2008. december 10., szerda

Dominó sajnos nagyon megfázott a bazáron. Ritkán fordul elő, hgoy mi nem megyünk friss levegőre. Most ez van. Hiába vártuk a szerdai szerelmetes ovicsodát, ma elmarad sajnos. 3 napja bezárva a lakásban, ez egy anyának az őrület határát jelentheti egy mindenlébekanál két és fél évessel... Szerencsére volt egy rossz és meglehetősen csúnya székünk, egy jó, ám csiszolást és felújítást igénylő hokedlink és mindenféle lécünk. Az elmúlt két napot ezek szétszedésével és összerakásával töltöttük. Egy polcot szétfűrészeltünk (na ez megérne némi filmezést, ugyanis nincs fűrészünk, így én csavarhúzóüval lyukasztottam ki sűrű egymásutánban a fát, hehe) és már kész is a rögtönzöött babakonyha. Egyszer talán lesz egy igazi is, ha kapunk hozzá anyagot és elsősorban szerszámokat. Most ezt tudtuk összehozni. S hogy miért írom ezt? Biztatásul azoknak a szülőknek, akik nem tudják elképzelni, hgoyan lehetne nem boltban vásárolt játékokkal játszani a gyermeikkel - illetve a gyermekük lehetőleg egyedül (vagy a többi gyerekkel) játsszon, az az igazi. Hát így, iylen egyszerűen. Megéri.


Dzsodiló is kap gesztenyeleveskét:


készül a vacsora



Kibővült a konyha egy vágópulttal, épp uzsonnát szeletel rajta a tulajdonos

3 megjegyzés:

Renata Kalman írta...

Nahát Indi!
Komolyan mondom felülmúlja a bolti műanyag-csodákat!

Renata Kalman írta...

Én mindig olyan hülyeségeket írok ide, másként jön le, mint ahogy mondani szeretném...
áh....
Remélem érted, Indi?

eccehomofaber írta...

Én teljesen értettem :-)
Tudod, ha jó anyagból jó szerszámmal el tudnám készíteni és akkor vetekedne az óbudai oviban taláható konyhával, akkor igazán elégedett lennék. Így is, persze, mert a lehetőségekhez mérten jót hozunk létre. És ez nem kevés - no és igazán követhető.