de azt rendkívül szórakoztatóan műveli. Lilihez vándorol a harmadik díj.

Negyedik jelöltem nem maga ír blogot, hanem a férje ír a családjukról ritkán, de akkor mindig nagy érzelmi-szellemi töltetet kapok tőlük. MEgvan bennük az a fajta kreativitás, ami (álszerénykedésnek itt nincs helye) bennem is. CSak én többet vacakolok, ők pedig azonnal a tökéletessel rukkolnak elő, legyen az babakonyha, hintafotel vagy gabonakrémleves. Nem tudom megkérdezni, nyuilvánosságra hozhatom-e a blogjukat, így egyelőre csak cserkésznevükön emlegetem őket: Puma és Gorál, valamint a hamarosan háromtagúvá bővülő gyermeksereg érdemli a negyedik díjamat.

Ötödik díjamat pedig egy gasztroblogtulajdonosnak küldöm. Ez nagy szó nálam, mert nem kenyerem az ételreceptek olvasgatása, ahhoz, hogy én egy ételre felfigyeljek, kell a személyes kötődés megjelenése, a megkapó fénykép, a kultúrháttér. Ez a három mind megvan Fűszeres Eszter blogján. Nem csak zsidó konyháról ír, szívemnek minden kedves, amit nála olvasok. Nem ismerjük egymást - így talán még hitelesebb a díjam.

Msot már csak azt kell észbentartanom, hogy a díjazottak meg is tudják, mit kaptak tőlem :-DDD

Pay it Forward

No akkor én is csatlakozom. Korábban is megtettem volna, de nem nyilvános bloggal nem akartam, az meg a játék kapcsán nem jutott eszembe, hogy másmilyen is van nekem hehe

Puhababánál jelentkeztem, cserébe pedig itt az én ajánlatom a három szerencsés jelentkezőnek. (türelem, türelem :-DDD)

Szabályok:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Mama, itt nagy sok mindenféle manárka van az évszakasztalon

Msot kaptam, azon nal továbbítom a jó ügy érdekében. Remélem, sikeres lesz a felhívás.

Kedves Barátaim/Ismerőseim!

Kérlek Benneteket, hogy ha ismertek olyan családot, akit érint az óvoda kérdése, továbbítsátok ezt az üzenetet! Fontos lenne, hogy őszre meglegyen a kellő gyereklétszám ebbe az oviba.

XVII. kerületi Rákosmenti Waldorf Óvodába jelentkezőket várunk a 2008/2009-es tanévre. Minden érdeklődőt szeretettel várunk 2008. július30-án 18 órai kezdettel szülői tájékoztatónkra. Helyszín: Bp., XVII.1174, Apponyi u. 7. Tel.: 30/624-1526.

A kecskeméti Waldorf iskola szeptemberi összevont 1-2. osztályába sürgősen osztálytanítót keres. Az eredeti tanító családi okok miatt sajnos mégsem tudja vállalni (örvendetes családi okok :-).
az iskola kedves, kicsi, nehéz sorsú de szép jövő áll előtte, nagyszerű szülői gárda nagy tervekkel és erővel a megvalósításhoz.

Kérlek, adjátok ezt tovább az össze fórumra! Egyelőre én továbbítom innen a leveleket, amik érkeznek esetleg, hamarosan megtudom a telefon- és email-címet is

Szívbajok ellen Kisasszony, kössön sapkát!

Mostanában rettenetes feszült, frusztrált voltam a munka, az itthoni nehéz helyzet, idő- és figyelemhiány miatt. Ilyenkor egy kis kézművelés mindig segít - már ha éppen Dominó is együttműködik.
CSütörtökön megláttam valahol egy fényképet egy sapkáról, amibe azonnal beleszerettem, úgyhogy neki is álltam a kép alapján megkötni. Illetve a sapka magát kötötte tulajdonképpen, mert még éjjel se tudtam abbahagyni, hajnalig kötöttem nagy boldogan. És tényleg, megnyugodtam, kezemben a friss, nyers gyapjúfonallal, az alakuló különleges formájú sapkával majd a végeredménnyel. Kicsit más lett, mint a képen lévő, de ez egyrészt nem is baj, mert úgyse szeretem "leutánozni" a szabásmintákat, másrészt meg kötésminta híján teljesen a saját fejemből-kezemből jött ki a forma. Sajnos most nem találom az eredeti képet, de valahol itt a gépemen csücsül, majd felteszem, mert az (is) gyönyörű.

