Kreatív blogger

Ezt a díjat Livi ajándékozta nekem


Nagyon megtisztelő, köszönöm szépen!

Persze munkával jár a dolog, mert tovább kell adnom 5 kedves ismert vagy épp ismeretlen blogolónak, akit én kreatívnak tartok. Rögtön el is indultak a gondolataim, körbe-körbe, sok ember jelent meg előttem, némelyiküknek nincs viszont nyilvános blogja, bár mi egymásét olvassuk. A sorrend nem sorrend, de nem tudom egymás mellett írni a sorokat, így egy mondvacsinált sorrend mégiscsak szükségeltetik.

A legelső jelöltem egy olyan nő, asszony, anya, barát, ember, akit én minden minőségében nagyra, követendő példának tartok. Akitől rengeteget tanulok a Waldorf-pedagógiáról is. Meg az etikáról, az egyszerűségről, a szeretetről, a tiszteletről, a családról. A keze munkáit is szeretem. Valószínűleg jól zavarba hozom ezzel a vallomással, de ez meg az ő tanulási folyamatának része :-))) Cilié az első díj.

Második díjam mindjárt egy nem nyilvános blogista kollágám, akiról a kreativitás nem elsősorban kézművelt tárgyak miatt jut eszembe, bár ott is kedves szép dolgokat hoz létre. A kreativitás nekem azt a képességet jelenti, amivel valaki bármilyen helyzetben fel- és kitalálja magát, megoldva problémákat és kihozva a helyzetből a lehető legtöbbet, mindezt magától értetődő természetességel még akkor is, ha a szíve beleszakad közben. Nem adom meg a blogjának címét, mert nincs rá felhatalmazásom, de övé a szívemnek egy nagy darabja: Macsinkó drága, a Másik Ósikabarátnőnk ő. KÍvánok neki minden boldogságot, amit csak el tud képzelni, ha valaki, hát ő megérdemli, dolgozik érte nap-mint-nap keményen.

HArmadik díjam egy életművészhez vándorol, aki saját bevallása szerint semmihez sem ért, szerintem viszont elképesztő lazasággal és toleranciával éli az életét és alakítja a családjáét. Viszonylag friss a blogírás nála, de azt rendkívül szórakoztatóan műveli. Lilihez vándorol a harmadik díj.

Negyedik jelöltem nem maga ír blogot, hanem a férje ír a családjukról ritkán, de akkor mindig nagy érzelmi-szellemi töltetet kapok tőlük. MEgvan bennük az a fajta kreativitás, ami (álszerénykedésnek itt nincs helye) bennem is. CSak én többet vacakolok, ők pedig azonnal a tökéletessel rukkolnak elő, legyen az babakonyha, hintafotel vagy gabonakrémleves. Nem tudom megkérdezni, nyuilvánosságra hozhatom-e a blogjukat, így egyelőre csak cserkésznevükön emlegetem őket: Puma és Gorál, valamint a hamarosan háromtagúvá bővülő gyermeksereg érdemli a negyedik díjamat.

Ötödik díjamat pedig egy gasztroblogtulajdonosnak küldöm. Ez nagy szó nálam, mert nem kenyerem az ételreceptek olvasgatása, ahhoz, hogy én egy ételre felfigyeljek, kell a személyes kötődés megjelenése, a megkapó fénykép, a kultúrháttér. Ez a három mind megvan Fűszeres Eszter blogján. Nem csak zsidó konyháról ír, szívemnek minden kedves, amit nála olvasok. Nem ismerjük egymást - így talán még hitelesebb a díjam.

Msot már csak azt kell észbentartanom, hogy a díjazottak meg is tudják, mit kaptak tőlem :-DDD

Pay it Forward

No akkor én is csatlakozom. Korábban is megtettem volna, de nem nyilvános bloggal nem akartam, az meg a játék kapcsán nem jutott eszembe, hogy másmilyen is van nekem hehe

Puhababánál jelentkeztem, cserébe pedig itt az én ajánlatom a három szerencsés jelentkezőnek. (türelem, türelem :-DDD)

Szabályok:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Mama, itt nagy sok mindenféle manárka van az évszakasztalon

Msot kaptam, azon nal továbbítom a jó ügy érdekében. Remélem, sikeres lesz a felhívás.

Kedves Barátaim/Ismerőseim!

