Persze, még augusztus van, de egész hónapban érződött már szeptember szele. Hónap elején már vastag avartakaró ropogott a Ligetben a lábunk alatt. CSípős reggelek és fázós esték találtak minket a szabadban gyakorta. Lehet, hogy ez így nem hangzik nagyon vonzóan, de a szeptember egy olyan dolgot is jelent nekünk, ami engem is mindig, egészen kisgyermek korom óta folyamatosan boldogsággal tölt el: a tanév kezdetét. Jelesül nekünk ez most óvodát jelent, a kisfiam első hivatalos közösségét (bár igen sok eddig megismert és megszeretett közösségi taggal együtt), hát különösen izgatott várakozással tekintünk a tanév elé.
A Waldorf intézményeket a szülők tartják fent. Anyagilag, lelkileg, fizikailag. Ez rengeteg - külső és belső - munkát jelent. A héten takarítottunk és felújítottunk. Mivel ez a mi gyönyörűszép óvodánk elég régi már, sok, jól bevált bútorral és tárggyal, így azokhoz alkalmazkodva tudunk tovább dolgozni, nem kell teljesen előről kezdeni a munkát.
A nyáron több apróbb-nagyobb felújítási munkát végeztek a szülők, a héten pedig mindannyian belevetettük magunkat a - jól megszervezett! - munkába. Takarítottunk, mostunk, festettünk, olajoztunk, szögeltünk, fúrtunk. A végeredmény egy csodás ovi lett. ÉS az egész munka annyira gördülékenyen, békésen, örömmel teli zajlott, hogy ez nem is lehet kétséges. Msot már csak az óvónéniknek van dolga, akik megszellemítik - önmagukból és az univerzumból merített szellemiséggel - a kis csoportunk mindennapjait. Persze ehhez majd mi, szülők is hozzáadjuk a magunkét.
Ma megkezdődött a tanév, hivatalosan is: kirándultunk. Együtt, az óvónénik, a szülők, a testvérek és legfőképpen a szemünk fényei. Az óvodások. Akik az óvónénikkel (és néhány apróbb, egyedül még menni nem akaródzó gyermek szüleivel együtt) sétáltak egyet egy különleges fához és ott megkapták a jelüket. Midnenki kapott egy festett kövecskét, amin a jele üvegfestékkel felfestve csücsül. Dominó egy narancsszínű követ és lovacskát kapott. Ez a jel dolog többünknek gondot okozott korábban - nem igazán illik bele a waldorfos képbe, szükségtelen is. De a mi két kedves óvónénink olyan módot talált a jelek átadására, hogy még ezt is jó szívvel el tudom engedni - és talán a többek is így gondolják ezt. Végülis erről szól a mi felnőtt ovis létünk - egymást támogatva kell dolgoznunk a gyermekekért és néha kompromisszumot - nem megalkuvást!!! - kell találnunk.
Úgy dél felé irgalmatlanul fáradt gyerekekkel bandukoltunk le a hegyről. Találtunk egy halott szervasbhogarat, Dominó tenyerébe épp belefért. Egyetlen gyerektől se hallottam, hogy fúj, boá, undorító izé, hanem mindenki jött megnézni, legtöbben nagy örömmel konstatálták, hgoy hamarosan a bogárka is megy az oviba. Majd az óvónénik megtalálják a helyét. Ahogy a miénket is megtalálták.
A nyáron néhány szülővel horgolni tanultunk, labdahálót készítettünk (amivel hagyományosan a második osztályban kezdődik a horgolás, számos okból), most pedig folytatjuk majd a heti összejövetelünket: kis palacktakaró táskát horgolunk/kötünk/varrunk. Ez egy hagyomány itt, mivel a waldorfos gyerekek esőben-fagyban-sárban a szabadban játszanak - többnyire hatalmas mozgásigényüket bőségesen kielégítő ugrálás-rohangálás közepette), kell a folyadékutánpótlás. Erre itt nálunk mindenkinek van egy kis félliteres palackja, amelyet egy kis felakasztható táskába teszünk. Mint egy kis válltáska. Télen melegít, nyáron nem csúszik ki az izzadt tenyerekből a síkos vizesüveg. És közben pedig a heti rendszeres séta alkalmával a vállon lóg, hogy kéznél legyen.
Hát így, iylen sok tervvel, örömmel indulunk neki a kisbaba-kisgyermekkorból egy újabba. Jó nekünk :)
2009. július 19., vasárnap
Calendar of the Soul
[July 19, 2009 - July 25, 2009]
Fifteenth Week
I feel enchanted weaving Of spirit within outer glory. In dullness of the senses It has enwrapt my being In order to bestow the strength Which in its narrow bounds my I Is powerless to give itself. ___________________________________
English translation by Ruth and Hans Pusch ___________________________________
Ich fühle wie verzaubert Im Weltenschein des Geistes Weben: Es hat in Sinnesdumpfheit Gehüllt mein Eigenwesen, Zu schenken mir die Kraft: Die, ohnmächtig sich selbst zu geben, Mein Ich in seinen Schranken ist. __________________________________
Egy hónap múlva elhajózunk. Még csak az indulás időpontja ismeretes, a kikötő helyszíne egyelőre meglepetés marad. Az előkészületeket megkezdtük. Ha bárkinek nálunk ideiglenesen állomásozik holmija/könyve/szerkentyűje, kérem, jelezze, szeretném még most problémamentesen visszaszolgáltatni, hgoy ne később, a leragasztott dobozokból kelljen előbányászni.
Mindenkinek vannak az életében olyan kötődései, amikre talán racionális magyarázatot nem talál. Nekem India ilyen. Olaszország is, persze, de az egyértelmű, heves és állandó szerelem. Ott én azonnal és folyamatosan boldog vagyok, lélegzem, elmerülök az ismerősségben (talán ezért visz msotanában ritkán arra a sorosm: nicns vele megoldandó feladatom). India más. Vonz és taszít, kemény munkám van vele, bénítóan hiányzik és félelmetesnek találom, hogy újra menjek. Félelmetes Dominó születése óta. Tudom, hogy nem tudnám őt ott a saját elveim sezrint nevelni, tudom, hgoy folyamatosan konfliktusokba keverednék emiatt. Mégis, onnan is származik, fontos, hgoy megismerje lényének azt a részét is.
A legutóbbi Pránanadí klubon kezembe került a gyermek Krshna képe, amin épp a tejet locsolja ki és a vajat nyalogatja. Mutattam is Dominónak: pont olyan, mint ő. Ugyanolyan külsőre, ugyanúgy a szeme se áll jól és imádnivalóan huncut. Persze ez nagyon megtetszett a kicsi faimnak, úgyhgoy elhatároztam, elkezdek neki mesélni az indiai mesevilágról, az isteni lényekről. Itt az ideje, hgoy elkezdjük ezt is. (sajnos nem találom az interneten azt a képet, ha valakinek megvan, hálásan köszönném és feltenném ide)
Vasárnap Szekérfesztivál lesz, a Krshna Tudatúak szervezésébn. Persze nem tudok teljesen azonosulni velük, egy csomó mindenben eltér a felfogásunk, másként közelítek, de mégis, ez egy elérhető és külsőségeiben is megfelelő India-kép számomra is. No meg rengeteg kedves ember, ismerős ízek - még ha én másként, mástól, eredeti formában tanultam is, mégiscsak van sok közös vonás.
Szeretnék majd elmenni Dominóval bicajjal néhány napra a Krshna Völgybe is, hgoy ott egy kicsit portyázzunk és megfigyeljük az organikus földművelést és életformát.
Dominó közelgő nevenapján pedig egy riksás kirándulást tervezek a Ligetben vagy az Andrássy úton - mert már Budapesten is vannak bicajos riksák, szép, piros kiskocsikkal.
Pénteken szalonnasütést szerveztünk a Róka-hegyen. Végül azokkal az ovistársainkkal, akik épp nem nyaraltak-szülinapoztak - illetve akiket nem zavar a húsevés látványa - felmentünk a hegyre és viszonylag hamar összerittyentettünk a helyi faanyagból egy kis tüzet, a boronatárcsán pedig meg is sült a szalonnamüzli (mindenféle zöldségeket hozzásütve). A gyerekek pedig nyárson sütöttek az uborkától az almáig mindenfélét a szalonnájuk mellé. Ugyan 5 másodperc alatt áztunk bugyiig csuromvizessé (esőkabátban és ponyva alatt is), de csodás volt együtt ázni a hegyen. Aztán életem legfinomabb armagnac-ját kortyolgatva és a megsült midnenféle finomságokat eszegetve jól elanekdotáztunk az eseménydús estén. Ez volt Dominó első esti programja - és nagyon jól sikerült. Azóta már elmesélte nekem, hogy mennyire szereti a villámot, és Peti is felmegy ügyesen az égre és lehoz neki onnan időnként szép kicsi villámokat, mert azokat ő úgy de úgy szereti! Anyja fia. Bolondulunk a viharért.