Most, hgoy rengeteget kísérletezek fonalakkal zoknik és sapkák számára, már csak egy dolog maradt megoldatlanul, egészen a mai napig: mit tegyünk, hogy a gyapjúzokni (főleg, ha női lés térdig ér) ne csússzon le:

Itt a megoldás:

HArisnyakötő másképp

Nemezelés másként

Gulyás-féle finom, puha, vastag gyapjúfonalat festettünk, kötöttem belőle ezt a virág-formájú mobiltelefon-tartót. Gyönyörű volt már kötötten is, de a kisördög azt súgta, kísérletezzöünk (és ez nekem mindig kedvemre való), úgyhogy becsomagoltam a mamapleus-mosózsákba és ment is 60 fokon a fehér ruhák közé.

Az eredmény kicsit elmaradt a várttól első ránézésre, lemérve és megtapintva viszont nagyon meggyőző: egy finom, tömör, erős anyagot kaptam, ami ugyanakkor puha.

A mosás alatt a tok hosszában 2 centit, széltében egy centit sűrűsött, a nyakba akasztós madzagja 5 centit, az összehúzós madzag 8 centit ment össze.

Valószínűleg még jobb eredményt érnénk el egy kevesebb ruhával megpakolt mosógéppel, illetve egy magasabb hőfokkal - de nincs olyasmi, amit 90 fokon kismosnék, így ezt nem tudom kipróbálni - annyira azért nem vagyok vállalkozó kedvű, hogy ennyi energiát és vizet elpocsékoljak a kísérlet miatt. Így is szép :-)

Nyaralás alatt megtaláltam a sosem látott virágot, rám kiabált az út széléről:

Nemezelés - másképpen

Peti baba új ruhát kapott

Drága Gabi! Te tudod, mennyit küzdöttem én azzal az érzéssel, hgoy egy "tökéletlen", legfőképp befejezetlen babája van a fiacskámnak és én szeretném felöltöztetni, kicsit változtatni rajta. De ő nem engedte. Amikor ott, az Olimpián azt a mondatot kimondtad : De hát neki Peti baba ÍGY szép , akkor nagyon elszégyelletem magam. Hát tényleg. Olyasmit akarok, ami nem helyes. Hiszen a baba belülről készül, nem én döntöm el, milyen lesz (na jó,e gy bizonyos mértékig igen, de nagyrészt mégse), hanem a baba maga. Miért akarom én, hogy másmilyen legyen ez a baba, hiszen ők egymást így választották? Így aztán napokig én nem is hoztam szóba a dolgot. Egészen addig, míg már annyira koszos lett szegény baba, hogy már a gazdáját is zavarta. Ekkor megkérdeztem, ráadhatom-e az új ruháját, ami készen áll már egy ideje. Végül beleegyezett a dologba, úgyhogy mikor tegnap a szüleimnél játszott az udvaron, akkor az ő engedélyével szépen megvarrtam az új ruhát. Nagyon féltem, hgoy így majd esetleg nem fogja annyira szeretni. De nem. Így is ugyanaz a kedves Peti baba maradt. Most már csak cipőt, sapkát és hajat kell készíteni neki (ezeket a gazdi is így gondolja).

Nemezelt madárkák

Hála Betti múltkori meghívásának újra lehetőségem nyílt a nemezelésre - persze korábban is megtehettem volna, de kellenek az új impulzusok. A vörösbegyet itthon fejeztem be, Márton ludat pedig már teljes egészében itthon nemezeltem (igazából sokkal szebb volt, de kipróbáltam a kötött gyapjaknál már bevált mosógépes nemezelést és hét eléggé összegyűrte a szárnyakat meg a fejecskét, úgyhogy ilyen formákat nem próbálok megdolgozni az én felültöltős mosógépemben máskor. Így is kedves azért, persze, no meg egyszer majd elkészül Nils
Holgersson is, hogy együtt repülhessenek a végeláthatatlan északi tájak felett...