Kérlek Benneteket, hogy ha ismertek olyan családot, akit érint az óvoda kérdése, továbbítsátok ezt az üzenetet! Fontos lenne, hogy őszre meglegyen a kellő gyereklétszám ebbe az oviba.

XVII. kerületi Rákosmenti Waldorf Óvodába jelentkezőket várunk a 2008/2009-es tanévre. Minden érdeklődőt szeretettel várunk 2008. július30-án 18 órai kezdettel szülői tájékoztatónkra. Helyszín: Bp., XVII.1174, Apponyi u. 7. Tel.: 30/624-1526.

A kecskeméti Waldorf iskola szeptemberi összevont 1-2. osztályába sürgősen osztálytanítót keres. Az eredeti tanító családi okok miatt sajnos mégsem tudja vállalni (örvendetes családi okok :-).
az iskola kedves, kicsi, nehéz sorsú de szép jövő áll előtte, nagyszerű szülői gárda nagy tervekkel és erővel a megvalósításhoz.

Kérlek, adjátok ezt tovább az össze fórumra! Egyelőre én továbbítom innen a leveleket, amik érkeznek esetleg, hamarosan megtudom a telefon- és email-címet is

Szívbajok ellen Kisasszony, kössön sapkát!

Mostanában rettenetes feszült, frusztrált voltam a munka, az itthoni nehéz helyzet, idő- és figyelemhiány miatt. Ilyenkor egy kis kézművelés mindig segít - már ha éppen Dominó is együttműködik.
CSütörtökön megláttam valahol egy fényképet egy sapkáról, amibe azonnal beleszerettem, úgyhogy neki is álltam a kép alapján megkötni. Illetve a sapka magát kötötte tulajdonképpen, mert még éjjel se tudtam abbahagyni, hajnalig kötöttem nagy boldogan. És tényleg, megnyugodtam, kezemben a friss, nyers gyapjúfonallal, az alakuló különleges formájú sapkával majd a végeredménnyel. Kicsit más lett, mint a képen lévő, de ez egyrészt nem is baj, mert úgyse szeretem "leutánozni" a szabásmintákat, másrészt meg kötésminta híján teljesen a saját fejemből-kezemből jött ki a forma. Sajnos most nem találom az eredeti képet, de valahol itt a gépemen csücsül, majd felteszem, mert az (is) gyönyörű.

Most, hgoy rengeteget kísérletezek fonalakkal zoknik és sapkák számára, már csak egy dolog maradt megoldatlanul, egészen a mai napig: mit tegyünk, hogy a gyapjúzokni (főleg, ha női lés térdig ér) ne csússzon le:

Itt a megoldás:

HArisnyakötő másképp

Nemezelés másként

Gulyás-féle finom, puha, vastag gyapjúfonalat festettünk, kötöttem belőle ezt a virág-formájú mobiltelefon-tartót. Gyönyörű volt már kötötten is, de a kisördög azt súgta, kísérletezzöünk (és ez nekem mindig kedvemre való), úgyhogy becsomagoltam a mamapleus-mosózsákba és ment is 60 fokon a fehér ruhák közé.

Az eredmény kicsit elmaradt a várttól első ránézésre, lemérve és megtapintva viszont nagyon meggyőző: egy finom, tömör, erős anyagot kaptam, ami ugyanakkor puha.

A mosás alatt a tok hosszában 2 centit, széltében egy centit sűrűsött, a nyakba akasztós madzagja 5 centit, az összehúzós madzag 8 centit ment össze.

Valószínűleg még jobb eredményt érnénk el egy kevesebb ruhával megpakolt mosógéppel, illetve egy magasabb hőfokkal - de nincs olyasmi, amit 90 fokon kismosnék, így ezt nem tudom kipróbálni - annyira azért nem vagyok vállalkozó kedvű, hogy ennyi energiát és vizet elpocsékoljak a kísérlet miatt. Így is szép :-)

Nyaralás alatt megtaláltam a sosem látott virágot, rám kiabált az út széléről:

Nemezelés - másképpen

Peti baba új ruhát kapott

Drága Gabi! Te tudod, mennyit küzdöttem én azzal az érzéssel, hgoy egy "tökéletlen", legfőképp befejezetlen babája van a fiacskámnak és én szeretném felöltöztetni, kicsit változtatni rajta. De ő nem engedte. Amikor ott, az Olimpián azt a mondatot kimondtad : De hát neki Peti baba ÍGY szép , akkor nagyon elszégyelletem magam. Hát tényleg. Olyasmit akarok, ami nem helyes. Hiszen a baba belülről készül, nem én döntöm el, milyen lesz (na jó,e gy bizonyos mértékig igen, de nagyrészt mégse), hanem a baba maga. Miért akarom én, hogy másmilyen legyen ez a baba, hiszen ők egymást így választották? Így aztán napokig én nem is hoztam szóba a dolgot. Egészen addig, míg már annyira koszos lett szegény baba, hogy már a gazdáját is zavarta. Ekkor megkérdeztem, ráadhatom-e az új ruháját, ami készen áll már egy ideje. Végül beleegyezett a dologba, úgyhogy mikor tegnap a szüleimnél játszott az udvaron, akkor az ő engedélyével szépen megvarrtam az új ruhát. Nagyon féltem, hgoy így majd esetleg nem fogja annyira szeretni. De nem. Így is ugyanaz a kedves Peti baba maradt. Most már csak cipőt, sapkát és hajat kell készíteni neki (ezeket a gazdi is így gondolja).

Nemezelt madárkák

Hála Betti múltkori meghívásának újra lehetőségem nyílt a nemezelésre - persze korábban is megtehettem volna, de kellenek az új impulzusok. A vörösbegyet itthon fejeztem be, Márton ludat pedig már teljes egészében itthon nemezeltem (igazából sokkal szebb volt, de kipróbáltam a kötött gyapjaknál már bevált mosógépes nemezelést és hét eléggé összegyűrte a szárnyakat meg a fejecskét, úgyhogy ilyen formákat nem próbálok megdolgozni az én felültöltős mosógépemben máskor. Így is kedves azért, persze, no meg egyszer majd elkészül Nils
Holgersson is, hogy együtt repülhessenek a végeláthatatlan északi tájak felett...

Képgyűjtemény - Nemezelt nyulacska

Az óbudai Waldorf iskola udvarán nemezeltem ezt a nyulacskát sok évvel ezelőtt, még a tanárképzés éveiben a már tanító és tanítani vágyó kézimunkatanárokkal együtt. De szép nap volt! És milyen sokáig vágyakoztam a nyulacskám után. Kézimunkatanárságra is ;-)

Képgyűjtemény - Réka babája

Ezt a kicsi, pamutból kötött testű gyapjúbabát egy szívemnek nagyon kedves család kislányának készítettem első születésnapjára. A kicsi lány koraszülött volt, s bár hegyeket megmozgató akaratú, harcos lelkű, szelíd kedves mosolyú kislány, az átlagos gyermekeknél picit több gondoskodásra kéri a szüleit. Ez indított arra, hogy a fejecskéjét jó alaposan bebugyoláljuk a sipkájával. Ettől teljesen manószerű lett, de ez nem is baj, különleges gyermeknek különleges baba dukál.
Nagyon szerettük a manócskát, s nagyon szeretjük az egész családját.

Képgyűjtemény - Hálababa

VEttem a Vaterán két remek ruhásszekrényt. Tulajdonképpen két nagy fenyőpolc .- lenvászon borítással. Az egyik ma is ruhaszekrényként funkcionál, a másik pedig a "média- és évszakpolc". Szeretem őket több okból is: szép anyaguk van, kedves, hetekig tartó időtöltés volt a szándékosan hosszúra hagyott összeszerelésük (természetesen ketten, az ifjú mesterrel szereltük). Szeretem őket azért is, mert egy nagyszerű családtól kerültek hozzánk, akik vártak ránk, vártak a szállításra, vártak, vártak... aztán egy szép napon, amikor már nagyon szégyelltem magam, hogy ennyire képtelen vagyok megszervezni a dolgot és ott foglalják a ahelyet az ő kicsi lakásukban, felhívtam őket, hogy elnézést kérjek meglehetőst tanácstalanul. A kedves ember, akivel az ügyet intéztem erre azonnal felpakolta a holmit a saját autójára és teljesen ingyen leszállította nekem őket.
No ennek a kedves családnak, illetve az ő 6 hónapos babájuknak készült ez a kicsi kordbársony marokbaba. Dominó persze előtte kicsit megszeretgette, majd elküldtük a leendő tulajdonosnak. Azóta is sokszor gondolok rájuk.