Másnap reggel kölcsönkaptunk egy bicajt és kikerekeztünk a Hajógyári szigetre. Hasítottuk a levegőt, mámorító volt! Mintha nyaralnánk: Római-part, Csillaghegy, Duna, sziget, bicajozás, szalonnasütés. Hát így aztán lehet élni, kérem :-D
Gyereksziget az óbudai Hajógyári szigeten. Tudtam korábban is róla, de én nem bírom elviselni azt a gagyi vidámparki hangulatot, ami ezt körülveszi, így eszembe se jutott, hogy kimenjünk. (tudom, apukám msot erre rámpirítana: bezzeg gyerekkoromban nem derogált a buli! Na persze, de akkor nem volt más. Ahhoz szokott szemünk-fülünk. Azóta viszont már más a világ, mi is mások vagyunk )
Szerencsére kedves ovistársaink meggyőztek: van ott értelmes időtöltenivaló is. És milyen igazuk lett!
Lehetett báránykákat és lovakat simogatni:
Kötöttem kosarat nagy megelégedéssel
Míg én kosarat fontam, Dominó mellettem autózott, illetve Szilvivel vert kötelet - ebben már van gyakorlata, hiszen a Retextiles rendezvényeken segédkezett már a fötrőtekerésben korábban is.
A Huszárlovascsapat kínálata a lovas élményeket: körmözték a lovakat, lehetett férfias játékokat játszani (patkó- és karikadobás, kardkészítés) és lovagolni.
Persze Dominónak is izgalmas és örömteli időtöltést jelentett az egész lovas kompánia. Lehetett a karikákat hajigálni, bottal célbadobni és legfőképp lovagolni és a lovas bácsikkal beszélgetni. Élete első lovaglását most kapta ajándékba - mindjárt a legnagyobb lóra ülhetett fel - és ugye, mintha csak odateremtették volna nyeregbe? (eprsze a tűző napon telefonnal fényképzeni nem eredményez művészi áélmáényt, de azért felismerhető a gyermek a nagy fehér lovacskán (a fehér az lómegnevezésben szürke :-D)Ezen magam is meglepődtem, épp akkor ébredt, amikor elkezdődött a lovagoltatás (bizony, még mindig hordozom a 3 éves kisfiamat!), arra számítottam, hogy egy kicsit meg lesz szeppenve, de nem.
Megtanultunk jelnyelven rengeteg állatot, a legfontosabb kifejezéseket és rendkívül jól szórakoztunk. Tanárunk egy csodás fiatal pedagógus , nagyon sokat tanultam tőle. Egy pillanatig nem hagyta elkalandozni a figyelmünket. Nekem ez volt a nap fénypontja.
A kiállított rendőrautóban beülve pedig minden gombot végignyomogatott, nagy boldogan vezette az autót a rendőrbácsikám :) majd mindannyiunk meglepetésére az urh- készüléken beszólt a központba, ahol visszaválaszoltak neki - volt nagy derültség :-D
Végül egy nagyon szép napot töltöttünk ott - és sikerült teljesen függetlenedni a csinnadratta cirkusztól - két világ volt ott egymás mellett. Jövőre is elmegyünk majd, így tényleg érdemes.
Még tavaly ősszel írt egy kedves blogolvasóm: érdekelne-e némi frissen nyírt birkagyapjú. Naná! Engem igazán éltetnek a kihívások, akkor is, ha időnként beletörik a bicskám némelyikbe. TAvasszal aztán telefon is érkezett: hamarosan nyírják a báránykák bundáját, készüljek. Készültem. Szerencsére a kedveseim egyike azonnal segítségemre sietett, így már csak várni kellett a hívásra. Megérkezett. Mehetünk a hat zsáknyi gyapjúért _ hat hatalmas zsáknyi, össezgyűjtötték a kis dunántúli falucska összes báránykájának bundáját a kedvünkért.
Ma este pedig megérkezett az áldásos tevékenység gyümölcse. Én igazán sok dologra fel voltam készülve, de ez minden várakozásomat felülmúlta. Egy lakótelepi félszobányi irgalmatlanul koszos gyapjú érkezett kies hetedik kerületi albérleményünkbe. Az egyik zsák egyharmada ázik épp a fürdőkádban. A macsek teljes extázisban szimatol és nem érti a dolgot :-D
A lanolin azonnal bevonata a kezemet, egy hosszabb szappanos tisztítás után is még finom puha. Pont, mit a gyapjűkülső, amit frissen lanolinoztam, úgy vonta be a nyer birkagyapjú lanolinja a bőröm.
Hogy innen hogyan tovább, arról egyelőre csak elgondolásom van, meg elméleti tudásom. Most mindenesetre jó mélyen belemerülünk a szellemiekbe az anyagon keresztül, mire kimosom ezt a tetemes mennyiségű koszt a gyapjúból :-D
Mivel msot nem tudtunk személyesen megismerkedni a gyűjtőmunka összes részvevőjével, feltétlenül ígérem: a folyamat végén az első kész anyag/ruhadarab/játék oda vándorol majd, Kőszárhegy kicsiny falujába. A másik kész darab pedig Gödöllő felé veszi majd útját. Addig csak ki kell várni, hogy megszüljem. Lehet, hogy kell 9 hónap is hozzá :)
Az egyes utáni eufórikus állapot sokáig tartott. jött az "energiaorgazmus", azonnal éreztem a hatást. Megjavítottam a telefont, a mosógépet. Aztán ahogy kaptam ezt a megalázást, visszautasítást, tökéletesen kiszolgáltatott helyzetet, akkor elkezdett hanyatlani, az utolsó hónapban egyáltalán nem tudtam végigcsinálni a kezelést. Úgy mentem a kettesre, hogy egy hónapig nem foglalkoztam fizikailag a kezeléssel, "csak" meditáltam. Az elég sikeres volt, mert hihetelen agresszív reakcióhullámokat hozott ki belőlem (ami egy darabig fájdalmas, de mindig hoz feloldást utána).
Amikor leültem a kettes tanfolyam kezdete előtt, a mellettem ülő társam kezében egy Steiner könyvet láttam. Egymásra nevettünk: jó kis tanfolyam lesz ez. Aztán mesterem, Lacus megjegyezte: ő is Steineren keresztül nőtt bele a spirituális látbe. Hát igen, jó tanfolyam lesz ez.
Maga a tanfolyam több szempontból is nehéz volt. Csak hárman voltunk és finoman szólva is nehezen működött a két középkorú antropozófus tudatos figyelme az egy ifjonc hiperaktív figyelemzavara és beszédkényszere (a társunk saját szavai ezek, és fedik a valóságot) miatt. Persze tudom, nekünk ott, hármunknak közünk volt egymáshoz, ha nem is tudjuk meg az okát feltétlenül, valamiben mi egyformák voltunk (ez Lacus mester figyelmeztetése).
A meditáció megint sok olyat hozott, amiről ezen a szinten még nem kaphattam visszaigazolást. Ahogy az egyesen a bevatás alatt végig láttam azokat a színeket, amelyeket most a kettes után használok és amelyeket nem beszélhettem meg az akkori szinten a mesteremmel, úgy most is láttam-éreztem oylan szimbólumot, amit majd csak a hármason tudhatok meg. Jól van ez így, tudom, hogy rendjén mennek a dolgok. A tanfolyam után egyáltalán nem éreztem, hogy én msot már tudok valamit, sőt, tele lettem bizonytalansággal. Az egyesen a beavatással oylan erőt kaptam, ami azonnal és mindig működött - visszaigazolást is kaptam róla saját magamtól. A kettes pedig hozta a nagy kételyeket -egészen addig, amíg rögtön a második napon a kisfiam orvérrzését megszüntettem egy pillanat alatt, nagymamám évek óta fájó lábában enyhítettem a fájdalmat, a fejfájásomat már félálomban, konkrét kezelés nélkül, pusztán a kezelés gondolatára is el tudom mulasztani. Mégis, sokáig úgy éreztem, kell nekem a biztonság. Nem jöttek a visszajelzések. Aztán elengedtem ezt, már nem is várom a visszajelzést, küldöm, amit a Fentebbvaló mond és hagyom, hgoy dolgozzon. Alakulok, már elmúlóban a bizonytalanságom, egyáltalán nem bánom, hogy nincs kéznél a füzetem még egy hétig, nem kell belenéznem, a pálca úgyis segít. Vagy nem, és akkor meg az a dolgom, hgoy hagyjam pihenni az ügyet. Mert néha a pálca hallgat. Meg se moccan. Oylankor bennem is el kell, hogy csendesendjen a kérdés.
Kaptam szép feladatokat: haldokló, családjától régen eltávolodott édesapa és gyermekei egymásratalálásának megsegítését, szenvedések enyhítését. Azt gondolhattam volna: egy rákos beteg haldoklása karmikus kérdés, nem szólhatok bele. Mondom: volna. Mert nem, beleszólhattam. Persze nem a karmikus kérdésbe, illetve mégis: hiszen az is karmikus, ha egymásra tud találni néhány ember, akik szoros testi ám laza érzelmi kötelékben érltek. És oylan szép, ami történik. Ha semmi másért, hát már ezért is megérte. Hogy látom, ahogy el tudják egymásnak modnani az útra indulás előtt, hgoy ott van az a szeretet, amit soha nem mondtak ki, nem mutattak. ÉS hogy sohase késő.
