"A világba nézek én..."

Én egy egy-ügyű ember vagyok. Kell nekem egy közösség, egy ügy, amit szívvel-lekkel, teljes erőbedobással szolgálok. Egy közösség. Szűz napú vagyok, s mint ilyen nincsenek vezetői ambícióim, szolgáló vagyok. Persze szolgálni azt az ügyet lehet igazán, amiről vannak ismereteim. Erről az ügyről epdig vannak...

Az elmúlt 4 év a kisfiamról és az anyaságomról szólt. Aztán jött egy olyan időszak, ami a közösség kereséséséről. Utóbbiba beletört a bicskám, kibillentem az érzelmi biztonságomból. Aztán segítségemre sietett a nemwaldorfos világ, amely párhuzamosan ugyan futott vele mindig, de egy-ügyűségem okán háttérbe is szorult. Amióta újra megnyíltam a külső világok felé, megtanultam egy újfajta légzést. Megkaptam időközben a Pránanadi 2-es beavatását, azóta napi gyakorlatom a szellemiekkel fizikai módon is való kapcsolatkeresés. Nagyon szép feladatokat kapok és gyönyörködöm az eredményben.

És végre meglett a vágyott közösségélmény is. Egy alakuló, csodás szülői közösség egy már meglévő, bevált oviban. Egy éve ismerkedünk egymással és mostanra egy szellemi-lelki-fizikai értelemben is erős közösséggé váltunk. Keresőkké, cselekvőkké. És minden alkalommal úgy jövök onnan haza, hogy megint letettem egy terhet, hogy megint el tudtam valamit engedni, hogy megint tanultam valamit.

Tegnap megkaptam a megbocsájtás régóta áhított kegyelmét is - több egyéb aha-élmény mellett. Mert a fejben megszerzett tudást a gyakorlatba átültetni gyakran nehéz, ebben nekem segítenek a körülöttem lévők, akik egyet akarnak - nem mindig egyféleképpen. Jó az, hogy több út vezet ugyanarra a hegyre ;-)


Ha valami nagy bajba beleragadok, akkor fontos onnan fizikailag is kilépni és egy másik helyről, nézőpontból megvizsgálni. Tegnap az egyik nagyon kedves szülőtársam épp erről mesélt gyemeke kapcsán. Bizony felnőtteknél is működik ez.

Msot már érzelmileg is megnyíltam. Lezárult egy szakasz az életemben, vége a távkapcsolatnak is. Elengedtem a felelősséget. Tovább tudunk már lépni.

Mindezekkel együtt Dominóval is egyre mélyebbé, harmonikusabbá válik a kapcsolatunk (bár eddig se volt erre panasz, csak épp két erős akarat ütközése sok súrlódást hoz a mindennapokban). A közösséghez tartozás a családot is formálja. A többi csodálatos kisembert figyelve sokat tanulok arról, hogy is kell még jobban közelednem a saját kis csodámhoz, aki itt szuszog mellettem, itt öleli a nyakamat és itt tanít engem minden pillanatban.