My Baby Krshna

Kép forrása

Mindenkinek vannak az életében olyan kötődései, amikre talán racionális magyarázatot nem talál. Nekem India ilyen. Olaszország is, persze, de az egyértelmű, heves és állandó szerelem. Ott én azonnal és folyamatosan boldog vagyok, lélegzem, elmerülök az ismerősségben (talán ezért visz msotanában ritkán arra a sorosm: nicns vele megoldandó feladatom). India más. Vonz és taszít, kemény munkám van vele, bénítóan hiányzik és félelmetesnek találom, hogy újra menjek. Félelmetes Dominó születése óta. Tudom, hogy nem tudnám őt ott a saját elveim sezrint nevelni, tudom, hgoy folyamatosan konfliktusokba keverednék emiatt. Mégis, onnan is származik, fontos, hgoy megismerje lényének azt a részét is.

A legutóbbi Pránanadí klubon kezembe került a gyermek Krshna képe, amin épp a tejet locsolja ki és a vajat nyalogatja. Mutattam is Dominónak: pont olyan, mint ő. Ugyanolyan külsőre, ugyanúgy a szeme se áll jól és imádnivalóan huncut. Persze ez nagyon megtetszett a kicsi faimnak, úgyhgoy elhatároztam, elkezdek neki mesélni az indiai mesevilágról, az isteni lényekről. Itt az ideje, hgoy elkezdjük ezt is. (sajnos nem találom az interneten azt a képet, ha valakinek megvan, hálásan köszönném és feltenném ide)

Vasárnap Szekérfesztivál lesz, a Krshna Tudatúak szervezésébn. Persze nem tudok teljesen azonosulni velük, egy csomó mindenben eltér a felfogásunk, másként közelítek, de mégis, ez egy elérhető és külsőségeiben is megfelelő India-kép számomra is. No meg rengeteg kedves ember, ismerős ízek - még ha én másként, mástól, eredeti formában tanultam is, mégiscsak van sok közös vonás.

Szeretnék majd elmenni Dominóval bicajjal néhány napra a Krshna Völgybe is, hgoy ott egy kicsit portyázzunk és megfigyeljük az organikus földművelést és életformát.

Dominó közelgő nevenapján pedig egy riksás kirándulást tervezek a Ligetben vagy az Andrássy úton - mert már Budapesten is vannak bicajos riksák, szép, piros kiskocsikkal.