Az első néhány nap után a fél arcom (persze a bal fele, mi más?) hajtőtől állig olyan ragyás lett, amilyet én még nem láttam. Persze, tisztulok, rendben. napokig ott virított a ragya, aztán nyomtalanul elmúlt.
Utána hétvégén Dominó megmerevedett: nem tudott a lábára állni. Alvás után sírva ült kapaszkodva az ágy szélén. Azt hittem, csak elzsibbadt a lába, masszíroztam, de fájt neki. Szüleimnél voltunk - egyedül, csak az unokaüöcsi votl velünk . Áramszünet, telefonom épp lemerülőben, nincs otthon a másik telefon, segítséget se tudok kérni.Muszáj ahzamennünk, már három napja eljöttünk, a macska szomjanhal, nekünk nicns tiszta ruhánk, kendőt nem hoztunk, muszáj hazamenni. Se Lacus, se Éva nem elérhető, hiába küldöm nekik a kérést. Én küldöm a pálca szerintit, de nem elég. Szerencsére Orsi elérhető, küldi a magáét, majd utólag kiderül: Lacus is küldi, csak nem jelez a telefonom. 2 óra múlva már négykézkáb fájdalom nélkül közlekedett, 3 óra múlva sántítva, lassan járt, 4 óra múlva tudott rendesen menni. És mindezt egy iszonyú pánik, szorongás és rengeteg megalázkodás után. Majd egyszer megértem, túljutok rajta. Nem si próbálom megtudni, mi volt a baj fizikai szinten. Hiszen nyilvánvalóan az én problémám volt - az ő testi szintjén megjelenítve, így még fájdalmasabb...
Aztán másnap jött a magam mozdulatlansága: régi ismerősöm, a felső csigolyák és ízületek becsípődése, nyakam merevedése, nem tudom forgatni fejem, oldalra nézni és visítanék, úgy fáj. A bentrekedt szorongás megmerevedése. Lacus kezelt, csontizott (4/2), ami közben nem szabad mozogni. nem kicsit fájdalmas, hanem nagyon. És visítani se lehet, mert Dominó ott ül mellettem lélegzetvisszafojtva, nem ijeszthetem meg. Hát.. fincsi volt, de másnapra elmúlt nyomtalanul.
Amióta vége az ovinak, végre tudunk járni klubba, ugyan küzdenem kell érte, de kapom a fogykúrás kezeléseket (6 napig tart egy kezelés hatása, tehát hetenként ismételni kell). Dominó is kezel, hogy Petit, hol engem, hol Lacus oltárján a csücsülő manót és a ksimadarát. hehe. Alig várom, hogy elinduljon a gyerektanfolyam. Az én kisfiam ott lesz, az biztos.
A legutóbi klubbon megkért a kedves 2-es tettestársam, hogy adnék neki némi kis energiát. Már előtte is fura érzésem volt, ahogy bejött és köszönt, én is visszaköszöntem és a nevén szólítottam, de nem emlékeztem rá, hogy honnan ismerem. Olyan zavart voltam, mintha valami kábítószeres bódultságban lennék. Ahogy próbáltam kezelni (a társkezelésben nincs gyakorlatom, így ez önmagában is nehéz lett volna)egyre furábban éreztem magam, fájt a fejem és alig láttam. Amikor már kellően rosszul voltam, abbahagytam és egy magas szinten (minden szempontból) lévő társam átvette, én meg kimentem vizet inni. Végül elmúlt, ahogy a kezelt társamnak is. De hogy iylen szinten vegyem át valakinek a.. nem is tudom: problémáját? energiahiányát? szükségét? - hát ez izgalmas, érdekes tapasztalás volt.
Msot pedig a táborba vágyom. Szeretném érezni az energia megsokszorozódott vibrálását. Dominónak is jó lenne, a sok hasonszűrű, hasonlót hasonlóan akaró felnőtt és gyermek között. Reális esélye nincs, de hát hol van realitás az én életemben? :-D
Na hát így valahogy.
Közben pedig kint (és bent is) vihar van, gyönyörű. vibráló feszültség majd elsimulás, enyhülés, ernyedés. Metisztulás. Feloldozás.
Én egy egy-ügyű ember vagyok. Kell nekem egy közösség, egy ügy, amit szívvel-lekkel, teljes erőbedobással szolgálok. Egy közösség. Szűz napú vagyok, s mint ilyen nincsenek vezetői ambícióim, szolgáló vagyok. Persze szolgálni azt az ügyet lehet igazán, amiről vannak ismereteim. Erről az ügyről epdig vannak...
Az elmúlt 4 év a kisfiamról és az anyaságomról szólt. Aztán jött egy olyan időszak, ami a közösség kereséséséről. Utóbbiba beletört a bicskám, kibillentem az érzelmi biztonságomból. Aztán segítségemre sietett a nemwaldorfos világ, amely párhuzamosan ugyan futott vele mindig, de egy-ügyűségem okán háttérbe is szorult. Amióta újra megnyíltam a külső világok felé, megtanultam egy újfajta légzést. Megkaptam időközben a Pránanadi 2-es beavatását, azóta napi gyakorlatom a szellemiekkel fizikai módon is való kapcsolatkeresés. Nagyon szép feladatokat kapok és gyönyörködöm az eredményben.
És végre meglett a vágyott közösségélmény is. Egy alakuló, csodás szülői közösség egy már meglévő, bevált oviban. Egy éve ismerkedünk egymással és mostanra egy szellemi-lelki-fizikai értelemben is erős közösséggé váltunk. Keresőkké, cselekvőkké. És minden alkalommal úgy jövök onnan haza, hogy megint letettem egy terhet, hogy megint el tudtam valamit engedni, hogy megint tanultam valamit.
Tegnap megkaptam a megbocsájtás régóta áhított kegyelmét is - több egyéb aha-élmény mellett. Mert a fejben megszerzett tudást a gyakorlatba átültetni gyakran nehéz, ebben nekem segítenek a körülöttem lévők, akik egyet akarnak - nem mindig egyféleképpen. Jó az, hogy több út vezet ugyanarra a hegyre ;-)
Ha valami nagy bajba beleragadok, akkor fontos onnan fizikailag is kilépni és egy másik helyről, nézőpontból megvizsgálni. Tegnap az egyik nagyon kedves szülőtársam épp erről mesélt gyemeke kapcsán. Bizony felnőtteknél is működik ez.
Msot már érzelmileg is megnyíltam. Lezárult egy szakasz az életemben, vége a távkapcsolatnak is. Elengedtem a felelősséget. Tovább tudunk már lépni.
Mindezekkel együtt Dominóval is egyre mélyebbé, harmonikusabbá válik a kapcsolatunk (bár eddig se volt erre panasz, csak épp két erős akarat ütközése sok súrlódást hoz a mindennapokban). A közösséghez tartozás a családot is formálja. A többi csodálatos kisembert figyelve sokat tanulok arról, hogy is kell még jobban közelednem a saját kis csodámhoz, aki itt szuszog mellettem, itt öleli a nyakamat és itt tanít engem minden pillanatban.
Mielőtt nekikészülődnétek a vasárnapi gödöllői kirándulásnak, még azért ugorjatok el a töki iskola tavaszváró ünnepére is! 10-től 4-ig várnak mindenkit szeretettel a kézművesek, kézműves foglalkozások, táncház, virág, móka, kacagás tarkította programmal. Egy alakuló-formálódó kedves pici iskola bemutatkozása ez a nagyvilágnak. Érdemes megismerkedni vele.
És bár az óbudai rettenetes bazári nap után megfogadtam, hogy többé nem teszem ki a kisfiamat egy ilyen napnak, most mégis indulnak a bárányok-rókák-eprek-kukoricák a bazárba. A felbújtónk egy igen közeli hozzátartozónk, akinek nem tudok eléggé hálás lenni mindenért ;-) No nem a bazár volt rettenetes (csak rettenetesen zsúfolt és nagy volt), hanem az, hogy én egész nap a szegény kisfiam után rohangáltam, aki tőle telhetően maximálisan - és életkorától el nem várhatóan - figyelt rám és a kéréseimre, csak épp jól akarta magát érezni. És ennek egy 3 éves kifiú nem tehető ki. Annyit a pénzkereset nem ér meg (főleg, ha nem is kel el a portéka, szemben a cukorka- és fegyveráruséval...)
a rengeteg szeretetteli érdeklődő-aggódó megkeresést, nem vesztem el, csak épp most lomtalanítok - újra nem hasznosítható tárgyakat, érzelmeket, gondolatokat, összetört bizalom miatt helyre nem állítható kapcsolatot, szétszórt illúziókat, elhomályosult reményeket. Kifényesítem a munkában-harcban megviselődött kincseimet, megerősítem az helyenként megroggyant alapozást. Méregtelenítek. Ha leraktam a terheimet, jövök.
A személyes ügyeimet, szociális és pedagógiai gondolataimat részletező blogom bezárt. Hogy lesz-e folytatása, azt még nem tudom. Most nem érzem feladatomnak, hogy az életem érzékenyebb,intimebb, mélységeket feltáró vagy épp katartikus örömeivel telített pillanatait megosszam a nyilvánossággal - mégha szándékoltan oly' leszűkített nyilvánosság is az.
