Amikor festek/rajzolok (csakúgy, mint bármiylen kézműves tevékenység közben) teljesen kizökken az idő (nem hamleti értelemben :-D) és egy másállapotban létezem. Hiányzik, itt az idő az új iskolai/óvodai élettel együtt visszatérni a lét-elemeimhez.
Napok romjai, 2004. Szeptember
Indian women, 2005. január
Alanis Morisette utánérzés, 2005 január
Egy múltbéli szenvedélyes férfi arcképe, 2005 január-február
Reneszánsz inkarnátgyakorlat, 2000 Solymár
The Past Watcher, Pune, 2004 január
Velencei karnevál, terápiás csoportgyakorlat, Oriago de Mira, 2000
Gandhiji, ceruzarajz, 2001 Solymár
9 megjegyzés:
De kár, hogy nem lehet kinagyítani őket...
Úgy vágyom néhány igényes mesekönyvre, azokkal a gyönyörű, meseszerű waldorfos képekkel. (Látom, korábban jelentek már meg ilyenek, csak már nem kapni őket.) És ha egyszer a te képeid is megjelennek ilyen formában, annk külön örülni fogok. :)))
Nem tudod nagyobban feltenni őket, Indi?
Pindi: Én is rájöttem, hogy az Anna és Peti illusztrációin sínylődő lelkem már nagyon ki van éhezve valami SZÉPRE!!!
Szóval hajrá, Indi!!!!
Szerintem tudnál gyönyörű meséket is írni a gyönyörű rajzokhoz. Én is örülnék neki. Hiányoznak ezek a könyvek Magyarországról. Az lenne a tökéletes, ha olyan könyv születne, mi magyar gyerekeknek íródik, és nem "csak" a fordítások jutnának nekik mindig az igényes dolgokból.
Az Anna és Peti rajzoktól én is ki vagyok.
Mi a baj az annapetivel? Komolyan kérdem, mert nem értem. Egyszerűek, emészthetőek, élénkek. De mégsem tetszenek nekem sem.... De nem lehet, hogy ez a mi felnőttes nyavajgásunk, a gyerekekhez az közelebb van, mint egy szép festmény? Tényleg nem értem...
nagyon szépek!
Nagyon köszönöm!
Anna és Peti nekem is fáj, nincs is egy se belőle - hiába jók a szövegek, sose tudjuk meg, mert én ronda könyvet nem veszek.
Orsko - konkrét baj nincs a rajzokkal, csak annyi, amit te is mondasz: neked se tetszenek. Ennyi. Rondák. Waldorfos rajzokon nevelődötteknek méginkább fáj az ilyesmi (már-már szégyellnem kéne magam, amiért ilyen elitista vagyok, pedig csak oylan ez, mint amikor magyarnótának csúfolt gyerebodrikutyámon nősz fel és egyszercsak meghallod Albinoni Adagióját. Utána a subidubi cincogás nagyon fáj már.)
Melinda - hát beletaláltál, épp készül egy mesekönyv, nagyon készül! Nem én írom, nekem nincs írói tehetségem (ezt így kimondhatom túlzás és álszerénykedés nélkül), de lehet, hogy közreműködöm majd benne illusztrációkkal. Ez persze sok dologtól függ, leginkább, hogy egy azonos hullámhosszra kerüljön szöveg és kép. Mondjuk a könyv akkor is klassz lesz, ha majd más rajzolja, szuper mesék lesznek benne :-)))
Sajnos nem találom a nagyobb képeket, ahonnan kimásoltam , ott az eredeti méretet iylen kicsire csökkentette a program, úgyhogy csak ennyi van belőle. Majd próbálok a szüleimnél fényképezni (ott tárolom még a festményeket) és leginkább próbálok újra rajzolni. Msot hirtelen nagoyn fontos lett megint.
Ezt is köszönöm nektek, drága Varróasszonyok :-)
Nagyon szép képek, Indi!
Nekem kiállítás is eszembe jutott, illetve a vásárokon is meg lehetne próbálni eladni, feltéve, ha meg tudnál válni tőlük. Biztos lenne rá vevő.
Orsko,
Pont ez a baj: "Egyszerűek, emészthetőek, élénkek" Túl egyszerűek, túl könnyen emészthető, túl élénk. Itt van pl ez, szerintem elég jól látszik a különbség:
http://www.amazon.de/Kleine-Märchen-Geschichten-Erzählen-Puppenspiele/dp/3772503756/ref=sr_1_11?ie=UTF8&s=books&qid=1234449511&sr=1-11
Indi,
Éljen, éljen. Nagyon várjuk. Milyen korú gyermekeknek fog szólni? Vagy korai még beszélni róla?
Nagyon szépek, gratulálok!
Megjegyzés küldése