Képgyűjtemény - Peluskülsők

Ma a szüleimnél jártunk és egy nagyon régi, kedves cimborámmal találkoztam 6 év után vége újra: a nemezelt nyulacskámmal. (kép hamarosan egy másik bejegyzésben). Ahogy nézegettem, eszembe jutott, hogy felteszem ide a korábban készült dolgaimat - hátha kedvet kap más is tőlem a készítésükre.

Kezdjük a hamarosan sajnos - remélhetőleg csak átmenetileg! - nyugdíjba vonuló gyapjúkülsőkkel. A képlista nem lesz teljes, mert sokról nem készült fénykép, de én mindegyikre emlékszem ám - ahogy a babákra, lovacskákra, malacokra is. Hiszen mindegyik személyre szabott, tudom, hogy kinek készültek, a tulajdonosokra gondolva formálódtak.

Mindegyik peluskülső nyersgyapjúból készült, ma is szinte kizárólag ezeket használjuk, illetve kizárólag, mert épp egy hete lyukadt ki az egyetlen nem gyapjúból készült darabunk. Van, amelyik 2 éves már, de a legifjabb is legalább 1. NAgyon szeretem őket, fiacska is szívesen viseli őket, sosem volt probléma belőlük. Boldog vagyok, hogy rátaláltam erre a módszerre, egyrészt, mert a legkedvezőbb a gyermek és a környezet számára, másrészt sok barátot hozott nekünk a textilpelusozás és és a gyapjúkülsőkészítés.

S ha egyszer nálunk elmarad a pelenkázás, akkor a lehető legjobb kezekbe szeretném átadni őket. Remélem, hamarosan...

Kicsi Peti Baba és a Nagy Kék Baba

Nagy Kék Baba 40 centisre nőtt. Varráskor a fejméret határozta meg, mekkora legyen, egy kicsit kisebbet gondoltam korábban, de ő ilyen nagy szeretett volna lenni :-D Dominó kicsit megszeretgette, de tudta, a Nagy Kék Baba ajándék lesz, nem szabad hozzányúlni koszos kézzel és vizecskével sem itatjuk meg. És nagyon jól meg is oldottuk a feladatot, én időre elkészültem, Dominó pedig vigyázott a Babára, nehogy kár essen benne.





Peti baba pedig mindenhová megy a gazdájával. Egyelőre a pancsit még sikerült kicseleznem, de ezen kívül tényleg mindenhol jártunk már vele, utcai rettenetes esőben locsopocsolni is. Ha pedig Peti baba elálmosodik, akkor gyorsan adunk neki Domit és szóját, szépen megszeretgetjük és megyünk aludni. Jó dolga van Peti babának :-)




Ami a varrást illeti, köszönettel tartozom Szilvinek a csőgézes technikáért, én hagyományos módszerrel varrtam a babákat eddig, de az ilyen nagy babafejet valóban könnyebb a csőgézzel megvarrni. Kisebb fejeknél továbbra is a hagyományos technikát érzem a magaménak inkább.

Babázni (játszani vele, de varrni is) jóóóóóóóó :-)

Májusi munkák - bizonyítandó, hgoy nemcsak autózásból áll az ember élete 2 éves korában

Egy nagy kábeldob meg se kottyan




CSőcsere



Kalapácsolunk ügyesen



A takarítás nehéz munka




Jó nagy tűpárna




Finommotorika




Gombostűz




Ilyen japjú, olyan japjú




torony építőfából

fizikai kísérlet

Így repülnek a galambok mifelénk az évszakpolcon :-D Nem emlékeztem erre fizikából, de milyen jó tapasztalás, msot már biztos emlékezni fogok rá. Persze könyvben olvasva nem maradna meg a fejemben ilyen élesen. No és vannak napok, amikor mind a kettő repül körbe-körbe és gyorsan, majd kifigyelem, hgoy a kinti hőmérséklet befolyásolja-e.

Peti baba - avagy egy waldorf baba igaz története

A történet úgy kezdődött, hgoy valamikor hajdanán megkért engem Peti anyukája, varrnék egy babát a nagyfiú második születésnapjára. Hát persze, nagyon szívesen. Közben sokat gondoltam rá, milyen lesz, vettem anyagokat, elkezdtem a fejecskét, simogattam, szeretgettem. Peti színeit, hajának színét, temperamentumának megfelelő színeket, fejformát kapott, olyan igazi Peti baba lett.