Ezt a blogot folytatni fogom idővel - lehet, hogy egy kicsit más formában, tervek szerint mindenképp továbbfejlesztve - hiszen közben én nagy utat járok be, fejlődésem remények szerint előre halad szakmailag, művészileg, emberileg egyaránt. Nagy dolgok formálódnak-készülődnek több síkon is, a kreatív életnedvek buzognak és örömteli az eredménye. Természetesen szokásom szerint nem a mások tollait fogom magamra húzni ékítésül.
A napfény nagy segítségemre jött ebben a munkában. Ahogyan a W-iskolákban az alsósok fohászukban mondják:
'The Sun with loving Light Makes bright for me each day...'
Magyarul is írhatnám persze, de nekem, idegenszívű liberalistának ez az internacionális megközelítés kézenfekvőbb és pátosztól mentesebb.
Fényesítse meg mindennapjaitokat ugyanez a Napfény!
Én már sok szakdolgozatot és éves munkát írtam-védtem, tudom, mekkora dolog ez. Ajánlom szerettel minden, a Waldorf pedagógia iránt nyitott érdeklődésű olvasómnak ezt a programot:
A gödöllői Waldorf Iskola 12. osztályos éves munka előadásai vasárnap kezdődnek. Részletes program itt
Az első éves munkában (Gál Vera: Az indiai kasztrendszer) egy picit az én kezem is benne van. Remélem, haszonnal járt.
2009. április 20., hétfő
Most egy kis ideig nem írok. Lehet, hogy sokáig. Lezárult életünknek az a 3 éves szakasza, amikor itthon, együtt éltünk. Most más kikötők felé indul a hajónk. Egyelőre viharos vizeken evezünk, ha beköszön a szélcsend - talán-, újra jelentkezem.
Köszönöm, hogy jártatok erre és ha nyitott szívvel tettétek, azt külön is! Telefonon és emailben az óceánon is tartható a kapcsolat.
2009. április 15. - Waldorf-alapvetés: honnan jött a Waldorf-pedagógia, mi a célja? - előadó Szecsődi János, az Óbudai Waldorf Iskola osztálytanítója
2009. április 22. - Hogyan épül fel a tanterv az életkori sajátosságokból? Miről szól az első 8 év? - előadó Pohl Balázs, a solymári Waldorf Tanárképzés tanára, beszélgetőtársak az Óbudai Waldorf Iskola 12. osztályos diákjai, és végzett Waldorf-diákok
2009. április 29. - Az írás-olvasás tanítása-tanulása a Waldorf-iskolákban - kitekintve a várható "következményekre", művészi minőségekre - előadó Kocziha Miklós, az Óbudai Waldorf Iskola osztálytanítója
2009. május 6. - Matematikatanítás a Waldorf-iskola első 3 évében - előadó Karkus Ottó, a Solymári Fészek Waldorf Iskola osztálytanítója
Az előadások minden alkalommal 18 órakor kezdődnek az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban Szeretettel várunk Mindannyiótokat, számítunk Rátok! Kérjük, lehetőség szerint előzetesen regisztráljátok a honlapon (www.waldorf13.blogspot.com) részvételi szándékotokat, hogy pontosabban tervezhessük a terem méretét.
Nem nagyon szeretem a patchwork/quilt/foltvarrós dolgokat. Azt ugyan elismerem, hgoy a foltvarrás technikailag nehéz, pontosságot, anyag- és gépismeretet igényel, mégis a legtöbb esetben unalmas a végeredmény. Többnyire ugyanazokat a blokkokat rágják a foltvarrók, nekem legtöbbször semmilyen művészi élményt nem ad egy-egy ilyen alkotás. Hangsúlyozom: hatalmas munka van midnen egyes darabban. De nekem több kell: akár kevesebb munka, de művészileg, gondolatilag több. Ez persze már messzire vezet, a waldorfista művészetszemlélet nem könnyű reggeli séta...
S ha már az önálló gondolatokról tettem említést, akkor álljon itt egy példa arról, hogyan is gondolom én ezt:
Ez a blog különleges. Egy elgépelés folytán találtam rá, de pont arra a gondolatra rímelt, ami az eszemben járt: kult-quilt. az különösen boldoggá tesz, hogy honfitársaim alkotnak. Egyiküket sem ismerem, semmilyen kapcsoaltban nem állunk egymással, így talán még hitelesebb az ajánlóm.
Ezt az Argentína-érzést egy zenész alkotta textilbe. Astor Piazzola az én italomán drámai lelkemnek nagy szerelme. Nem véletlen, hgoy a zenész-lényemet így megérintette. Persze nem csak Piazzola maitt, a megvalósítás is kedvemre való.
Na EZT nevezem én művészetnek. Önálló gondolatnak. Meg a többi gondolatot a blogon. Ajánlom őket jó szívvel!
Egy kicsit más, de mégis ide kapcsolódik: Már sajnos vége, hároszor láttam Az öltés művészete című nemzetközi kortárs textiles kiállítást az Iparművészeti Múzeumban. Csak háromszor - többször is megnéztem volna. Egy átfogó kiállítási anyagra nagyon vágyom - de csak egy méregdrága, elég lapos, erősen hiányos prospektust találtam. Hátha valakinek van szívem vágyát teljesíthető anyaga és megosztja velem...
Évek óta - sőt, évtizedek óta foglalkozom gyapjúval. Nyers, nem bolti, nem iparilag feldolgozott, hanem élő gyapjúval. Szőttem, kötöttem, horgoltam, nemezeltem, varrtam, hímeztem. Peluskülsőket készítettem - bizton állíthatom, hogy úttörő voltam itthon ebben. Nagyon sokan viselik a pelusgatyóimat - és sokan utánozzák. Utóbbi el is kedvetlenített egy időre, többször előfordult, hogy inkább nem vállaltam el egy -egy gatyó elkészítését, mert belefutottam a saját munkáim utánzataiba itt-ott. Igen, ahogy az egyik névtelen hozzászólóm fogalmazott: nincs új a nap alatt. Azért én még mindig remélem, hogy vannak saját gondolataim és meg is tudom valósítani őket. Msot újra kötök peluskülsőket és boldoggá tesz. Nekem már nincs pelenkásom és emiatt egy kicsit furcsa nekikezdeni- de aztán belemerülök és az anyag visz magával.
Két éve elkezdtem festeni a gyapjat, majd tavaly fonni. Eleinte mások által feldolgozott fonalakat festettem, lassan pedig nekiálltam a saját fonalaim fonásának, is. Van rokkám, kettő is (aze gyik törött, a másik még nem működik, hiányzik a szíj róla) és nekiálltam gyalogorsóval is dolgozni (még nincs saját orsóm, csak mindenféle pótszerszámokkal dolgoztam eddig). Az volt a a tervem, hogy ebben is úttörő leszek. hogy majd én leszek Magyarországon az, aki kézzel font és festett fonalakat készít - mások számára is. Kaptam megerősítést, biztatást az ügyben - kedvesektől.
Bár tulajdonképpen a hiúság előre is visz, azért mégiscsak akadályozó tényező. Lehet, hgoy mégis vannak önértékelési problémáim? Azt hittem azokat a köröket már rég lefutottam...
Midnenesetre továbbra is dolgozom a Nagy Terven, ami tulajdonképpen Három Nagy Terv. Sok eszköz, tér, anyag és háttértámogatás kelll hozzá. Szerepel a tervekben egy kedves védőnőből lett asztaloskolléga is :-D
2009/01/14 Az én Indiám - avagy ki miért imádkozik?
Kerestem egy angol tájékoztató oldalt a barátnőmnek a prananadiról és belefutottam ebbe az oldalba. Elkezdtem olvasni az imakéréseket és feltűnt, hgoy milyen sok indiai ember kér. Amiért feltűnt, az ismerős érzés. Különböző vallású, hitű emberek sokaságát ismerem én ott, a távoli nagy országban, de alig akadt közöttük olyan ember, illetve nagyon kevés, aki valódi spiritualitással élné az életét. Legyen hindu, buddhista, keresztény, muszlim, stb. az emberek nagy része kifelé és elsősegélynyújtásként fordul vallásos hevülettel vagy imával a szellemiek felé, egyébiránt ez nemigen jellemző rájuk sem. Emlékszem, mennyire meghökkentem, amikor egy muszlim ismerősöm azért fordult az imámhoz, hogy segítsen neki jó jegyet kapnia a vizsgán, imádkozzon érte. Persze tudom én, hogy a világ már csak ilyen, de Indiába pont azért megy az ember, hogy ne ezt tapasztalja - már ha naiv kereső az ember. Ha már tapasztalt kereső, akkor nem ilyen gondolatokkal indul útnak. Könnyű persze egy ásrámban egy guru mellett elmélyülni a szellemiekben, távol, kirekesztve a világot. Illetve nem mindig könnyű ez sem, a legtöbb nagy ásrámban a biznisz (Mammon) uralkodik, volt szerencsém megtapasztalni. Persze ez is, az is India. Könnyen voltam én Teréz anya mellett boldog a haldoklók és az utcagyerekek között, ugyanezen haldoklók egészségesen már egy oylan társadalomban élnek, ahol nem tudtam boldog lenni. Egyszóval elszigetelve könnyű megtalálni a szellemi utat, a való világban (bocs, ez már lejáratott, de mégis) nem az. De mi meg ott élünk. Nem egy ásrámban, nem egy kolostorban. Benne a sűrűben. Na itt legyen szellemi vezérfonal, amit követünk.
