Szent Mihály ünnepén

Meg kell tanulni ünnepelni a Mihály-ünnepet, azzal, hogy a Mihály-ünnepet a rettegéstől való megszabadulás, a félelemtől való megszabadulás ünnepévé, a belső iniciatívának, a belső erőnek az ünnepévé avatja, hogy a Mihály-ünnepet az önzéstől mentes én-tudatra való emlékezés ünnepévé avatja.
Ahogyan karácsonykor a Megváltó születését ünnepeljük, ahogyan húsvétkor a Megváltó halálát és feltámadását ünnepeljük, ahogyan János-napkor az emberi lelkeknek a kozmikus messzeségekbe való kiáramlását ünnepeljük, úgy kell a Mihály-időben - ha a Mihály-ünnepet igazán meg akarjuk érteni- azt ünnepelni, ami szellemileg él az ember szulfurizálódási, meteorizálódási folyamatában. Ez a folyamat a maga egész lelki-szellemi jelentőségében éppen a Mihály-időben kell, hogy az ember tudatában éljen. Az ember ilyenkor ezt mondhatja magának: úrrá lehetsz ezen a folyamaton - amely különben tudatod nélkül a természet világából alakul ki - úrrá lehetsz ezen a folyamaton, ha ugyanúgy, ahogy karácsonykor hálatelt szívvel hajolsz a Megváltó jászolához, ahogy mély belső lelki megrendüléssel éled át a húsvétot. Ugyanúgy élheted át ezen az őszi Mihály-ünnepen, hogy növekednie kell benned mindannak, ami a kényelmesség ellen, a félelem ellen, de ugyanakkor a belső iniciatíva, a szabad, erős, bátor akarat kifejlesztése irányában az emberben lejátszódik. Az erős akarat ünnepe kell, hogy legyen a Mihály-ünnep. Ha ezzé az ünneppé válik, ha a természeti megismerés összekapcsolódik az igazi szellemi én-tudattal, akkor kapja majd meg a Mihály-ünnep a maga igazi színét, a maga igazi jellegét.
Ezért mielőtt az emberiség arra gondolna, hogy Mihály-ünnepet üljön, elsősorban egész lelki beállítottságunk megújítására van szükség. Mert éppen lelki beállítottságunknak ezt a megújítását kellene a Mihály-ünnepben megülni. Nem egy külsőséges, a konvencionális ünnepekhez hasonló ünnepnek, hanem olyan ünnepnek kell a Mihály-ünnepnek lenni - ha méltóan akarjuk az ünnepek sorába iktatni -amely az egész belső embert megújítja.
S ekkor mindabból, amit így leírtam, újból megjelenik előttünk Mihály arkangyalnak és a sárkánynak az annyira fenséges képe, de most a kozmoszból formálódik meg ez a kép, Mihály arkangyal képe a sárkánnyal. A sárkány teste kékes-sárga kén-áramlásokból alakulva jelenik meg. És a sárkány csillogó, sugárzó, a kéngőzökből felhőszerűen formálódó alakja felett látjuk felemelkedni Mihály arkangyal alakját, karddal a kezében. (RUDOLF STEINER MIHÁLY-IMAGINÁCIÓ Dornach, 1923. október 5.)

Az oviban sajnos nincs ünneplés ma - említés sem esett róla, így most én itt ezt magamban kell, hogy megéljem. Persze nekünk, szülőknek lenne a feladata szellemileg elmélyültebb közösséggé formálódni, hiszen az óvóniknek nem dolga a szülőket iylen szinten irányítani - legalábbis nem ez a fő dolguk. Mi pedig, egy alakuló közösség - legtöbb tagja kezdő, ismerkedő még - nem fordítottunk erre kellő figyelmet. Nekem most nincs ennek a megszervezésére energiám. Persze a gyerekek megélik az ünnepeket, de másként. Nekünk, felnőtteknek viszont szükségünk van (lett volna) erre.

A sors iróniája: az ANTSZ pont ma jött vissza az ovinkba ellenőrizni a BIZTOSÁGOT/BALESETVESZÉLYT - beszédes, ugye? vicces történetek ezek az ellenőrző szervekkel... a szomszédos oviban cigiznek az óvónénik csevegés közben az udvaron , őrjöngve motoroznak fel-alá a gyerekek egymáson átgázolva, ott aztán van biztonság...