Én a witteni tanárképzés kézimunka tanszékének vezetőjétől, a csodálatos Johannától (5 gyerekes anya, egy igazi tündér) úgy tanultam, a babát a gyermek nem láthatja elkészülni, nem láthatja darabokban. Értettem is, miért van ez így és nagyon fontosnak is tartottam. Illetve most is annak tartom. Igen ám, de van nekem egy mindenlébekanál kisfiam, akinek egy gyapjúbombóc már maga a baba (ezt többször tapasztaltam varróasszony-körben) és kifigyelte, hová teszem a babafejnek való gyapjat és a többi hozzávalókat, elővette és folyamatosan beleszólt-besegített a készítésébe. Igaz, ez nem testanyagból készült baba, hanem ún. rugdalózós öltöztethető manóbaba, tehát a végtagok nem hevernek szanaszét varrás közben, mégis, volt bennem egy kis zavar, de Dominó tett róla, hgoy ez elmúljon. Egyszerűen akárhová dugtam is a csomagot, mindenhol megtalálta, előszedte, szeretgette.
És itt a történet nem várt fordulatot vesz: Én ugyan már sok kisebb ajándékot készítettem a kisfiamnak, igazi babája, amit neki varrtam, még nem volt. Eddig. mert bizony már készítés közben is éreztem, hgoy ugyan Peti színeit, temperamentumát vettem figyelembe, mégiscsak úgy látszik, Dominó és az én lelkem egy darabja ez - a mi babánk. És bizony a baba nagyon maradni akar itt, így mit volt mit tenni: neki kellett állnom egy újabb manócskáét kiszabni, hgoy elkészüljön a jövő szombati nagy napig. Így Peti kap majd egy másik babát, ami neki készül, amit szeretgetni-simogatni fogunk a mi Peti babánkkal együtt. Így lesz igazi a történet, szép, kerek, és a végén majd felteszem a két manóbaba fényképét ide, emlékeztetőül, hogy a baba azzá - és azé! - lesz, akivé (és akié) Ő lenni akar. Én, a készítő csak segítek neki megszületni. Pont mint az életben egy anya segít a gyermekének, hogy azzá legyen, akivé lenni akar.

Ezek a Waldorf babák csuda lények, úgybizony.

Tegnap a fóti iskolában szülői találkozón Fenyő Ervin antropozófiáról szóló előadásán ezt a verset mondta el és én erősen fejbekólintva maradtam tőle. Attól is persze, hogy ő úgy mond verset, hogy még a szürke üres papír is értelmes szavakat nyer. Tanár úr, az ő utánozhatatlan (bár mintha halkuló erejű) hangja beleharsogja a világba a mondanivalót, pedig nem kiált.

József Attila -
(AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT...)

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

1937. október

Fel van adva a lecke.

tulipán

Livus kedvéért: egy nagy képből vágtam ki, azért remélem, látszik valamennyi belőle: térbéli tulipán és egy kis labda - pont belevaló, bár nem volt szándékos. Én nemezelésben nem vagyok profi, ilyet ne rendeljetek tőlem - bár amennyire szeretem a gyapjúmunkát, ki tudja, egyszercsak majd talán;-)

Formarajz

Kihívásokat bátran teljesítő negyedik osztályban szép feladat lehet ezt megrajzolni :-)

A zoknistoppolás filozófiája

Tartok tőle, hogy kedves olvasóim nagy részének fogalma sincs, mit is jelent valójában ez a szó. Sokáig nekem is csak annyi volt, amennyit a drága, szeretett nagymamám stoppolófája sejtetni engedett. Ő ugyanis egy békebeli sváb polgárlány volt, tanítóképzőt végzett és könyvelést tanult, így kötelező jelleggel kézimunkát is. A kézimunka pedig nemcsak matyóhímzésből áll. Sőt! Elsősorban nem abból, hanem a használati tárgyak elkészítéséből. Valaha egy eladósorban lévő lánynak a főzés-mosás-takarítás, tehát a háztartásvezetés rejtelmei mellett már el kellett készítenie a kelengyeládáját, amelyben a saját fehérneműi mellett voltak törülközők, asztali- és ágyneműk. Bizony, akkor is meg kellett ezeket tanulnia, ha jómódú családból származott, ahol feltehetőleg a kisujját se érte mosószappanos víz soha. És mégis, ez asszonyi kötelesség volt, az iskola pedig akkoriban az asszonyi létre készített fel leginkább.