Itt néhány idézet, ami elindította bennem ezt a posztot.
ch.meharprakash wrote: sir god has helped me in so many ways,say thanks to lord.On nov11th i wrote my toefl exam,waiting for results.please pray that i must get good marks in that exam.that decides my life please sir pray for me i am requesting you sir thanking you yours son ch.meharprakash Monday, December 2, 2007, 10:30 AM
nagalakshmi wrote: Respected sir, Kindly prayer for me.I am having a very hard time Would you please pray for me.i have been selected in campus selection till now i didn't get offer letter daily i'm getting tension whether i will get offer letter or not my father was expired, mother is not well, she is suffering from back bone problem,i'm the elder daughter,i have lot responsibilities,i should take care of my mom,my younger sister and brother,so i need that offer letter and job then only i can solve all my problems so please pray for my mom and for my job. Monday, December 14, 2007, 00:19 AM
gursheel kaur wrote: please kindly uphold me in your prayers that god will soon bless me with a pair of twins of healthy baby boys which will bring great joy n laughter at home n bless me with strength n bless my pregnancy n delivery to b safe n smooth n no complications at all.amen Monday, December 13, 2007, 00:42 AM
2008/12/03 Az én Indiám - terrorizmus 2. ( Adventi gondolatok ) Ezt hallgatom épp a Kalákától:
Az aprókat áldd meg, itt és mindenütt élhessenek égben teveled együtt Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz most és mindörökké, kívánságom ez
Ma reggel kaptam Votivtól egy cikket a Bombay-ben meggyilkolt zsidó központ vezetőiről, életükről - egy magyar rabbi tollából.
A cikk itt. Vigyázat, nagy sírás a vége! Persze ez ilyenkor, Advent idején nagyon is helyénvaló. Hiszen az egyik fontos üzenete ennek az időszaknak - különösen Szent Miklós napja előtt - az együttérzés. A szeretetnek megtapasztalása saját magamban. A mások iránt érzett felelősségem és együtt-érzésem megélése (na nem a szavaké, a valódi érzésé)
Ezek az emberek ott, a messze Bombayban élték ezt a mindennapjaikban.
Ha lehet ilyet mondani, köszönöm nekik. Ma gazdagabb lettem.
2008/11/27 Az én Indiám - terrorizmus 1.
Látjátok, mi történik Indiában???? Én ott töltöttem a napjaim nagy részét, pont ott, a Taj Mahal hotel és a Victoria pályaudvar környékén. És msot mi van ott.. hát ezért is nem megyünk mi oda élni. Megszakad a szívem értük...
2008/11/18 Az én Indiám - Lámpások
Amikor először jártam Indiában, 95-ben, Benáreszben töltöttük a barátaimmal Diválit/Dípáválit - azaz a Fény ünnepét. Egész különös volt, mert a teljes napfogyatkozés miatt el kellett halasztani egy nappal az ünnepet. Az egész olyan szürreális volt, ültünk a szálloda teraszán a töksötétben, Indiában, Benáreszben - egy olyan éjszaka után, mit a vonaton töltöttünk ülve, majd hajnalban megérkezve a folyó, Gangesz anyácska partján aludtunk hálózsákban, hajnalban fürdőző nők csivitelésére ébredtünk fel, akik rázogattak, hgoy keljünk fel, itt nem jó aludni. És velük merítkeztünk meg a szent folyóban. Aztán másnap a folyóparton sétálva láttunk nagyon magas póznákra felkötözve pici lámpásokat. Kiderült, azok ott Deepawali hónapjában minden évben égnek. Ott, Benáreszben. Azok a lámpások értünk, az élőkért égnek.
Szükségünk is van rájuk. Msot ebben a nagy sötétben különösen.
2008/08/27 Az én Indiám - Upma
India nyelvi/vallási/kultúrális szempontból egyaránt 3 részre osztható, a Bombay-Kalkutta tengelytől délre eső, erdetileg dravidák, az ettől északra lévő szanszkrit eredetű nyelveket beszélő hindu/szikh illetve perzsa eredetű urdut beszélő muzulmán népek, valamint a keletre lévő 7 nővér - a keresztény/buddhista/muzulmán népek lakta 7 kicsi tartomány.
Míg északon a fő beszélt nyelv a hindi/urdu, addig délen szigorúan nem beszélik ezt (mégha a hindi a hivatalos állami nyelv is, nem találsz délit, aki hajlandó érteni, ha ezen a nyelven hozzá szólnál), ott az angol a közös nyelv, keleten pedig mindkettőt beszélik, ott akkora a keveredés, hgoy megengedhetnek maguknak ennyi toleranciát. A gasztronómiában is megvan ez a hármasság. Míg északon a jó szaftos, nehéz karí (azaz a szószos fűszeres zöldség és húsételek, ezek pörköltszerűek) rótival (csapáti nevű lepénykenyérrel) és a hüvelyesekből készül dál nevű levesszerű kiegészítő étellel élnek nap-mint-nap, addig délen a rizs a fő étel valamilyen karíval, de hígabb, erősebb, viszont a kevésbé zsírdús fajtából. Északon a ghí (tisztított vaj)koriander és a római kömény az alap, délen a nyers reszelt kókusz, a karílevél és a kókuszolaj az elmaradhatatlan tartozéka minden ételnek. A keleti hetek nagy ételkavalkádjában mindennapos a hús és főként a marhahús. A többiek is esznek húst, a muszlimok-szikhek naponta, a hinduk is, ők általában elvetik a marhahúst (na persze én találkoztam már jónéhány eretnek borjúevővel a hinduk között is) de halat/csirkét/birkát annál inkább esznek ők is. Bár vannak sokan vegetáriánusok,a szigorúan vegák csak a Dzsáinok (ők minden életet védenek, így húst-tojást sem fogyasztanak).
Ezt a bevezetést csak azért írom, mert ma UPMA volt az ebéd, kisfiam nagy gyönyörűségére.
Az upma déli reggeli-uzsonnafogás.
Kell hozzá búzadara, karílevél, fekete mustármag, paradicsom, hagyma, olaj/ghí, valamiylen zöldség - lehet répa, borsó, karfiol, de el is hagyható. Lehet még hozzá tenni csilipaprikát (Indiában kötelező, én mellőzöm, főleg a zöld csilit) és római köményt.
A fűszereket olajban/ghíben megpirítom, ( a karílevelet is), a búzadarát külön kicsit pirítom (nem kell barnára), majd hozzákeverem a fűszerekhez és felöntöm vízzel, hozzáadom a zöldségeket és megfőzöm. A végén, amikor a pihenés során jól megdagadt, még egy kis olajjal átpirítom.
Mi cukkinilecsóval ettük ma és óriási sikere volt.
2007/11/02 A mesélő ágytakaró története
1995-ben jártam először Indiában, akkor ösztöndijasként, Agrában tanultam egy évig . A kollégiumban meglehetősen puritán körülmények között laktunk (vaságy,egy kisméretű munkásszállós vasszekrény és egy szintén vas iróasztal - ennyi a bútorzat. Fel kellett tehát valamivel dobni, nosza, irány a piac! Vettem egy ágytakarót, duplaágyra valót. Olyan érdekes, afrikai törzsi minták vannak rajta. hehe. Azóta már tudom, hogy ez bizony nagyon is indiai, azóta már szerelmese lettem a Warli törzsi múvészetnek
A Warli festmények rizslisztből kevert festőanyaggal készülnek, többnyire spirális vagy négyzetesen szimmetrikus alakban felvázolva a törzs életét, mindennapjait, a kis- és nagy eseményeket.
Modern korunkban már utcarészleteket, a járműveket, gyárakat is festenek. Bombay-től nem messze található a törzs lakóhelye.
Ez egy törzsi esküvő: középen a templomban istenszobor, körben az ünneplő sereg, zenészek, rokonság, az ifjú pár alul lovon.
Mostanában sokat sütünk. Perecet, csigát, fahéjas kalácsot, kenyeret. A legutóbbi kenyér már maga volt a tökély. Dominó mindig segit, ha mégsincs mit, akkor kap só-liszt gyurmát - most épp sima és karobbal szinezett barna tésztánk van a hűtőben( akarob izét nem szeretjük, de a színe és az illata jó), csak elővesszük, kicsit gyurmázunk és szépen megy vissza fóliába csomagolva (van benne némi olaj is, hogy ne száradjon ki olyan könnyen és ne mrozsálódjon) a következő alkalomig.
2007/11/02 Mennyibe kerül egy gyerekjáték?
Ez hosszú lesz és folytatásos
Unokatesóink 3 illetve 6 évesek. Minden évben elhűlve figyelem a szülinapi bulikat. Olyan ajándékhegyeket kapnak, mint egy fél óvoda. Tudom, ez általános, a szülők, nagyszülők, keresztszülők szeretnek ajándékozni, no meg lemaradni se akarnak egymás mögött. A Fakopáncs olyan szörnyű drága, bemegyek és 7 ezer alatt nincs normális játék! - mondja Sanyi bácsi, öcsém apósa. Mire én rögtön cáfolom, kapásból a fél bolt 2 ezer alatti, sőt egy-két százasból remek fajátékokat lehet venni. No de ha az ember egy fiúgyereknek normális játékot akar venni - mondjuk egy várat felszerelve, katonákkal, miegymás - akkor az sokba kerül - igy Sanyi bácsi.