Képgyűjtemény - Nemezelt nyulacska

Az óbudai Waldorf iskola udvarán nemezeltem ezt a nyulacskát sok évvel ezelőtt, még a tanárképzés éveiben a már tanító és tanítani vágyó kézimunkatanárokkal együtt. De szép nap volt! És milyen sokáig vágyakoztam a nyulacskám után. Kézimunkatanárságra is ;-)

Képgyűjtemény - Réka babája

Ezt a kicsi, pamutból kötött testű gyapjúbabát egy szívemnek nagyon kedves család kislányának készítettem első születésnapjára. A kicsi lány koraszülött volt, s bár hegyeket megmozgató akaratú, harcos lelkű, szelíd kedves mosolyú kislány, az átlagos gyermekeknél picit több gondoskodásra kéri a szüleit. Ez indított arra, hogy a fejecskéjét jó alaposan bebugyoláljuk a sipkájával. Ettől teljesen manószerű lett, de ez nem is baj, különleges gyermeknek különleges baba dukál.
Nagyon szerettük a manócskát, s nagyon szeretjük az egész családját.

Képgyűjtemény - Hálababa

VEttem a Vaterán két remek ruhásszekrényt. Tulajdonképpen két nagy fenyőpolc .- lenvászon borítással. Az egyik ma is ruhaszekrényként funkcionál, a másik pedig a "média- és évszakpolc". Szeretem őket több okból is: szép anyaguk van, kedves, hetekig tartó időtöltés volt a szándékosan hosszúra hagyott összeszerelésük (természetesen ketten, az ifjú mesterrel szereltük). Szeretem őket azért is, mert egy nagyszerű családtól kerültek hozzánk, akik vártak ránk, vártak a szállításra, vártak, vártak... aztán egy szép napon, amikor már nagyon szégyelltem magam, hogy ennyire képtelen vagyok megszervezni a dolgot és ott foglalják a ahelyet az ő kicsi lakásukban, felhívtam őket, hogy elnézést kérjek meglehetőst tanácstalanul. A kedves ember, akivel az ügyet intéztem erre azonnal felpakolta a holmit a saját autójára és teljesen ingyen leszállította nekem őket.
No ennek a kedves családnak, illetve az ő 6 hónapos babájuknak készült ez a kicsi kordbársony marokbaba. Dominó persze előtte kicsit megszeretgette, majd elküldtük a leendő tulajdonosnak. Azóta is sokszor gondolok rájuk.

Képgyűjtemény - Peluskülsők

Ma a szüleimnél jártunk és egy nagyon régi, kedves cimborámmal találkoztam 6 év után vége újra: a nemezelt nyulacskámmal. (kép hamarosan egy másik bejegyzésben). Ahogy nézegettem, eszembe jutott, hogy felteszem ide a korábban készült dolgaimat - hátha kedvet kap más is tőlem a készítésükre.

Kezdjük a hamarosan sajnos - remélhetőleg csak átmenetileg! - nyugdíjba vonuló gyapjúkülsőkkel. A képlista nem lesz teljes, mert sokról nem készült fénykép, de én mindegyikre emlékszem ám - ahogy a babákra, lovacskákra, malacokra is. Hiszen mindegyik személyre szabott, tudom, hogy kinek készültek, a tulajdonosokra gondolva formálódtak.

Mindegyik peluskülső nyersgyapjúból készült, ma is szinte kizárólag ezeket használjuk, illetve kizárólag, mert épp egy hete lyukadt ki az egyetlen nem gyapjúból készült darabunk. Van, amelyik 2 éves már, de a legifjabb is legalább 1. NAgyon szeretem őket, fiacska is szívesen viseli őket, sosem volt probléma belőlük. Boldog vagyok, hogy rátaláltam erre a módszerre, egyrészt, mert a legkedvezőbb a gyermek és a környezet számára, másrészt sok barátot hozott nekünk a textilpelusozás és és a gyapjúkülsőkészítés.

S ha egyszer nálunk elmarad a pelenkázás, akkor a lehető legjobb kezekbe szeretném átadni őket. Remélem, hamarosan...