No nem sírom én vissza az apácazárdákat, a körmösöket és a végeláthatatlan latin szavak magolását, de a kézimunkaórákat és a háztartástant annál inkább. Egy olyan háziasszony ugyanis, aki megtanulta, hogyan kell egy használt abroszból kenyérzsákot (ma bevásárlótáskát varrnék belőle) készíteni, feltehetőleg nem is hajította azt ki. Tehát nem pocsékolt. Nekem pedig ez vesszőparipám: a pocsékolás környezetszennyezést jelent, a környezettudatos ember először is szolidáris, tehát figyel arra, hogy a vásárlásával kinek mit ad (és ezzel mit vesz el másoktól), ugyanakkor arra is, hogy milyen következményei lesznek az illető árucikk beszerzésének. Ezért aztán a zoknispoppolás bizony egy rendkívül környezettudatos elfoglaltság - No meg, nem hagyhatom ki a waldofi szellemben élő kézimunkatanári gumicsontomat se: a kézimunka szellemi munka. Méghozzá nem csak annak a szellemét pallérozza, aki végzi, hanem aki nézi, azét is. Ezért (is) végeznek a waldorfos anyák, óvónők, kézimunka- és osztálytanárok rendre (a gyermek jelenlétében, akár vele együtt is, ha a gyermek szeretne részt venni benne) alapvető háztartási munkákat, ezért varrja meg az óvónő a gyermekek elszakadt ruháját, javítgatja az óvoda elhasználódott darabjait.

Az elmúlt napokban végre én is nekiálltam javítgatni, foltozni, stoppolni. Nemcsak úgy, ahogy régebben, hanem most már szakszerűen, bár egyelőre a stoppolófát egy Dominó születésnapjára kapott tököcske helyettesíti, de vágyom egy régi, békebeli stoppológombára (nagymamámáé sajnos már rég elkallódott).

Hihetetlen békés tevékenység ez! Még a kötésnél is megnyugtatóbb (no meg az ínhüvelygyulladással küszködő kezek is tudnak eféle munkát végezni). Nagyon szépeket lehet közben gondolni, figyelni kell, gyönyörködni a fonalban, az anyag minőségében, tapintásában (kézzel kötött zoknit és Dominó harisnyanadrágjait stoppoltam) az anyag változásában, a zokni átalakulásában. Közben egyre pontosabbak lettek a mozdulataim, a végére már szép is lett szinte az egyik zokni (no mert nem véletlenül tanulták ezt évekig a lányok...)

Így néz ki a dolog egyszerűen, szemléletesen, lépésről lépésre:




Szívesen találkoznék olyan idős asszonnyal, aki még birtokában van a klasszikus kézimunkaórákon tanultaknak, aki meg tudná mutatni egyrészt magukat a munkadarabokat és eszközöket, másrészt használni is megtanítana - akkor is, ha én is tudom, hogy kell. Mert az ő mozdulatai egészen biztosan mások, finomabbak lennének, hiszen gyeremekkorából hozza őket. Én pedig gyönyörködöm a finom mozdulatokban, különösen, ha teremtő mozdulatokról van szó.

Szent György-napi vásár

Fiacska elmesélte reggel a tegnapi élményeit eképpen:

Mentünk a vásárolóba. Mentünk villamossal! Nagybusszal is mentünk! Találkoztunk a Gyezsuval is. Nagyon jött a sárkány, nagyon jött! CSúnya vót a sárkány, csúnya vót! És így csinált (itt egy vérfagyasztó sárkányüvöltést tessék elképzelni).
És aztán mi történt? - kérdem én.