Valóban. Az bizony sokba.
Nézzük hát, mit is kapott a 3 éves fiúgyerek szülinapjára. Jó sok normális ajándékot. (tőlünk csak egy kis vonatos nyakláncot, amit ketten készitettünk Dominóval. Mivel idejekorán kapta, még örült is neki, aztán persze elhagyta, mert annyi egy normális játék jött, hogy választani se tudott.)
Korábban már kapott mindenféle autót, vonatot - favonat soook készlet, legóvonat mégtöbb több készlet, kisautó, közepes autó, nagyautó, távirányitós autó. Műanyag kukásautó, amire rá lehet ülni, locsolós tűzoltóautó, elektromos autó. 3 éves... Most kapott LEGO Thomast és Percyt. Szuperjó játék, ráteszed Thomast a sínre és magától (elemmel) megy. Szuperjó játék. Dominó odament, kivette Thomast és elkezdte tologatni. Ő még normális kisgyerek, arra használja a vonatot, amire való. Tologatja. Bubi is tologatja, ha nincs ott a sín vagy ha nincs benne elem. De így nem lehet. Mert ez egy szuperjó játék: magától megy. És az olyan jó... A többi játékra nem emlékszem részletesen, ezzel is tele volt az egész nappali. A gyerekek visítottak, veszekedtek, Dominó meg csak tologatta a kisautókat vagy kockákat, esetleg az abdákkal játszott és nem értette, hogy a nagyok mit visítanak. Hát mit is? Szuperjó vonatuk magától megy. Pesze ha azért visítanának, mert összevesznek rajta az más, nyilván Dominó is fog balhézni, ha nagyobb lesz (most még csak panaszkodik, gondolom, majd jön a többi is hamarosan). Ebben az elektromos feszültség hevítette levegőben naná hogy megy a balhé. Nem beszélgetnek, csak kattog a vonat, vágtat a síneken, megfordul a sorompóknál, megszólalnak a beépitett hangok. Szemek jojóznak, feszültség nő. Szuperjó játék.
Én ott ültem a hangzavar közepén és nagyon szomorú voltam. Én sajnáltam az unokatesókat. Kedves, értelmes, kreatív gyerekek. Talán ha 5-ször ültek idáig tömegközlekedési eszközön. Ebből 3-szor velünk, mert elvittem őket egy kicsit vonatozni - hév, villamos, busz, mozgólépcső - ez volt a legnagyobb ajándék nekik. Dominó a hátamon, Bubi és Nonó kezemet fogva és nagyon jól szórakoztunk. Mert egyébként mindig autóban viszik őket mindenhová.
Hát akkor nézzük meg, milyen játékokkal játszik Dominó?
1. erről nincs kép, talán láttatok már ilyet: kerek műanyag salátacentrifuga. 600 forint volt - átlátszó, lehet beletenni midnenfélét, a tetején nagy piros gombbal pedig forgatni a benne lévő dolgokat - hát ez egy csodajó játék, mindkét kézzel mindkét irányba forgatni(nem könnyű ám!), közben valakinek fogni kell a dobozt, mert elugrál, nézni, ahogy forognak a gesztenyék benne.. No és salátát is lehet benne centrifugázni :-)
2. tojástartó - mondjuk 250 forint(a tojásokat kiesszük belőle - reggelire 2 tojásból sok tejjel, kicsi liszttel lepényt sütök, savanyúkáposztával esszük) Teamécses - 10 db, 150 ft. a doboza a tetején lukas, ott ki-be rakható a mécses. Gesztenye - nem kerül pénzbe, csak sok örömet okoz, mig összegyűjtjük.
Remek játék. Először is ki lehet egyenként bányászni a dobozból mécseseket a lukon keresztül, utána berakni a tojástartóba - én az osztott, Dominó az osztatlan részeket kedveli. Utána vissza. A gesztenyéket pedig egymásra tenni az osztott részben. Közben mindennek folyamatosan gyakorolni a nevét, boldogan és figyelmesen kiejteni a tetejét, gesztenyét, kereke, gyertya (keeka) szavakat és ellenőrizni, hogy a mama is jól játszik-e.
2007/12/13
Mennyibe kerül egy gyerekjáték? II.
OBI kertészet, 600 ft, hörcsögmászóka - fa, farostlemez és minden 2 éven aluli boldog lenne vele. Kipróbálva.
2008/01/15 Nomi alszik
Mama! Tessék, kisfiam. Kapitám pápi elment. Hová ment? Boltba. És mit vett a boltban? Körtét.
Csodálatos dolog ez, az ember lánya egyszer csak áldott állapotba kerül, jó sokáig él együtt egy kis emberkével a pocakjában, dédelgeti, simogatja, elképzeli, milyen lesz, mekkora, milyen színű a haja, hogyan fog mosolyogni, hogyan szopizik majd, milyen lesz, amikor először rámosolyog és hogyan fognak ők ketten beszélgetni. Aztán minden másként alakul. És másként még szebb az egész.
Dominót 6 hónapos koráig egy másodpercre sem lehetett hasra fektetni. Éktelen ordítás volt az eredménye. Kicsit aggódtam is, hgoy talán valami fizikai probléma zavarja. Először a fürdőkádban hason fekve fürdettem, azt nagyon szerette, aztán 6 hónaposan az imádott unokabátyus születésnapján letettem náluk a padlóra hason. Boldog volt, csapkodott, visongott. Akkor kezdődött el az önálló élete. Szép lassan haladt, először jó sokáig fókakúszott, 9 hónaposan kezdett el mászni, úgy 14 hónaposan néhány lépést megtett, majd 16 hónaposan nekiindult a világnak és azóta se állt meg. Most már alszik is hasonfekve
BEszél. Egész nap, folyamatosan kommentál mindent. GYakran már helyesen alkalmazza a múlt és jelenidőt, helyesen is ragoz sokmindent. (pisiltamama, alszikacica) Az utókor számára lejegyzem a kedvenc szavaimat, mielőtt elfelejtem kapikapi/kami - kamion, Szója-cumi, Mani/mandi - narancs, tejős - telefon, kakika - pelenka, pacika - karácsonyfa , vavó-vonat, markos katika - földmunkagép, sziketöttő - szitakötő, pocak - pocok
Egy hete már magát is megnevezi: Dói, Nomi, Nominó És valamelyik reggel ezzel fogadott: hejtemama szeletlek.
Félelmetes memóriája vn. Szeptemberben evett utoljára szőlőt, de még most is emlékszik rá, szombaton megkínálták vendégségben és azonnal rávágta a nevét. Karácsonykor Bubi mutatta neki a Thomas kisvonatot, erre a minap közölte velem: tamást vavó keressük - mármint képet róla az interneten.
Minden tevékenységben részt vesz, szerel, csavaroz, kalapácsol, mosogat(ennek befejezése általában csak veszekedéssel megoldható - mármint ő veszekszik velem, mert 40 perc mosogatás nem elég...)
Hát ilyen az én 21 hónapos kisfiam. Egy csoda. Felfoghatatlan, hogy már majdnem 2 éve itt tarthatom a kezemben, bármikor hozzábújhatok. És mindig mindig jókedvű. Mondom, hogy egy csoda.
ez a video nem mindig jön be, elég hosszú, de érdemes végiginézni, hangszórót bekapcsolni, mert jókedvet csinál másoknak is
2008/02/13 Találós kérdés
Mi lehet ez?
hint: a) gyapjúdarab b) selyemgubó c) palacsinta
Találós kérdés-II. Mennyibe kerül egy gyerekjék? - IV
Találós kérdés megoldása: ez kérem egy gyapjúból horgolt, selyemgubó-formájú, lekváros palacsinta-ízű autóvezető bácsi - Dominóul: Só bácsi (sofőr bácsiból)
Tegnap kapta ezt a kicsiautót kedvenc nagynénémtől, Ili nénitől, akit ő is nagyon szeret. Régi darab, strapabíró fröccsöntött műanyag versenyautó, amelyből szemlátomást hiányzott a vezető, helyére Dominó belecsücsülszkicsiautóbaaNomikácska! - felkiáltással bele szeretett volna ülni, többször ki is próbálta hehe. Ekkor jött az ötlet, hogy készítsünk bele egy vezető bácsit. Nem, nem kerestünk legófigurát, igazi játékemberkét, ez a kis darab gyapjú neki VALÓDI autóvezető. Boldog vele, kiveszi, visszateszi, beviszi az ágyába, reggel első szava Só bácsi volt.
Ha sikerül így haladnunk - márpedig költözünk, egyre kevesebb lesz az ezt akadályozó tényező - akkor meg tudjuk őrizni ezt a csodálatos képzelőtehetséget. Nekem ez törekvésem.
Még nincs évszakasztalunk. Egyelőre az ebédlő/dolgozóasztalon egy letakart polcdarab szolgál évszakasztal gyanánt. Folyamatosan változik, Dominó a virágon kívül bármit elvehet, ha nem szórja szét. Így aztán hol ez, hogy az kerül rá, msot épp a fekete autó csücsül rajta egy fészekalja csibével. Ma egy új lakó is kapott helyet rajta. Nem látszik túl jól, mert a töksötét szobában telefonnal vakuztam, de középen, a gyertyás tányérkában csücsül egy nagyon kedves Hóvirágtündér, amit Bettitől kaptunk. Köszönjük szépen!
MEgérkezett a születésnapi, névnapi és karácsonyi ajándék: egy óriási csomag favonat és egy futóbicaj. Egyelőre bedobozolva, valamelyik nap a favonatokból kiveszek néhány darabot, ez kerül a születésnapi kosárkába a többi kis ajándék mellé. A többit majd az Angyal hozza a megfelelő időben. KEdves waldorfos anyatársam, Kriszta hozta el nekünk ezeket a csodákat, hálás köszönet érte!
És még valamiért, amire alig vannak szavak: Dominó kapott egy tükáéletes, pici, erős és kedves, mágnessel rögzíthető UTÁNPUTÓS KATIKÁT! Íme:
NAgy a boldogságunk. A háttérben látható még háztartásunk legújabb tagja, a BILIKE, amit szerdán vásároltunk (hihetetlen sok utánajárás után kaptam egyáltalán egy bilit, ez valami különleges dolog lehet, végül egy konyhafelszerelési boltban jutottunk hozzá). Azóta napi tevékenységünk egy jelentős része körülötte zajlik. Rendeltetésszerűen még nem használta a gyermek, egyelőre csak barátkoznak, de kedvelik egymást határozottan. Mivel Dominó tudja, hogy mire való, hát előbb-utóbb majd lesz benne valami eredmény is, addig is kedvtelve üldögél rajta 4-5 másodpercig, füligérő szájjal és hatalmas lelkesedéssel közölve: szeretnék bilikébe pisilni! majd: nem akarok. És ezt naponta kábé 150-szer. Jó ez így.
A mai nap egyéb örömeiről kicsit később írok, ugyanebben a posztban, most iszom egy kávét és átgondolom a bennem lévő kérdéseket. 8 és 9 között pedeig lekapcsolom a világítást és a számítógépet. mert ma egy ilyen nap van. A WWF felhívását követem sok százmillió sorstársammal együtt. Remélhetőleg itthon is százezrek teszik ugyanezt. Bővebben itt
2008/11/11 Márton-nap Ma minden waldorfista blogjában erről esik szó (már ahol nem ünmnepelték korábban valami különös oknál fogva). Szent Márton, Tours püspöke, Savaria szülötte, római katonacsaládból származó, fiatalon kereszténnyé vált szent ünnepe ez. Fontos tett volt, amikor egy rendkívüli hideg napon lován bandukolva meglátott egy koldust vacogni, ekkor az egyetlen köpenyét, amije volt, kettévágta és a felét a koldusnak adta. Fontos üzenet: segíts! Segíts, de ésszel, ne azon az áron, hogy te válj rászorulóvá. A segítség felelősség. Nekem Márton ünnepe nagyon fontos, a kisfiamat is erre fogom tanítani. Ma is elmentünk volna, hogy adjunk egy kicsit abból, ami nekünk is van, Fényt tudunk adni, abból itt is van bőven.
( a sötét szobában, telefonnal fényképeztem, ezrét a fura színek, a valóságban bordó és szürkésbarna az asztal, a lámpások pedig jó élénk színúek)
Napok óta készülünk. Az iskolában Szent Mihály óta, mi azért csak napok óta, lévén az oviban az ősz a hangsúlyos, ott Mártonról nem esett szó eddig. Talán holnap sem lesz róla szó, nem tudom, ott a manók-törpék kapják a fényt, amit mi, többiek a rászorulóknak viszünk.
Elterveztem szépen, hgoy a Ferenciek terére fogunk elzarándokolni fél 5 körül a kis lámpásainkkal, viszünk cipócskát és hagyunk a templom előtt a hajléktalanoknak egy kis fényt. TEgnap megvettük a papírt és az ecsetet, ma pedig délelőtt festettünk, új évszakasztal került a kora őszi, Szent Mihály-időszak helyébe. Cipót gyúrtunk-dagasztottunk, alvás alatt én szétvágtam a nagy befestett kartont nyolcszögekre, hogy csillagmécsest hajtogassak. Aztán túl kicsik lettek, épp, hgoy be tudtam rakni a mécseseket a csillag bejáratánál, így ezeket most nem gondoltam elég biztonságosnak, sebaj, lesz majd belőlük karácsonykor szép ünnepi fény. Rég hajtogattam már, tavaly ugyan kaptam egy leírást Krisztától, de azt eltüntettem, úgyhgoy elhatároztam, amíg Dominó alszik, én akkor is meghajtogatom őket. Sikerültek is, szépek, majd róluk is lesz kép alkalmasint, mert msot biztonságba helyeztem őket.
Dominóval alvás után nekiálltunk pauszpapírt színezni viaszkrétával, azt levasaltuk és lettek ezek a lámpások, bennük festett befőttesüvegek, azokban mécsesek. Ezeket készítettük ajándékba, egyiket a Ferenciek terén, a másikat a barátnőmnél, a Keletiben gondoltam otthagyni.
Aztán az élet közbeszólt. Mivel mostanában ismt tarol a H&F, hát egy folyós kaki után azonnal lefújtam a sétát és gyermek kapott Podophyllumot, én pedig egy adag Arsenicum albumot, mert éreztem, hgoy valami van. Remélem, kifogtuk a szelet a vitorlából, emrt azóta itt székcsend van. Remélem. holnap délelőtt hordozós séta, este ovi, előbbi fontos, utóbbi kihagyhatatlan.
Úgyhogy itthon ünnepeltünk. Furulyáztam, énekeltünk kicsit, égnek a lámpások mindenfelé és megvacsoráztunk egy jó adag cipócskát sütőben aszalt paradicsommal és Melittáék kertjéből kapott rucolával. Ünnepi csemege volt, hozzá még mazsolás sütőtök készült, míg a cpócskák sültek. (felaprított tök és mazsola jénai tálban csak úgy, magukban szépen összepárolódtak a lassú tűzön)
Világítsanak ezek a fények sokáig, mindenhol, ahol szükség van rájuk!
2008/12/10 Bazár Úgy jártam a bazárral, mint a Mákos tészta című novella kislánya, aki elvitte a fehér terror alatt börtönben éhező apájának a család maradék készleteiből főzött mákos tésztát, majd az éhségtől kopogó szemmel maga falta be azt útközben - nem tudott ellenállni a kísértésnek. Persze az egészet kihányta, mert megemészteni az éhezéstől legyöngült gyomor azt nem tudta.
Kedves emberek, sok csillogó szemű gyerek és meghatóan sok kedves ismerős - akiknek egy nagy része pont azért jött, hgoy velünk találkozzon. Nagyon szépen köszönöm, no meg a zsákot, dobozt, csomagot is! Szépen beosztjuk majd, apránként. Nem úgy, mint az eladott állatkákért kapott összeget, amit - megőrülve a mindig üres zseb hirtelen megtelésétől - egy negyedóra alatt elköltöttem, vettem belőle a 11. osztályosok által festett gyönyörű sárga selyemkendőt angyalokkal, obszidiánokat (egy hatodikos nagyfiú saját gyűjteményeként egy hatalmas hátizsáknyit cipelt haza egy kirándulásról!), csillagmécseseket - amiket nemcsak, hogy tudok készíteni, de vittem is épp magammal, hogy ha arra jár valamelyik ismerős, meg tudjam mutatni, hogyan is kell - de annyira kedves nagyfiúk árulták a hatodikban (akiknek az euritmiaelőadása könnyeket csalt a szemembe), hogy nem állhattam ellent néhány darabnak. Vettem még kerámiatárgyakat, amelyekből az egyetlen ajándéknak szánt darab hazaérésig ripityára tört. No és egy fából faragott gyertyatartót, pácolt, mintás, gyönyörű, most is ott ég benne a mécses az évszakasztalon.
CSupa gyönyörűsáéget vettem, mind waldorfos diákok és szülők keze munkája. Az már más kérdés, hgyo egyikre sem volt szükség és hát így utólag érzem, hgoy rávaló se. De hát égetett az a sok pénz... Ja, vettem még öt könyvet a használt könyvekből - csupa klasszikus gyerekkönyvet - Mosó masa mosodája, meg effélék - úgyhgoy Dominónak jut egy-egy msot majd midnen alkalomra az elkövetkezendőkben. No és vettünk egy ezresért annyi fabatkát (gyönyörű fabatkák, egyet hazahoztunk emlékbe is - amit szinte alig tudtunk elkölteni, a végén már felnőttitalt (ice tea) vettünk az árán, mert nem volt más és szomjasak voltunk. CSudafinom falatok votlak a büfében, nagy saláták és süteményhalmok.