Akkó kicsit sétált a vitéz bácsi a lovacskával. A sárkány meg így csinált (a fenti üvöltés) a vitéz bácsi még kicsit sétált. Aztán (itt hosszas halandzsa, amiről ő pontosan tudja, hgoy ez nem a mi beszédünk, hiszen azt is felismeri, ha valaki egy másik nyelven értelmesen beszél, de azt is, amikor egy gyerek csak úgy halandzsázik. Mulatságos neki így mindenfélét mondani)

Féltél a sárkánytól - mondja ő utánozhatatlan aggodalmaskodó tekintettel
Nem féltél egyáltalán - mondom én. Tetszett neked a sárkány, érdeklődve figyelted, pedig már nagyon álmos voltál.
Igen, a siratónótától féltél - mondja ő (mindenféle bánatos nótát így hívunk, ezektől ő bizony könnyekre fakad, ami átmehet hosszas zokogásba is, tegnap is elkezdett hüppögni a mesének azon részénél, amikor a sárkány épp felfalja az ebédet és emiatt szomorúnótát húzott a zenekar. Szerencsére hamarosan jött a sárkány és ez már tetszett.

Aggódtam előre, hgoy mi lesz majd, ha jön a csontokat is áthatoló sárkányüvöltés, amire tavalyról olyan jól emlékszünk. Ez elmaradt, nagyon tréfás kedvű sárkányunk volt idén, egyrészt kedvesen és csak épp kicsit félelmetesen ordított, ám lángot becsülettel lövellt a szájából, ám esze ágában se volt megadnia magát az őt csiklandozó vitéznek. Végül Miklós bácsinak feltűnésmentesen oda kellett "suttognia" a mikrofonba, hogy essen már össze. Jóvót - ahogy fiacska mondaná.

A vásár pedig csodajó volt, vettünk kiskosarat a kisfiúnak, amibe vásároltunk is hazafelé neki sajtot és ruhafestéket, angy becsben tartja. És kapott egy gyönyörű korallszínű selyemkendőt, ami majd évszakasztalra kerül, de tegnap a tűző nap miatt a fejecskén lakott és jól szolgált.

A sok kedves embert felsorolni sem tudom, ilyenkor átmelegszik a szívünk és sokáig tartja a kályhánk a meleget.

Kár, hogy csak egyszer van Budán Szent György-napi vásár, máris hiányzik, mennénk újra.

Csigabiga

Hét kérem, ebbe a műbe majdnem beletört a bicskám. Vettem ezt a kötésmintát, amit egy indiai származású amerikai designer készített, majd nekiálltam a kedves kis csigucinak. ááááá. Ez lett volna Dominó szülinapi ajándéka, de csak most lettem vele kész és bizony jónéhány ősz hajszálat és némi ínhüvelygyulladást szereztem közben, no és sűrűn szentségeltem. Iszonyú nehéz a mintát követni, borzasztó bonyolult az egész, az összeállítása is kemény volt. No meg ez a nyers gyapjúfonal nem a legjobb választás ehhez az állathoz és ehhez a kötésmódhoz. De elkészült. Most már jól látom a finomságokat, úgyhogy készítek majd egy saját változatot alkalmasint - no nem most, egyelőre kipihenem néhány kedves lovacskával a megpróbáltatásokat.

Azt azért feltétlenül érdemes átgondolni, mi az oka annak, hgoy az amerikai-angol kötésminták annyival bonyolultabbak, mint a mieink. Nincsenek rajzok általában (pedig én vizuális vagyok, rajz alapján bármit megkötök, a szöveggel meg gyakran kínlódom), hanem hosszan - vagy épp amerikaiasan röviden írják meg őket, aztán silabizáljuk ki. Valami plasztikusság hiányzik a leírásokból, ugyanakkor maguk a művek meg sokkal bonyolultabbak, mint a mi "kontinentális" darabjaink.







Halló, van itthon valaki?

Szülinapi gyapjúmunkák

Végül a hímzés nem készült el időre,de azért átadtam az ünnepeltnek (sajnos a vonatok és kréták kiütötték a nyeregből) a teknőcét (teljesen saját találmány)



Valamint néhány manó is készült, akik azonnal bele is költöztek a nagy labdalámpába (sajnos a telefonnal csak ilyen minőséget tudtam produkálni, lehet, hgoy a manók nem szeretik, ha fényképezik őket :-) )

Dógozunk

Apukámtól hosszas huzavona után sikerült egy elégetendő karácsonyfatörzs egy darabját megszereznünk, ebből készülnek kisebb-nagyobb darabra felszeletelt "kockák", azaz építőfák. Itt éppen csiszolunk. Egy fél napot el is töltöttünk vele, nagyon jó, dolgozni a fával, jó csiszolni, jó kézbevenni, az eredmény pedig lenyűgöző.