SAjnos Dominó nagoyn megfázott a bazár alatt(én is, de nálam ez egy pillanat alatt lezajlott szerencsére), oylannyira, hogy ma oviba se tudunk menni, emrt fájdalmasan, nehezen köhög. Persze segít, szól, szippancsolunk, kapott ma gyömbéres pakolást is (citrom nincs itthon) kenegetünk, mesélünk, zenét hallgatunk, pakolászunk, de nem gyógyul, nem mehetünk oviba. Igyekszem nem szóba hozni, mert nagyon elszomorítanám, ha kiderülne, hgoy nem megyünk, ezt ő még nem érti. Lehet, hgoy emiatt holnap Szadára sem jutunk el, pedig azt is nagyon vártam :-(
Volt egy egészen különös vásárlóm a bazárban - berohant az ajtón, körül se nézve egészen egyenesen hátra, hozzánk, felkapott egy malackát, a kezembe nyomta az árat és elviharzott. Se szó, se beszéd, se körülnézés, célirányosan jött és ment. Még most sem értem...
A paradicsomi játék klassz volt, különösen Lucifer - na neki én bármit elhinnék, még azt is, hogy induljak a szépségversenyen :-DDD
A végén pedig megnéztük az évszakünnepet, az nem volt egy szerencsés szervezés, bazár végére tenni az egésznapi jövés-menéstől kifáradt gyerekek előadását, de gyönyörű volt azért mégis, az euritmia és az énekszó nagyon kellett ott , a fóti gyermekváros hatalmas fái között, a fényektől épp csak megvilágítva, csillogó szemek kísérte ének most is velem van.
2008/12/06
Gondolkodtam, mi legyen ezzel az ablak-csizma dologgal. Hiszen hozzánk nem jön Mikulás, Télapó majd Vízkereszt után, most Szent Miklós jön. Ő pedig nem osztogat ajándékokat számolatlan. Jön, hoz egy apró, jelképes ajándékot. Viszont emlékszem a lázas próbálkozásra, hgoy fennmaradjak éjjel, meglessem a Mikulást, ahogy odacsempészi a mandarint és a szárított fügét. Mert annak idején ez volt nekünk az ajándék. néha banán a mandarin helyett. sose sikerült elcsípnem. Na ezt a boldog izgalmat nem akartam elvenni a kisfiamtól. ÚGyhgoy azt gondoltam ki, hgoy legyen csak az a kis csizma az ablakban és legyen majd levélke meg rajz, és azt is elmondom, hogy annak idején Miklós nem látogatta meg a bizonyos családot, hanem csak behajította azt a zsákot szó nélkül, jel nélkül. Ez tanulságos, majd tanul si a gyermek belőle.
Így, ennek fényében hát elmondtam tegnap a kicsi embernek, hgoy éjjel valószínűleg látogat majd a környékre Miklós és az is lehet, hogy valamilyen egészen apró dolgot tesz az ő csizmájába is. Apókát? -kérdezte ragyogva. bizony, Apókát hozott(avokádó). Meg egy csípős cukrot = Negro, amit korábban a nagypapától kapott és amiből egy szemet meg tudtam valahogyan menteni még korábban az utókornak. És ez a két apró dolog olyan boldoggá tette, amikor reggel felébredt és meglátta a csizmát az abalkban, csuda volt.
Aztán elmeséltem neki nagoyn egysezrűen Miklós történetét többször is napközben, délután pedig elmentóünk Fótra - és a bolond Mikulás annyi zsákot és csomagot hozott nekünk, hogy nem győztük hazacipelni. Hehe, még jó, hogy Dominó nem tud róluk, mert hogy magyaráznám ki? :-DDD
Békességet mindannyiunknak!
2007/11/21 Metamorfózis, avagy kinőtt zokni átalakul sapkává
2007/12/08 Bazár helyett
Nagyon elfáradtunk. Ded tegnap 10 percet aludt napközben, este pancsi nélkül beájult az ágyba. Ma a regggeli indulást Fótra elhalasztottuk (ezúton kivánok Fülöpke druszámnak jobbulást a köhögős nyavalyából!), helyette korán ment a csemege aludni, hogy ha időben felébred, akkor még odaérjünk fél 3 körül Kamaraerdőre és megnézzük a kicsi iskolát. Hát nem lett belőle semmi, mert én is meglehetősen fáradt vagyok, igy a délelőtti szülőmenességet ezzel ünnepeltük:
Mosot igy néz ki az ablak: (azóta már bővölt egy gyönyörű gesztenyebarna fonallal, ami száritott csalánlevél, császárkörte- és vérnarancsaroma segitségével készült)
Borcsa kedvéért pedig angol nyelvú leirás az italporos festésről (figyelem, pamutanyagot másképp fest, műszálas anayagokat pedig alig, vagy egyáltalán nem, legfeljebb foltosra)
2007/12/05 Recikláljunk labdát - karácsonyig még elkészül
Még várandósságom idején megkértem valakit, hogy vegyen nekem a töbszinű filcet - vett is. hobbyboltban, műfilcet(az eladó nem tudta, mi a különbség a gyapjú és a műanyag között. Kábé semmire se jó, de szép szinek. No ezekből lett a fiacskának ajándék ma éjszakára az ablakba. Hozzávalók: 20 darab egyenlő oldalú háromszög, anyag: nem foszlós szélű anyag: filc, polár, esetleg kordbársony, farmer. Pelenkaöltéssel, valami szép szines himzőcérnával érdemes összevarrni, sorrend:
5-10-5 1. csillag 5 hármoszögből, utána értelemszerűen hozzávarrni a 10 következőt egy sorba, majd újabb csillaggal befejezni.
Az utolsó háromszög bevarrása előtt gyapjúval jó laposan kitömöm (lehet pamutvatta is, ha nincs gyapjú, de az nem ennyire kellemes, meleg, rugalmas), a közepébe egy kicsi dobozt rejtek, amibe csörgős keményebb magokat, csavart, kavicsokat, gombokat tettem, például kindertjásos dobozka, pici popsikenőcsminta doboza(amit a kórházban nyomnak egy rakás vacak, öblitő, pelenka, domestos és papirok társaságában az ember kezébe)
Megszólíttattam gyapjú- és selyemfestés ürügyén több helyről is. Ha nem is tudok msot mindenre kiterjedően írni, egy kicsit belekapok a témába. Később majd lehet részletesebben belemenni, msot sok a feladatom.
Érdemes minden féle növényt gyűjteni, megszárítani kis tüll- vagy vászonzacskókban és később felhasználni. Én nagy kísérletező vagyok, nem telik el olyan hét, hogy egy kicsit ne festenék - addiktív ;)
Selymet még nem festettem, itt az ideje elkezdeni. Amit én minden héten használok a gyapjúfestésnél: hagyma héja (soha nem dobom ki, eláll évekig is), dió összes része a levéltől a virágon át a burokig (a gesztenye is ugyanúgy működik elméletben), répa és petrezselyem levele, fagyal és borostyán bogyója, pirospaprika, kurkuma (ez csak átmeneti, fénytől gyorsan fakul), kávé, tea, kakaó, karob.
Elméletileg a cékla is jó, nekem azonban tartós színt nem sikerült kihoznom vele - illetve most egy gyapjat megfestettem - drappra. Jó még a vöröskáposzta (nem sikerült kipróbálni, mindig megeszi valamelyik kecske itthon, mire festenénk)
És van persze rengeteg gyönyörű mezei-kerti növény, amiket tavasztól érdemes lesz gyűjteni: büdöske, mályva, rózsa, és itt msot hosszan sorolhatnánk.
Ahgoy siekrül időt szakítanom rá, teszek fel képeket is.
Addig is ne feledjétek: a konyhai hulladékok legnagyobb része még remekül felhasznhálható valamire - és nem csak komposztálásra gondolok. Tessék körülnézni otthon és megváltoztatni a szemetelési szokásokat ;-).
Nagyon kedves barátnőm férjének készült nevenapjára. Vegyes technikával. Az alap Bencze-féle barna kártolt nyersgyapjúból nemezelt papucs, horgolással, kétféle hímzéssel díszítve, az alja vastag bőr. Végig az járt az eszemben, hogy afféle barlangrajz-szerű díszítése legyen. Ez a szarvas a Hoppál-féle Jelképtárból való, szőttem már tarisznyára, lett belőle sárgaréz medál. Eredetileg egy feszes, pontos mértani forma. Nekem azonban ez a szabálytalan, szándékoltan kicsit "elmázolt" forma járt a fejemben. Ismertek, ha valami beveszi magát a fejembe... :-D
Nagy tanulságokkal járt az elkészítése. Kemény, boldogságos munka volt. Lesz még folytatása.
A nyáron több apróbb-nagyobb felújítási munkát végeztek a szülők, a héten pedig mindannyian belevetettük magunkat a - jól megszervezett! - munkába. Takarítottunk, mostunk, festettünk, olajoztunk, szögeltünk, fúrtunk. A végeredmény egy csodás ovi lett. ÉS az egész munka annyira gördülékenyen, békésen, örömmel teli zajlott, hogy ez nem is lehet kétséges. Msot már csak az óvónéniknek van dolga, akik megszellemítik - önmagukból és az univerzumból merített szellemiséggel - a kis csoportunk mindennapjait. Persze ehhez majd mi, szülők is hozzáadjuk a magunkét.
